adozona.hu
BH+ 2002.5.255
BH+ 2002.5.255
A kétszeres végkielégítés átalány kártérítés, amely a közalkalmazott jogellenes felmentésének ellentételezésére szolgál. Ebből következően független attól, hogy a közalkalmazott a visszahelyezés mellőzését jogszabály tiltó rendelkezése miatt nem is kérheti [1992. évi XXXIII. tv. 34. § (1) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az intézkedésével létszámleépítésre hivatkozással felmentéssel 1997. november 20-ai hatállyal megszüntette.
1999. tavaszán a felperes tudomására jutott, hogy az alperes a felmentési idő alatt egy új óvónőt alkalmazott. Ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a felmentés jogellenességének megállapítását, és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte azzal, hogy munkabér követelést a kere...
BH+ 2002.5.255 A kétszeres végkielégítés átalány kártérítés, amely a közalkalmazott jogellenes felmentésének ellentételezésére szolgál. Ebből következően független attól, hogy a közalkalmazott a visszahelyezés mellőzését jogszabály tiltó rendelkezése miatt nem is kérheti [1992. évi XXXIII. tv. 34. § (1) és (4) bek.].
A felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az intézkedésével létszámleépítésre hivatkozással felmentéssel 1997. november 20-ai hatállyal megszüntette.1999. tavaszán a felperes tudomására jutott, hogy az alperes a felmentési idő alatt egy új óvónőt alkalmazott. Ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a felmentés jogellenességének megállapítását, és az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte azzal, hogy munkabér követelést a kereset benyújtását megelőző hat havi időtartamra érvényesít.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenes volt és az alperest - többek között - 1 089 600 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a 16 havi végkielégítés megfizetése alóli mentesítését és az elmaradt illetmény 1999. szeptember 1-jéig terjedő megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 202. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a munkavállaló a keresetét 6 hónap eltelte után nyújtja be, nem követelheti a munkaviszonyának helyreállítását és az eredeti munkakörben, vagy munkahelyen történő foglalkoztatását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ennek ellenére kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte, holott a felperes a jogviszony helyreállítását a hivatkozott jogszabály alapján nem is kérhette.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest további 173 250 forint keresetveszteség, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Az indokolás szerint az alperes 1997. március 7-én kelt jogellenes felmentő intézkedésének jogkövetkezményei tekintetében az első fokon eljárt bíróság a Kjt. 34. §-ának (4) bekezdését helytállóan alkalmazta. Az Alkotmánybíróság a 4/1998. (III. 1.) számú határozatában a Kjt. 34. §-ának (2) bekezdését semmisítette meg, mely szerint a munkáltató a jogellenes felmentés esetén a jogviszony helyreállításának mellőzését nem kérheti.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak részbeni megváltoztatását és a felperesnek a kétszeres végkielégítés megfizetésére irányuló kereseti kérelme elutasítását, valamint a perköltségekben való marasztalását kérte. A kérelem indokolásában megismételte a perben elfoglalt jogi álláspontját. Az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján a munkavállaló a visszahelyezés mellőzését is választhatta, amely esetben kétszeres végkielégítés illeti meg. A felperesnek azonban ilyen választási lehetősége az Mt. 202. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel már nem volt, a visszahelyezését nem kérte, ezért a bíróság ahelyett sem ítélhette volna meg a pénzbeli járandóságot.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a munkáltató részéről a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit illetően az Mt. 100. §-a nem alkalmazható.
A Kjt 34. §-a lehetővé teszi, hogy a felmentés jogellenességének megállapítása esetén a közalkalmazott az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását, vagy a visszahelyezés mellőzését kérje. A 34. § (4) bekezdése ez utóbbi esetben a közalkalmazotti munkáltató számára a végkielégítés legalább kétszeresének megfizetését írta elő. Igaz, hogy a felperes a keresetének az Mt. 202. §-ában meghatározott határidő lejártát követő hat hónapon túli előterjesztése miatt a jogviszonyának helyreállítását nem kérhette, azonban helytálló jogkövetkeztetésre jutottak az eljárt bíróságok a tekintetben, hogy emiatt az alperes a Kjt. 34. §-ának (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazásától nem mentesül. A felperest a továbbfoglalkoztatás választása a jogszabály erejénél fogva valóban nem illette meg, helyes értelmezés szerint azonban az alperes ettől függetlenül a kétszeres végkielégítés megfizetésére köteles. A kétszeres végkielégítés ugyanis átalány kártérítés, amely a jogellenes felmentés ellentételezésére szolgál, és ebből következően független attól, hogy a visszahelyezés mellőzését a felperes jogszabály tiltó rendelkezése miatt nem is kérhette.
Az eljárt bíróságok az ítéletüket a végkielégítés tekintetében jogszabálysértés nélkül hozták meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
A költségekről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.588/2000. sz.)