adozona.hu
BH+ 2002.6.307
BH+ 2002.6.307
A rendkívüli felmondás indokának összefoglaló megjelölése lehetséges, ezért nem kizárható a munkavállalók egy csoportja kötelezettségszegésének együttes megjelölése sem. A munkáltató személyenként bizonyíthatja a munkavállalók terhére rótt kötelezettségszegést. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a rendkívüli felmondás, vagy annak melléklete (pl. az előzményként készített kivizsgálási jegyzőkönyv) összefoglalóan ugyan, de konkrét magatartást, kötelezettségszegést tartalmaz [Mt. 96. § (2) bek., MK. 95. sz.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette, emiatt pert indítottak és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes rendkívüli felmondásait jogellenesnek találta, emiatt az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta. A döntését arra a tényállásra alapította, amely szerint a rendkívüli felmondások indokolása mindhárom felperes esetében azonosan nem volt világos.
Az ítélet...
BH+ 2002.6.307 A rendkívüli felmondás indokának összefoglaló megjelölése lehetséges, ezért nem kizárható a munkavállalók egy csoportja kötelezettségszegésének együttes megjelölése sem. A munkáltató személyenként bizonyíthatja a munkavállalók terhére rótt kötelezettségszegést. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a rendkívüli felmondás, vagy annak melléklete (pl. az előzményként készített kivizsgálási jegyzőkönyv) összefoglalóan ugyan, de konkrét magatartást, kötelezettségszegést tartalmaz [Mt. 96. § (2) bek., MK. 95. sz. állásfoglalás].
A felperesek munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette, emiatt pert indítottak és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérték.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes rendkívüli felmondásait jogellenesnek találta, emiatt az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta. A döntését arra a tényállásra alapította, amely szerint a rendkívüli felmondások indokolása mindhárom felperes esetében azonosan nem volt világos.
Az ítélet marasztaló rendelkezései ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta, az I. r. és a III. r. felperesek vonatkozásában a marasztalási összegeket (kereset felemelés folytán) felemelte, rendelkezett a kamatfizetés kezdő napjáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperest illetékben és perköltségben marasztalta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett tárgykörben a tényállást megfelelően állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Kiemelte, hogy önmagban a leltárhiány ténye nem szolgálhat a rendkívüli felmondás jogszerű indokául, az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte az alperes által felajánlott bizonyítás lefolytatását (tanuk, szakértő).
A másodfokú bíróság ítélete ellen annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a keresetek elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A kérelme legfőbb indokaként arra hivatkozott, hogy a felperesek az 1999. június 2-ai leltározást lezáró jegyzőkönyv felvételénél jelen voltak, annak minden oldalát aláírták, a tartalmát nem kifogásolták. Eszerint tehát elismerték azokat a kötelezettségszegéseket, amelyeket a jegyzőkönyv részletesen tartalmazott (pl. bizonylatok festése, javítása). Az alperes jogszabálysértőnek találta a keresetindítási határidő túllépésének figyelmen kívül hagyását, éremben pedig eljárásjogi szabálysértést állított a bizonyítási indítványainak mellőzése miatt.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan, a bírói gyakorlatnak megfelelően állapította meg a másodfokú bíróság, hogy önmagában a leltárhiány nem lehet a rendkívüli felmondás jogszerű indoka. Az alperes a peres iratokban szereplő, 1999. június 2-án a leltárról készített jegyzőkönyvben sem jelölt meg konkrét magatartásokat, mulasztásokat a felperesek személyére nézve. A jegyzőkönyvből tehát nem állapítható meg egyértelműen, hogy a munkáltató milyen kötelezettségszegést vagy magatartást kinek (melyik munkavállalónak) a terhére vizsgált. A munkavállalók válaszainak szövegezéséből sem lehet aggálytalanul következtetni azok lényeges tartalmára.
E jegyzőkönyv alapján - mivel annak lényeges tartalma nem világos - az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a törvénynek megfelelően megjelölte a rendkívüli felmondások indokát [Mt. 96. § (1) a) pont].
Az Mt. idézett rendelkezése, a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása, illetve a bírói gyakorlat alapján lehetséges a rendkívüli felmondás indokának összefoglaló megjelölése, ezért nem kizárható a munkavállalók egy csoportja kötelezettségszegésének együttes megjelölése sem. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján erre alapítottan a munkáltató - a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalását is alapul véve - személyenként bizonyíthatja a munkavállalók terhére rótt kötelezettségszegést. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a rendkívüli felmondás, vagy annak melléklete (az előzményként készített kivizsgálási jegyzőkönyv) összefoglalóan ugyan, de konkrét magatartást, kötelezettségszegést tartalmaz. Az adott esetben ennek hiányát helytállóan állapította meg a megyei bíróság az alperes jognyilatkozatának, és az 1999. június 2-án felvett jegyzőkönyv tartalmának értékelése alapján. Mindezek miatt nem valósultak meg az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt eljárásjogi szabálysértések (felperesek személyes meghallgatásának hiánya, "igazságügyi szakértő" kirendelésének elmaradása).
A másodfokú bíróság ugyancsak helytállóan mellőzte a törvénynek meg nem felelő rendkívüli felmondásokra vonatkozóan az alperes által a fellebbezési eljárásban becsatolt szakvélemény figyelembevételét.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. §-a alapján köteles megfizetni a felperesek felülvizsgálati eljárási költségét; miután a felülvizsgálati eljárás illetékét előzetesen lerótta, ezért erről a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett rendelkeznie. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.487/2000. sz.)