adozona.hu
BH+ 2002.5.252
BH+ 2002.5.252
A munkáltató mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy létszámleépítést hajt végre, dönthet annak ütemezéséről, mértékéről. A döntés vizsgálata a munkaügyi jogvitában nem kérhető. A létszámleépítés tekintetében nem vitatható továbbá, hogy a munkáltató miért az adott - és nem másik - munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonyának 2000. március 27-én rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel, és kérte az intézkedés jogellenességének a megállapítását, továbbá az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményekre és többlet-végkielégítés fizetésére kötelezését az alperesnek. A munkaviszonya helyreállítását nem igényelte.
A kereset alapjaként a létszámleépítésre vonatkozó indokolás közhelyszerűségére, a csoportos létszámcsökkentés szabályainak a megsértésére, rendeltetésellenes j...
BH+ 2002.5.252 A munkáltató mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy létszámleépítést hajt végre, dönthet annak ütemezéséről, mértékéről. A döntés vizsgálata a munkaügyi jogvitában nem kérhető. A létszámleépítés tekintetében nem vitatható továbbá, hogy a munkáltató miért az adott - és nem másik - munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg. [Mt. 89. § (2) bek.].
A felperes a munkaviszonyának 2000. március 27-én rendes felmondással történt megszüntetése miatt élt keresettel, és kérte az intézkedés jogellenességének a megállapítását, továbbá az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményekre és többlet-végkielégítés fizetésére kötelezését az alperesnek. A munkaviszonya helyreállítását nem igényelte.A kereset alapjaként a létszámleépítésre vonatkozó indokolás közhelyszerűségére, a csoportos létszámcsökkentés szabályainak a megsértésére, rendeltetésellenes joggyakorlásra, továbbá a végkielégítés mértéke tekintetében a kollektív szerződés megsértésére hivatkozott.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A megállapított tényállás szerint az alperes tulajdonosa 1999. év végén több ízben írásban utasította az ügyvezetést a létszám racionalizálására. 2000. év elején - március hónapban - ennek végrehajtásaként került sor a megrendelés-állomány és a felettes vezetők véleménye figyelembevétele után három fő - közöttük a felperes - munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság ebből arra következtetett, hogy a létszámleépítéssel kapcsolatos felmondási ok valós és okszerű volt, a megadott időszakban az alperesnél nem került sor csoportos létszámcsökkentésre, továbbá nem találta megállapíthatónak a rendeltetésellenes joggyakorlást sem.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság mindenben helytállónak találta a munkaügyi bíróság álláspontját. A fellebbezés kapcsán kifejtette még, hogy az ugyanazon időszakban közös megegyezéssel és korengedményes nyugdíjazással történt munkaviszony megszüntetésekből nem következik, hogy az alperes a rendes felmondás jogát a felperes tekintetében - a csoportos létszámcsökkentéshez előírt feltételekkel összefüggő hiánya miatt - rendeltetésellenesen gyakorolta volna. Arra sem lehet következtetni, hogy az alperes az ún. olajipari végkielégítés elkerülése miatt alkalmazott volna más munkaviszony megszüntetési módokat. Az alperes egyidejűleg három fő munkaviszonyát szüntette meg a kft. gazdálkodása miatt rendes felmondással, ezért a kollektív szerződésben írt öt főt elérő létszámleépítés hiánya folytán a többlet-végkielégítés nem illeti meg a felperest.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését és új határozat hozatalát kérte, mivel álláspontja szerint a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, lényeges bizonyítékok figyelmen kívül maradtak.
