adozona.hu
BH+ 2002.7.355
BH+ 2002.7.355
A rendkívüli munkaidőben történő foglalkoztatás jogszabályi feltételeinek megtartásáért a munkáltató felel még abban az esetben is, ha a munkavállaló ahhoz hozzájárult, vagy a felek ebben megállapodtak. A munkavállalóval a rendkívüli munkavégzésre kötött megállapodás esetében sem mellőzhetők a Munka Törvénykönyvének a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó korlátozó rendelkezései [Mt. 125. § (1), (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a T-G Áruházak Részvénytársaság áruházában ékszerüzletet bérel. A felperes kollektív szerződést nem kötött. Ezen ékszerüzletében nyolc fő munkavállaló dolgozik. A T-G Kereskedelmi Rt. áruháza 2000. március 15. napján nyitva tartott. Ehhez igazodóan a felperesnek az áruházban lévő ékszerüzlete is, üzemelt ezen a napon itt három fő végzett munkát. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége vizsgálatot folytatott a 2000. március 15. napi nyitva tartás...
BH+ 2002.7.355 A rendkívüli munkaidőben történő foglalkoztatás jogszabályi feltételeinek megtartásáért a munkáltató felel még abban az esetben is, ha a munkavállaló ahhoz hozzájárult, vagy a felek ebben megállapodtak. A munkavállalóval a rendkívüli munkavégzésre kötött megállapodás esetében sem mellőzhetők a Munka Törvénykönyvének a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó korlátozó rendelkezései [Mt. 125. § (1), (2) és (3) bek.].
A felperes a T-G Áruházak Részvénytársaság áruházában ékszerüzletet bérel. A felperes kollektív szerződést nem kötött. Ezen ékszerüzletében nyolc fő munkavállaló dolgozik. A T-G Kereskedelmi Rt. áruháza 2000. március 15. napján nyitva tartott. Ehhez igazodóan a felperesnek az áruházban lévő ékszerüzlete is, üzemelt ezen a napon itt három fő végzett munkát. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége vizsgálatot folytatott a 2000. március 15. napi nyitva tartással összefüggésben, melynek eredményeként a 2000. április 28-án kelt határozatával a felperest 60 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, egyben felhívta, hogy 2000. május 20. napi határidővel a munkaszüneti napon történő foglalkoztatással kapcsolatos előírásokat tartsa be. A határozat szerint a felperes jogszerűtlenül rendelte el a rendkívüli munkavégzést a munkaszüneti napra, mivel az nem élet- és testi épség megóvására, baleset megelőzésére vagy kár elhárítására irányult. A lakosság az üzlet nyitva tartása nélkül sem lett volna ellátatlan.A felperes fellebbezése folytán az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, mint másodfokú hatóság a határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő szempontjából megváltoztatta 2000. június 30. napjára. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes 2000. június 20-án kelt határozatát az OMMF Megyei Felügyelősége 2000. április 28-án kelt határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére kötelezte.
A Munka Törvénykönyve 125. §-ának szabályaira hivatkozva arra a következtetésre jutott, ha a munkavállalót nem rendszeresen foglalkoztatják munkaszüneti napon, az alkalomszerű foglalkoztatása nem kizárt. Ez következik az Mt. 126. §-a (1) bekezdéséből is, amely szerint a munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre kötelezheti. Az adott esetben azonban a felperes a munkavállalóit nem kötelezte rendkívüli munkavégzésre, hanem arról a munkavállalókkal megállapodott. Minthogy az alkalmazott jogszabályok egyike sem tartalmaz olyan kikötést, amely megtiltaná, hogy a munkáltató a munkavállalóval a munkaszüneti napon történő munkavégzésre megállapodjon, ezért az elsőfokú bíróság szerint az alperes túllépte a hatáskörét, amikor szabálytalannak minősítette a felperes és munkavállalói között kötött megállapodást és ezzel a felek szerződéses viszonyába avatkozott be. A bíróság ezért az alperes jogszabálysértő határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte azzal, hogy az alperes köteles intézkedni a felperes által az államigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a Pp. 339. §-a (1) bekezdésére hivatkozással történő hatályon kívül helyezését kérte. Kifejtette, hogy 2000. március 15-én, munkaszüneti napon a T Áruház is jogszerűtlenül tartott nyitva, ezért a T. területén lévő üzlet is szabálytalanul foglalkoztatta a dolgozóit munkaszüneti napon. A munkavállalónak az Mt. 125. §-ának (1) bekezdése szerint munkaszüneti napon nem kell munkát végeznie, kivéve, ha arra a munkáltató kötelezi. Erre csupán kivételes esetben van lehetőség, az Mt. 126. §-a (1) és (2) bekezdése alapján a munkaszüneti napon a munkavállalók csak rendkívüli munkát végezhetnek. Adott esetben a rendkívüli munkavégzés elrendelésének kivételes feltételei nem álltak fenn, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértő. Kifejtette azt is, hogy a munkavállaló alárendelt helyzeténél fogva a munkáltató utasításai szerint köteles munkát végezni, rendkívüli munkavégzésben nem lehetett volna megállapodni.
A felperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert a bérleti szerződés szerint a nyitva tartásnál igazodnia kellett a bérbeadóhoz, attól csak engedéllyel térhetett el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 125. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkavállalónak nem kell munkát végeznie a (2) bekezdésben meghatározott munkaszüneti napokon, így március 15.-én. A (3) bekezdés értelmében munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeres csak megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál illetőleg munkakörben foglalkoztatható. Minthogy a perbeli esetben a felperes a munkavállalóit nem rendszeresen foglalkoztatta munkaszüneti napon, ezért a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerint [Mt. 126. § (1) bekezdés] foglalkoztathatók munkaszüneti napon. E szerint a munkáltató a munkavállalót kivételes esetben rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre kötelezheti. Ezzel összhangban az Mt. 127. §-ának (2) bekezdése szerint az elrendelés szempontjából a túlmunkával esik egy tekintet alá a pihenő- vagy munkaszüneti napon végzett munka. Ez a szabály - a helytálló értelme szerint - azt jelenti, hogy a munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés csak a túlmunka elrendelésére vonatkozó feltételek, korlátozások és tilalmak megtartásával lehetséges. Az adott esetben a felperes arra hivatkozott, hogy a T.-vel kötött szerződéses kötelezettsége alapján volt kénytelen nyitva tartani ünnepnapon, mivel a bérleti szerződése a házszabály megsértése esetén a szerződés bérbeadó részéről történő felmondását tette volna lehetővé. A munkaügyi bíróság ítéletében nem állapította meg, hogy ez a felperesi hivatkozás olyan kivételes körülmény volt-e, amely lehetővé tette a rendkívüli munkavégzés elrendelését, minthogy álláspontja szerint a felperes a munkavállalóit nem kötelezte rendkívüli munkavégzésre, hanem erről velük megállapodott. A bíróság szerint a jogszabályok egyike sem tartalmaz olyan kikötést, amely megtiltaná, hogy a munkáltató a munkavállalóval munkaszüneti napon történő munkavégzésre megállapodjon, ezért az alperes túllépte a hatáskörét, amikor a felek szerződéses viszonyába beavatkozott.
A jogerős ítéletnek ez a következtetése téves. A rendkívüli munkaidőben történő foglalkoztatás jogszabályi feltételeinek megtartásáért a munkáltató felel még abban az esetben is, ha a munkavállaló ehhez hozzájárult, netán erről vele a munkáltató megállapodott. Az ítélkezési gyakorlat szerint a rendkívüli munkavégzésre a munkavállalóval kötött megállapodás esetében sem mellőzhetők az Mt.-nek a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó korlátozó rendelkezései. Téves tehát a munkaügyi bíróságnak az e körben kifejtett állásfoglalása.
A felperes ellenkérelmére tekintettel ezért a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a rendkívüli munkavégzés feltételei fennálltak-e.
Nem alapos a felperesnek a szerződéses kötelezettségeire, mint kényszerhelyzetre hivatkozása. A bérleti szerződéses kötelezettségek teljesítése önmagában nem tekinthető olyan kivételes körülménynek, amely alapján rendkívüli munkavégzés elrendelése lenne indokolt. A felperes azzal ugyanis lemondott a bérbeadó javára a munkáltató időbeli keretének meghatározásáról, noha ezért az Mt. értelmében őt terheli a felelősség. A felperes és a T. Áruház közötti szerződéssel kapcsolatos kérdések külön jogvita tárgyát képezhetik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási költségének, továbbá az összeljárási illetéknek az állam javára történő megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.131/2001. sz.)