adozona.hu
BH+ 2002.5.256
BH+ 2002.5.256
Nem tekinthető jogellenes fenyegetésnek, de tévedésbe ejtésnek sem, ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés, vagy egyéb magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba [1996. évi XLIII. tv. 8. § (1) bek. a)-c) pontjai, 54. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. április 1-je óta hivatásos állományú tagja az alperesnek rendőr-zászlós rendfokozatban, körzeti megbízott beosztásban. A felperes 1999. július 15-én a délelőtti órákban a városi bíróságon teljesített szolgálatot. A büntetőügyben ítélkező bíró két személy előzetes letartóztatását rendelte el, és utasította a felperest, valamint a járőr társát, hogy a letartóztatottakat szállítsák a városi rendőrkapitányság fogdájába. A szállító autó felé vezetés közben az egyik megbilincselt s...
BH+ 2002.5.256 Nem tekinthető jogellenes fenyegetésnek, de tévedésbe ejtésnek sem, ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés, vagy egyéb magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba [1996. évi XLIII. tv. 8. § (1) bek. a)-c) pontjai, 54. § (1) bek.].
A felperes 1987. április 1-je óta hivatásos állományú tagja az alperesnek rendőr-zászlós rendfokozatban, körzeti megbízott beosztásban. A felperes 1999. július 15-én a délelőtti órákban a városi bíróságon teljesített szolgálatot. A büntetőügyben ítélkező bíró két személy előzetes letartóztatását rendelte el, és utasította a felperest, valamint a járőr társát, hogy a letartóztatottakat szállítsák a városi rendőrkapitányság fogdájába. A szállító autó felé vezetés közben az egyik megbilincselt személy szökést kísérelt meg, akire a felperes üldözés közben előzetes felszólítás után két "vétlen", majd egy célzott lövést adott le, mely utóbbi célt tévesztett és egy kiskorúnak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott.A rendkívüli esemény kivizsgálása érdekében megindult az eljárás, helyszíni szemlét tartottak, illetve a felperesnek a kapitányság vezetője részére jelentést kellett írnia. Ezt követően a kapitányság vezetőjénél több tiszt jelenlétében az események megbeszélésére került sor, amelynek során a kapitányság vezetője neheztelt a felperesre és felmerült a helyzet megoldásaként a szolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetése. A felperes a beszélgetést követően szolgálati jegyet kért, amelyben a szolgálati jogviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetését kérte. Az alperes a kérelem alapján a délutáni órákban további megbeszélést tartott, ahol a felperes a nyilatkozatát fenntartotta és a kapitányság vezetője az 1999. július 15-én kelt parancsában a szolgálati jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez hozzájárult.
A felperes július 18-án bejelentette, hogy a saját jognyilatkozatát megtámadja, mert azt egyrészt az események hatására rendkívüli lelkiállapotban, másrészt a kialakult helyzet megoldásaként a felettesei instrukciói alapján tette. Az alperes az 1999. augusztus 25-én kelt határozatával elutasította a panaszt és a szolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését tartalmazó parancsot helybenhagyta.
