adozona.hu
BH+ 2002.4.205
BH+ 2002.4.205
A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, és a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal minden további intézkedés nélkül megszünteti függetlenül attól, hogy a rendkívüli lemondás jogával a közalkalmazott jogszerűen, vagy jogellenesen élt. Nem lehet azonban a jogviszonynak rendkívüli lemondással történő megszüntetését megállapítani, ha a rendkívüli lemondás jogát gyakorló fél ténylegesen nem annak megfelelően jár el. [1992. évi XXXIII. tv. 29. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az iratokból megállapíthatóan az alperesnél gazdasági igazgató-helyettesi munkakört betöltő felperes az iskola igazgatójának címzett 1998. március 6-án kelt levelében ugyanezzel a nappal a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette, mert az önkormányzat által meghatározott 1998. évi költségvetés adatai alapján az iskola gazdálkodását nem látta biztosítottnak. Az igazgató a rendkívüli lemondásra ráírta, hogy 1998. május 15. napjától elfogadja. Az igazgató az 1998. március...
BH+ 2002.4.205 A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, és a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal minden további intézkedés nélkül megszünteti függetlenül attól, hogy a rendkívüli lemondás jogával a közalkalmazott jogszerűen, vagy jogellenesen élt. Nem lehet azonban a jogviszonynak rendkívüli lemondással történő megszüntetését megállapítani, ha a rendkívüli lemondás jogát gyakorló fél ténylegesen nem annak megfelelően jár el. [1992. évi XXXIII. tv. 29. §].
Az iratokból megállapíthatóan az alperesnél gazdasági igazgató-helyettesi munkakört betöltő felperes az iskola igazgatójának címzett 1998. március 6-án kelt levelében ugyanezzel a nappal a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette, mert az önkormányzat által meghatározott 1998. évi költségvetés adatai alapján az iskola gazdálkodását nem látta biztosítottnak. Az igazgató a rendkívüli lemondásra ráírta, hogy 1998. május 15. napjától elfogadja. Az igazgató az 1998. március 13-án kelt levelében részletesen tájékoztatta a felperest arról, hogy a rendkívüli lemondásában felhozott indokok a munkáltató részéről a rendkívüli lemondást megalapozó kötelezettségszegést nem tartalmaznak, ezért azt a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 28. §-a szerinti lemondásként tudja elfogadni és e szerint a közalkalmazotti jogviszonya 1998. május 6-án szűnik meg, de április 1. napjától a munkavégzés alól mentesíti.A felperes 1998. április 1-jéig dolgozott, illetményt április 30. napjáig kapott.
A felek között a rendkívüli lemondás tárgyában lefolytatott eredménytelen egyeztetést követően a felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott - többször módosított - keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondása folytán szűnt meg, ezért a bíróság az alperest ilyen tartalmú igazolás kiadására, hét havi felmentési időre járó átlagkeresetének, a tizenharmadik havi illetménye arányos részének, továbbá 16 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés és kéthavi átlagkeresetének megfelelő 25 éves jubileumi jutalom, valamint késedelmi kamat megfizetésére kötelezze.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperesnek azt az intézkedését, amely szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonya lemondással szűnt meg, hatálytalanította és megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondása okán szűnt meg. Kötelezte az alperest, hogy az ezzel kapcsolatos igazolást a felperesnek 3 napon belül adja ki, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felperes esetében a rendkívüli lemondás jogszabályi feltételei nem álltak fenn, ennek folytán a rendkívüli lemondás jogellenes. A Kjt. 29. §-ának (3) bekezdésében írt anyagi juttatások és végkielégítés csak jogszerű rendkívüli lemondás esetén illetik meg a közalkalmazottat. A felperes ezen túlmenően a 25 éves jubileumi jutalomra, a tizenharmadik havi illetmény arányos részére sem szerzett alanyi jogosultságot. A bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a lemondás szabályai szerint szüntette meg, holott a Kjt. 29. §-ának (4) bekezdése szerint rendkívüli lemondás esetén ezek nem alkalmazhatók.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést jelentett be, amelyben az eredeti kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt a megyei bíróság ítélkezése alapjául elfogadta, helyes a perbeli jogvita elbírálásához felhívott jogszabályok köre és helyes az abból levont jogkövetkeztetése is.
A megyei bíróság a felperes fellebbezési érvelése közül kiemelte, hogy a munkáltató a rendkívüli lemondását írásban elfogadta és az elfogadó nyilatkozatát a beadványára rávezette. E körben megállapította, hogy a munkáltató a rendkívüli lemondást feltétellel fogadta el, a feltétel pedig az volt, hogy a felperes a rendkívüli lemondás benyújtását követően május 15. napjáig tovább dolgozzon. A megyei bíróság álláspontja szerint feltételhez kötötten nincs mód és lehetőség a rendkívüli lemondás elfogadására, így a felperes rendkívüli lemondásának elfogadása az alperes részéről nem történt meg.
A rendkívüli lemondás okát vizsgálva megállapította, hogy az nem valós, mert nem az alperes munkáltató tanúsított olyan magatartást, amely a felperes közalkalmazotti jogviszonyának fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért azt a Kjt. 35. §-a alapján úgy kell elbírálni, mintha elbocsátás jogcímén szűnt volna meg, ezzel azonban a bíróság az ítéletében erre irányuló fellebbezési ellenkérelem hiányában nem foglalkozott.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Mivel az eljárt bíróságok elfogadták a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondással való megszűnését, az megalapozza az ehhez kapcsolódó anyagi igényeket is. Ezen túlmenően utalt arra, hogy a rendkívüli lemondást az igazgató tudomásul vette, hiszen annak átvett példányán a "1998. május 15. napjától elfogadom" megjegyzést tette. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére, amely szerint ha a közalkalmazotti munkáltató a közalkalmazott rendkívüli lemondását elfogadta és erről a közalkalmazottat írásban tájékoztatta, a rendkívüli lemondás jogszerűségét nem, csupán a jogkövetkezményként járó juttatások összegszerűségét kell vizsgálni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen mutat rá arra, hogy a rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, és a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal minden további intézkedés nélkül megszünteti függetlenül attól, hogy a rendkívüli lemondás jogával a közalkalmazott jogszerűen, vagy jogellenesen élt.
Nem lehet azonban a rendkívüli lemondással történt jogviszony megszüntetést megállapítani, ha a rendkívüli lemondás jogát gyakorló fél ténylegesen nem annak megfelelően jár el.
A periratokból megállapíthatóan a felperes a rendkívüli lemondását követően 1998. április 1. napjáig tovább dolgozott, illetményét a hónap végéig megkapta. Mindebből arra kell következtetni, hogy a közalkalmazotti jogviszonya nem az 1998. március 6. napján közölt rendkívüli lemondása folytán szűnt meg, hanem azt követően. Erre tekintettel a felperes nem azért nem igényelheti a rendkívüli lemondáshoz kapcsolódó jogkövetkezményeket, mert a rendkívüli lemondás feltételei nem álltak fenn, hanem mert a közalkalmazotti jogviszonya nem ennek folytán szűnt meg.
A Legfelsőbb Bíróság az előbbi indokolásbeli változtatással a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperesnek a felülvizsgálattal kapcsolatban költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni, az illetéket pedig az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.215/2000. sz.)