adozona.hu
BH+ 2002.6.309
BH+ 2002.6.309
I. A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat - amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bek.]. II. Ha a munkahely átvételére vonatkozó megállapításon túlmenően a munkáltatók a munkavállalók továbbfoglalkoztatásában is kifejezetten megállapodtak, ez utóbbi megállapodás alapján a munkáltatói jogutódlás akkor is bekövetkezik, ha a jogutó
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 1998. november 10-én kelt munkáltatói intézkedése jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát 1998. november 10-én, és az alperest 110 718 forint felmentési időre járó átlagkereset, 1 107 180 forint végkielégítés, 332 154 forint elmaradt bér és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
A...
BH+ 2002.6.309 I. A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat - amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen [Pp. 206. § (1) bek.].
II. Ha a munkahely átvételére vonatkozó megállapításon túlmenően a munkáltatók a munkavállalók továbbfoglalkoztatásában is kifejezetten megállapodtak, ez utóbbi megállapodás alapján a munkáltatói jogutódlás akkor is bekövetkezik, ha a jogutód munkáltató részéről a továbbfoglalkoztatás utóbb esetleg nem a megállapodás szerint történik. Ez a jogutód munkáltatóval szemben ad igényérvényesítésre lehetőséget [Mt. 85/A. § (1) bek.].
A felperes keresetében az alperes 1998. november 10-én kelt munkáltatói intézkedése jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát 1998. november 10-én, és az alperest 110 718 forint felmentési időre járó átlagkereset, 1 107 180 forint végkielégítés, 332 154 forint elmaradt bér és annak kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint az alperes az 1998. október 21-én kelt adásvételi szerződéssel eladta - a felperest is foglalkoztató - telephelyét a H.-K. Kft.-nek. Ez utóbbi gazdasági társaság külön megállapodásban vállalta, hogy a telephelyen foglalkoztatott munkavállalókat jogutódként továbbfoglalkoztatja. 1998. november 10-én megtörtént a vételár kiegyenlítése és a telephely teljes körű leltárral való átadása, átvétele. Az erről szóló jegyzőkönyvet a kft. megbízottjaként A. L. írta alá. Az alperes ezt követően adta ki a telephelyen foglalkoztatott munkavállalóknak a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igazolásokat, amelyen az szerepel, hogy a munkaviszony 1998. november 10-én, közös megegyezéssel szűnt meg. Egyidejűleg kísérő levélben tájékoztatta az alperes a munkavállalókat a telephely eladásáról, átadásáról és a munkáltatói jogutódlásról, a munkaviszonyuk változatlan feltételekkel a jogutód munkáltatónál való folytatásáról. A jogutód megnevezését az irat nem tartalmazta. Az alperes 1998. november 25-én átadta a H.-K. Kft.-nek a munkaügyi dokumentációt, amelyet A. L. vett át. 1998. december 17-én a H.-K. Kft. a telephelyet eladta az S. Kft.-nek. Az alperes 1998. november 10-éig elszámolt a munkavállalókkal.
A bíróság megállapította, hogy 1998. november 10-e után a munkavállalók munkabérét az S. Kft. fizette, mert A. L. az S. Kft. ügyvezetőjeként járt el, a H.-K. Kft.-től megbízást nem kapott.
Mindezekből a bíróság arra következtetett, hogy a vagyonátruházás és a tényleges továbbfoglalkoztatás elvált egymástól, mert az utóbbit az S. Kft. teljesítette. Ezért álláspontja szerint a munkáltatói jogutódlásnak az Mt. 209. §-a (2) bekezdésében előírt feltételei nem valósultak meg, mivel a H.-K. Kft. nem foglalkoztatta a munkavállalókat. Jogutódlás hiányában az alperes intézkedését a munkaviszony jogellenes megszüntetésének minősítette.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást pontosította és kiegészítette. Megállapította egyebek mellett, hogy A. L. mind a telephely, mind a munkavállalók személyi anyagának átvétele során, valamint a foglalkoztatás kapcsán a H.-K. Kft. képviselőjeként járt el. a felperes a munkahelyére a vitatott igazolások átvétele után is bejárt, 1999. január 29-éig munkát végzett. A felperes tényleges továbbfoglalkoztatása megvalósult a telephely eladását követően.
