adozona.hu
BH+ 2002.6.306
BH+ 2002.6.306
A munkáltatónak a kollektív szerződés megismerése elősegítésére vonatkozó kötelezettsége nem azonos a kollektív szerződés kihirdetésével. Ezért azt a körülményt, hogy a munkavállalók a kollektív szerződést a korábbinál kevesebb példányban - a munkáltató nem minden részlegénél - kapták meg, ezért annak megismerési lehetősége esetleg megnehezült, nem tekinthető a tényleges kihirdetés elmaradásának [Mt. 38. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelemmel érintett III. r. felperes keresetében további 15 havi végkielégítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a kollektív szerződés 13. §-a szerint a létszámleépítés miatti munkáltatói felmondásra tekintettel további végkielégítés illeti meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek, köztük a III. r. felperes keresetének helyt adva az alperest a III. r. felperes javára 1 808 505 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.
Az ítéle...
BH+ 2002.6.306 A munkáltatónak a kollektív szerződés megismerése elősegítésére vonatkozó kötelezettsége nem azonos a kollektív szerződés kihirdetésével. Ezért azt a körülményt, hogy a munkavállalók a kollektív szerződést a korábbinál kevesebb példányban - a munkáltató nem minden részlegénél - kapták meg, ezért annak megismerési lehetősége esetleg megnehezült, nem tekinthető a tényleges kihirdetés elmaradásának [Mt. 38. § (1) és (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelemmel érintett III. r. felperes keresetében további 15 havi végkielégítés megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a kollektív szerződés 13. §-a szerint a létszámleépítés miatti munkáltatói felmondásra tekintettel további végkielégítés illeti meg.A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek, köztük a III. r. felperes keresetének helyt adva az alperest a III. r. felperes javára 1 808 505 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint az alperes kollektív szerződését 1998. január 1-jétől úgy módosították, hogy az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság esetén a munkavállalót csak a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés illeti meg. Ezt a módosítást azonban a felperesek munkaviszonya felmondásáig (1998. augusztus-szeptember) a helyben szokásos módon nem hirdették ki, csupán az alperes néhány vezető beosztású munkavállalójának adták át, ezért a munkavállalók számára nem volt biztosított annak megismerése. Megállapította továbbá a bíróság, hogy felpereseknek a létszámleépítés végrehajtásával megbízott T. P.-né a tárgyalásaik során megígérte a nagyobb összegű végkielégítés kifizetését, mert ő a módosítást ekként értelmezte. A bíróság álláspontja szerint ezen az alapon is jogosultságot szereztek a felperesek a módosítás előtti, magasabb összegű végkielégítésre.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, és a felperesek keresetét elutasította.
Megállapította, hogy a felpereseket foglalkoztató szervezeti egységhez. 5 db. kollektív szerződés-módosítás érkezett még a felmondások időpontját megelőzően, és ebből T. P.-né és L.-né Cs. E. is kapott, akiknél azt bárki megtekinthette. Ily módon az alperes az Mt. 38. §-a (3) bekezdésében előírt kötelezettségének eleget tett, a kollektív szerződés kihirdetése megvalósult, a felmondások időpontjában a módosított kollektív szerződés szabályai hatályosultak.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy T. P.-né részéről a téves jogértelmezés és ehhez kapcsolódó téves tájékoztatás nem ad alapot arra, hogy nem a hatályos kollektív szerződés rendelkezései alapján állapítsák meg a felperesek végkielégítésre való jogosultságát.
A III. r. felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és lényegében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Az Mt. 38. §-a (1) és (2) bekezdésének megsértését panaszolta, mivel álláspontja szerint a kollektív szerződés módosítás kihirdetése elmaradt; ezzel kapcsolatban a perbeli tanúvallomásokra hivatkozott. Azzal érvelt, hogy az Mt. 38. §-a (3) bekezdésében foglaltak teljesítéséből nem következik a 38. § (1) és (2) bekezdésének megvalósulása. Másodlagosan a szóbeli megállapodásra tekintettel - mint a munkáltató által megígért juttatást - is megalapozottnak tartotta az igényét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a perbeli bizonyítékok alapján megalapozottan állapította meg, hogy az alperes kollektív szerződése 1998. évi módosításnak kihirdetése megtörtént, ezért az a felperesek munkaviszonyának felmondása előtt hatályba lépett.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy 1998. február 13-án kelt írásbeli intézkedés szerint az 1998. évi kollektív szerződés módosítás egy aláírt példányát az E E Iroda vezetőjének és az alperes igazgatóságai vezetőinek megküldték azzal, "hogy gondoskodjon megfelelő terítéséről, és annak munkatársai részére történő hozzáférhetőségéről". Az 1998. május 29-én kelt feljegyzés pedig azt tanúsítja, hogy az E E ágazgat állásfoglalást adott ki a vitatott módosítás egyes rendelkezéseinek alkalmazásáról. Az előbbiekkel összhangban áll az a felperesek által nem vitatott tanúvallomás, amelyszerint a felperesek munkahelyére, a K B Igazgatósághoz is 5 db. kollektív szerződés-módosítás érkezett 1998. március 2-án, amelyet T. P.-né az érdekképviseleti szervek és a vezetők részére szétosztott.
Mindezek a jogerős ítéletben kifejtetteken túlmenően is alátámasztják az ítélet következtetésének helytállóságát. A felülvizsgálati kérelemben említett tanúvallomások - a felülvizsgálati érveléssel szemben - nem ellentétesek a jogerős ítélet megállapításával, mivel 1998. november-decemberben a kollektív szerződés teljes szövegét kapták meg az érintettek, amely megfelel az alperes előadásainak, ami szerint új un. repülőlapos formátumban adták ki az egységes szöveget. L.-né Cs. E. pedig - jóllehet bizonytalan volt abban, hogy a munkavállalók tudták-e, nála lehet a kollektív szerződésről érdeklődni - maga állította tényként, hogy nála érdeklődtek a munkavállalók a felmondási idő, illetve végkielégítés iránt, és dr. K. J.-né tanúvallomása is az utóbbit erősítette meg.
A felülvizsgálati kérelem tehát az ítélet tényállását alaptalanul támadta.
A munkáltatónak a kollektív szerződés megismerése elősegítésére vonatkozó kötelezettsége nem azonos a kihirdetéssel [Mt. 38. § (1) és (2) bekezdése]. Ezért az a körülményt, hogy a kollektív szerződést a korábbinál kevesebb példányban - nem minden osztályon - kapták meg, ezért annak megismerési lehetősége megnehezült, a felülvizsgálati kérelem tévesen tekintette a tényleges kihirdetés elmaradásának.
A III. r. felperes munkaviszonya munkáltatói felmondással, tehát egyoldalú munkáltatói jognyilatkozattal, nem közös megegyezéssel szűnt meg. Ily módon a létszámleépítéssel kapcsolatban előzetesen adott tájékoztatás nem minősül megállapodásnak, amelyre a felperes végkielégítési igényt alapozhatna.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a III. r. felperes többlet-végkielégítésre irányuló keresetét jogszabálysértés nélkül utasította el a hatályos kollektív szerződés rendelkezése alapján, mivel az az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság esetén csak az Mt. 95. §-a (4) bekezdése szerinti végkielégítést biztosította [kollektív szerződés 15. § (7) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a III. r. felperesre vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.874/2000. sz.)