A felperes a keresetében a jognyilatkozata érvénytelenségének megállapítását és a szolgálati viszony helyreállítását kérte. A korábban előadottakon túlmenően arra hivatkozott, hogy a nyilatkozata megtételekor a fegyverhasználat minősítését illetően tévedésben volt, amelyet az alperes idézett elő, és ezen túlmenően a szolgálati jegyet csupán aláírta, azt azonban nem ő fogalmazta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. A széles körben lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a felperest a jognyilatkozatának megtételekor az alperes nem tévesztette meg, olyan tévedés, amelyet az alperes idézett elő, vagy fenyegetés nem állt fenn, ezért a jognyilatkozat érvényes. Szakértők bevonásával tényként állapította meg, hogy bár a felperes a rendkívüli esemény miatt feltehetően stresszes állapotban volt, az azonban őt a szándékának megfelelő akaratnyilvánításban nem akadályozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelő mérlegelésével állapította meg a tényállást és abból a jogszabályoknak mindenben megfelelő következtetést vont le. A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 54. §-a értelmében a szolgálati jogviszonyt a felek közös megegyezéssel írásban bármikor megszüntethetik. E törvényi követelményeknek a felperes által kezdeményezett és az alperes által írásban külön is elfogadott szolgálati jogviszony megszüntetés mindenben megfelelt. Az elbírálás szempontjából közömbös, hogy a közös megegyezéssel való megszüntetést melyik fél kezdeményezte. A jognyilatkozat érvénytelenségének megállapításához szükséges törvényi tényállást a felperes a perben nem bizonyította. Önmagában a felperesnek a rendkívüli esemény miatti állapota a jognyilatkozatának érvénytelenségét nem eredményezi, és nem nyert bizonyítást az sem, hogy a jognyilatkozatot nem ő fogalmazta, csak aláírta.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, a szolgálati viszonyának helyreállítását és az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte, mert az ítélet sérti a Hszt. 8. §-a (1) bekezdésének a), b), c) pontjaiban és a Pp. 206. §-ában foglaltakat. Állította, hogy a szolgálati jegyet Dr. D. J. őrnagy készítette, ezért e tekintetben a jogerős ítélet iratellenes. A kapitányságvezető a meghallgatáson azt éreztette vele, hogy a rendőri szolgálatra alkalmatlan, mert a megszökött letartóztatottat nem tudta utolérni és a fegyvert jogosulatlanul használta. Az alperes azzal tévesztette meg, hogy a szolgálati jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését a kialakult helyzet egyetlen megoldásaként tüntette fel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a jogvita eldöntésénél helytállóan hivatkoztak a Hszt. 8. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában foglaltakra, ami szerint a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozat akkor támadható meg, ha a fél a jognyilatkozat megtételekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetőleg mindkét fél lényeges tény vagy körülmény tekintetében téves feltevésben volt, vagy a nyilatkozat megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás megállapítása tekintetében a felperes felülvizsgálati kérelme alapján iratellenességet nem állapított meg. Dr. B. I. M. kapitányságvezető tanúvallomásával kapcsolatban a felperes személyesen a következőket adta elő; "A kapitányságvezető úr szobájában lezajlott beszélgetésnek az volt a tartalma szerinte, hogy csak az a helyes megoldás, ha én elmegyek. Mindenkinek az lenne a jó, ha én elmennék. A tanú a beszélgetés során egyetlen alkalommal sem utalt arra, hogy nekem el kellene mennem a kapitányságról. De én úgy éreztem, hogy úgy gondolja mindenki, ez lenne a helyes megoldás". A beszélgetés tartalmának szubjektív megítélése a felperes részéről az alperes megtévesztő magatartásának megállapítására nem alkalmas. Annak pedig, hogy a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését ki kezdeményezte - ahogyan erre a másodfokú bíróság helytállóan rámutatott - az érdemi elbírálás szempontjából nincs jelentősége.
A felperes állításával szemben a perben két tanú egybehangzóan azt vallotta, hogy a szolgálati jegy indokolási részét a felperes fogalmazta meg, következésképpen e tekintetben vele szemben kényszer alkalmazását megállapítani nem lehetett. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy nem tekinthető jogellenes fenyegetésnek, de tévedésbe ejtésnek sem, ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés, vagy egyéb magatartás miatt jogszerű eljárás megindítását helyezi kilátásba. Ebből a szempontból tehát közömbös, hogy a fegyverhasználat tekintetében a kapitányságvezető kilátásba helyezett-e büntető- vagy fegyelmi eljárást, a kapitányságvezető részéről azonban a fegyverhasználat jogszerű vagy jogellenes minősítése a perben nem is nyert bizonyítást.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta és a felperest az alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.560/2000. sz.)