A másodfokú bíróság az Mt. 85/A. §-a (1) bekezdésére és a perbeli megállapodásra hivatkozva kifejtette, hogy a továbbfoglalkoztatási kötelezettség vállalását is tartalmazó megállapodás alapján a munkaviszony munkáltatói oldalán bekövetkezett a jogutódlás. Ezért az alperes b.-i telephelyének a munkavállalók munkaviszonya jogfolytonosságának biztosítását vállaló megállapodással történt átruházása a munkáltató személyében való jogutódlásnak minősül, amely a kikötött feltételek (vételár megfizetés és birtokbaadás) megvalósulásával bekövetkezett az alperes és a H.-K. Kft. között. Utalt arra is, hogy a megállapodáson alapuló jogutódlást nem érinti, ha a tényleges továbbfoglalkoztatásra a megállapodásban foglaltaktól eltérően kerül sor. Ez a jogutóddal szembeni igényérvényesítés jogát nyitja meg.
Mindezek alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes 1998. november 10-én nem szüntette meg a felperes munkaviszonyát, mert abban munkáltatói jogutódlás következett be. Ezért a felperes alaptalan keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. A Pp. 6. §-ába, 206. §-ába, az Mt. 4. §-ába és 209. §-a (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozott. A tényállás körében vitatta A L a jogutód munkáltató H.-K. Kft. megbízottjaként való eljárására vonatkozó ténymegállapításokat, iratellenességet panaszolt. A tényleges továbbfoglalkoztatás hiányában a jogutódlás bekövetkezésének megállapítását az Mt. 209. §-a (2) bekezdésébe ütközően törvénysértőnek tartotta. Az alperes az Mt. 4. §-át sértő eljárására hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen.
A másodfokú bíróság ítéletében részletesen kitért a b-i telephely átadásával-átvételével kapcsolatos okirati bizonyíték (1998. november 10-én kelt jegyzőkönyv), valamint a perbeli tanúvallomások értékelésére, és kellő indokát adta annak, hogy az okirati bizonyíték adatainak megfelelően - az érdektelennek nem tekinthető, eltérő tanúvallomással szemben - A. L.-t a megállapodásban jogutódlást vállaló munkáltató (H.-K. Kft.) képviselőjeként eljáró személynek kellett tekinteni. Az említett bizonyítékok mérlegelése körében a bíróság következtetései nem okszerűtlenek, azt egyébként az átadáson jelenlevő felperes perbeli nyilatkozata is alátámasztja. Ennélfogva a jogutód munkáltató részéről a felperes munkahelye átvételének ítéleti megállapítását a felülvizsgálati kérelem iratellenességre hivatkozva - ténylegesen a bizonyítékok mérlegelését támadva - alaptalanul sérelmezte.
A felperes a perben maga is úgy adta elő, hogy a telephely átadását követően bejárt a munkahelyére, 1999. január 29-éig ténylegesen dolgozott. Ezért a tényleges továbbfoglalkoztatásra a per adatai alapján levont ítéleti következtetés ugyancsak nem megalapozatlan.
Helytálló továbbá az ítéletnek az az álláspontja is, hogy ha a munkahely átvételére vonatkozó megállapodáson túlmenően a munkáltatók a munkavállalók továbbfoglalkoztatásában is kifejezetten megállapodtak, ez utóbbi megállapodás alapján a munkáltatói jogutódlás akkor is bekövetkezik, ha a jogutód munkáltató részéről a továbbfoglalkoztatás utóbb esetleg nem a megállapodás szerint történik. Ez a jogutód munkáltatóval szemben ad igényérvényesítésre lehetőséget.
Mindezek figyelembevételével a felülvizsgálati kérelem az Mt. 209. §-ának (2) bekezdésébe ütköző törvénysértést a munkáltatói jogutódlás megállapítása miatt tévesen panaszolt.
A munkáltatói jogutódlás folytán a felperes munkaviszonya az alperesnél nem szűnt meg, hanem a jogutódlást vállaló munkáltatónál folytatódott. Ezért jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperes által kiadott igazolásokat nem lehet a jogelőd munkáltató munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatának tekinteni.
A jogutódlást követően a munkáltatói jogkör gyakorlóját illetően a tájékoztatási kötelezettség [Mt. 74. § (1) bekezdés] a jogutód munkáltatót, nem az alperest terhelte. Ennélfogva az ezzel összefüggő, az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására vonatkozó felülvizsgálati érvelés kiindulópontja téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.653/2000. sz.)