adozona.hu
BH+ 2002.6.308
BH+ 2002.6.308
A fél által kért bizonyítás mellőzése egymagában nem valósít meg eljárási jogszabálysértést. Megalapozatlan és törvénysértő azonban az ítélet, ha a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítást nem folytatja le [Pp. 163. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1998. március 30-án kelt intézkedéssel a munkaszerződésben kikötött próbaidőre hivatkozással 1998. március 31-ével a felperes munkaviszonyát indokolás nélkül megszüntette.
A felperes keresetében kérte a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének a megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabér, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződésben nem kötöttek ki próbaidőt, a munkaszerződés ezzel kapcsolatos pontja a háro...
BH+ 2002.6.308 A fél által kért bizonyítás mellőzése egymagában nem valósít meg eljárási jogszabálysértést. Megalapozatlan és törvénysértő azonban az ítélet, ha a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítást nem folytatja le [Pp. 163. § (1) bek.].
Az alperes az 1998. március 30-án kelt intézkedéssel a munkaszerződésben kikötött próbaidőre hivatkozással 1998. március 31-ével a felperes munkaviszonyát indokolás nélkül megszüntette.A felperes keresetében kérte a munkaviszonya jogellenes megszüntetésének a megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabér, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződésben nem kötöttek ki próbaidőt, a munkaszerződés ezzel kapcsolatos pontja a három hónap eltelte utáni prémiumfizetésre vonatkozott, továbbá a munkaviszonyt megszüntető levelet a felperes a próbaidő után, 1998. április 2-án kapta kézhez.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A munkaügyi bíróság megállítása szerint a felek az 1997. október 28-án kötött munkaszerződésben az 1998. január 1-Jei munkába lépéstől három havi próbaidőt kötöttek ki, melynek eltelte 1998. március 31-e volt. A felperes közvetlen felettese, P L telefonon történt értesítésére március 31-én megjelent az alperes irodájában, ahol megtagadta a március 30-án kelt alperesi intézkedés átvételét a munkaviszonya próbaidő alatti megszüntetéséről. Erről az alperes jelen lévő vezetői - Dr. V P orvos igazgató, Sz K munkáltatói jogkör-gyakorló és P L - jegyzőkönyvet vettek fel. Az intézkedést a felperes ezután április 2-án postán vette kézhez.
A munkaügyi bíróság e tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a munkaszerződésben érvényesen kikötött próbaidő alatt jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az alperes erre vonatkozó jognyilatkozata az Mt. 6. §-ának (4) bekezdése értelmében 1998. március 31-én közöltnek minősül. Az elsőfokú bíróság a felperes által kért tanúk kihallgatását a bizonyítani kívánt tények megjelölése hiányára hivatkozással utasította el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indoklására hivatkozással helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy a tanúk kihallgatására vonatkozó felperesi bizonyítást azért mellőzte, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékokból a tényállás megnyugtatóan megállapítható volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a munkaszerződés létrejötte tekintetében a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésébe, az Mt. 76. §-ának (3) bekezdésébe, a 78. §-ának (3) bekezdésébe és a 81. §-ának (3) bekezdésébe ütközik, továbbá megalapozatlan, mivel a bíróságok figyelmen kívül hagyták a "próbaidő mikénti értelmezése" valamint a próbaidőn túl történt közlés tekintetében a "nagyszámú tanú" meghallgatására tett bizonyítási indítványát. A felperes szerint a másodfokú ítélet érdemi indokolást sem tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A per adatai szerint a felperes részére az alperes 1997. október 28-án telefaxon - angol nyelven - tett ajánlatot három hónapos próbaidővel munkaviszony létesítésére, amelyet a felperes elfogadott. A felek 1997. november 27-én magyar nyelvű munkaszerződést kötöttek, amely szerint a felperest sales manager munkakörben 1998. január 1-jétől három hónapos próbaidővel alkalmazza az alperes. E munkaszerződést a felperes nem vitásan aláírta. A bíróságok tehát megalapozottan állapították meg, hogy a felek a munkaszerződésben az Mt. 81. §-ának (1) és (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően próbaidőt kötöttek ki, amely alatt az alperes jogosult volt a munkaviszonyt azonnali hatállyal indokolás nélkül megszüntetni. Mindezt nem érinti, hogy a felek a munkaszerződésben a próbaidő lejártával járó többletjuttatásról (bónuszról) rendelkeztek. A próbaidőnek csak a többletjuttatás miatti kikötésére vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt a periratokhoz becsatolt egyértelmű, aggálytalan ajánlat és munkaszerződés ellenében a bíróságok tehát törvénysértés nélkül utasították el.
Helytállóan foglalt állást a munkaügyi bíróság abban is, hogy a munkaszerződés megkötése időpontjától függetlenül a munkaviszony 1998. január 1-jei kezdetéhez képest a kikötött próbaidő 1998. március 31-én járt le [Mt. 81. § (1) bekezdés]. Erről egyébként a munkaszerződés is egyértelműen - a lejárat napja megjelölésével - rendelkezett. A felperes felülvizsgálati kérelmében tehát alaptalanul vitatta a bíróságok "értelmezését" a próbaidőről.
Alapos viszont a felülvizsgálati kérelem a munkaviszonyt megszűntető intézkedés közlésére vonatkozó tényállás megalapozatlanságát illetően.
A felperes az elsőfokú eljárásban arra hivatkozott, hogy 1998. március 31-én nem járt az alperes budapesti irodájában, mivel E-ben (a lakóhelyén) tartózkodott, tehát valótlan az intézkedés átvétele megtagadására vonatkozó alperesi tényállítás. Vitatta a közlésre vonatkozó jegyzőkönyvet és a kihallgatott tanúk vallomását, (11. számú tárgyalási jegyzőkönyv), fellebbezésében is sérelmezte a bizonyítékai mellőzését, és emiatt a tényállás megalapozatlanságát.
A bírói gyakorlat szerint a fél által kért bizonyítás mellőzése egymagában nem valósít meg eljárási jogszabálysértést. Megalapozatlan és törvénysértő azonban az ítélet, ha a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítást nem folytatja le.
Az adott esetben a felperes a jelenlétét vitatta, ezért a tényállás aggálytalan tisztázásához nem lett volna mellőzhető a közlés időpontjára vonatkozó bizonyítás lefolytatása, a jogerős ítélet ezért megalapozatlan. A felperes 10. sorszámú beadványából, figyelembevéve a korábbi előadásait is, megállapítható, hogy mely tanúk kihallgatását kérte az e.-i tartózkodására vonatkozóan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és kötelezte a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. A megismételt eljárásban a felperes által is felajánlott bizonyítás alapján, az összes bizonyíték együttes mérlegelésével a Pp. 206. §-a szerint megállapított tényállásból vonható le megalapozott következtetés arra, hogy az alperes a törvényesen kikötött próbaidő alatt szüntette-e meg a felperes munkaviszonyát.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a
felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.316/2000. sz.)