A felülvizsgálati érvelése szerint a felperest érintő létszámcsökkentés szervezett létszámcsökkentés volt, több felmondásra az igazgatóhelyettesek munkaviszonya megszüntetése miatt nem került sor az adott időszakban, továbbá az alperes az olajipari végkielégítések elkerülése miatt 2000-ben a kollektív szerződést is felmondta. Mindezek miatt csak három munkavállalót - köztük a felperest - érinti az olajipari végkielégítés, a többiek "tudomásul vették" a munkaviszonyuk megszüntetését. A felperes szerint az alperes rendeltetésellenesen járt el a munkaviszonyok közös megegyezéssel történt megszüntetésekor, ezért az így érintett munkavállalókat, valamint a korengedményes nyugdíjazottakat is be kell számítani a létszámleépítésbe. Sérelmezte a létszámleépítéssel, annak mértékével kapcsolatos bizonyítási indítványok figyelmen kívül hagyását, szükségesnek tartotta a létszám tisztázására szakértő kirendelését. Fenntartotta a kollektív szerződésnek a létszámleépítés esetére meghatározott, a többlet-végkielégítéssel kapcsolatos szabályai téves értelmezésére a perben kifejtett álláspontját.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes a perben nem vitatta, hogy az alperes átlagos statisztikai állományához képest az adott időszakban három munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történt megszüntetése nem minősült az Mt. 94/A. §-ában meghatározott csoportos létszámcsökkentésnek.
A felperes a perben tévesen azonosította a szervezett létszámleépítést az Mt. 94/A. §-ában előírt feltételek szerinti csoportos létszámcsökkentéssel. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy ez utóbbi szabályok megsértése nem állapítható meg azon az alapon, hogy a munkáltató a harminc napos időszakon belül a rendes felmondásokon kívül más jogcímeken is - pl. közös megegyezés - szüntetett meg munkaviszonyt az érintett munkavállalókkal kötött - és általuk nem vitatott - megállapodások alapján. A közös megegyezéssel történt munkaviszony megszüntetésekre hivatkozással egymagában - többletkörülmény hiányában - nem lehet arra következtetni, hogy ezek célja a csoportos létszámcsökkentésre előírt szabályok kijátszása volt.
A munkáltató mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy létszámleépítést hajt végre, dönthet annak ütemezéséről, mértékéről, annak vizsgálata a munkaügyi jogvitában nem kérhető. A létszámleépítés tekintetében nem vitatható továbbá, hogy a munkáltató miért az adott - és nem másik - munkavállaló munkaviszonyát szüntette meg.
A felperesnek a rendes felmondás jogellenességével összefüggésben a perben bizonyítási indítványa nem volt. Ezért a bizonyítási indítványai, a szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa mellőzését a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul panaszolta. A jogerős ítélet további felülvizsgálati kérelemmel csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak tárgya volt.
Alapos a felülvizsgálati kérelem a többlet-végkielégítés tekintetében, mivel az eljárt bíróságok a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezésében előírt feltételeket téves értelmezéssel azonosították az Mt. 94/A. §-ában lévő csoportos létszámcsökkentés feltételeivel.
A felperes 1993-ban létesített munkaviszonyt az alperessel. Az alperes kollektív szerződése Negyedik fejezet 6. pontja "Olajipari végkielégítés" címszó alatt arról rendelkezett, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén a végkielégítés mértéke legalább 5 év munkaviszony esetén, de 10 év alatt két havi átlagkereset, szervezett vagy tömeges (5 főt elérő vagy meghaladó), egyidejű, gazdálkodási okból eredő létszámleépítés, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a végkielégítés mértéke 5 évtől 10 évig terjedő munkaviszony esetén 9 havi átlagkereset.
Annak eldöntéséhez, hogy a felperest megilleti-e a magasabb mértékű ún. "olajipari végkielégítés", nem elegendő a létszámleépítés keretében rendes felmondással történt munkaviszony megszüntetések vizsgálata. A más jogcímen történt megszüntetések nem hagyhatók figyelmen kívül a kollektív szerződés egyéb feltételeinek fennállása alapján.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a rendes felmondásra vonatkozó rendelkezését hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], a többlet-végkielégítés elutasítása tekintetében a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítélete erre vonatkozó részére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése].
A rendes felmondás tekintetében eredménytelen felülvizsgálattal élő felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási részköltsége megfizetésére, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felperest terhelő felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felek felülvizsgálati eljárási részköltségét és a felülvizsgálati eljárás részilletékét csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.120/2000. sz.)