adozona.hu
BH+ 2002.4.201
BH+ 2002.4.201
A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozhatják meg. Ha a munkaszerződés megkötésének és a munkába állásnak a napja egymástól elválik - a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezés eltérő rendelkezése hiányában - csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő. A munkaszerződés megkötéséve
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az alperes ügyvezetője 1999. március 10-én aláírta az 1999. április 1-jén kelt munkaszerződést, amely szerint a munkáltató a munkavállalót 1999. április 1-jétől művezető munkakörben foglalkoztatja havi 62 000 forint személyi alapbérrel, amely a munkától függően prémiummal egészül ki. A szerződés szerint a munkaviszony a munkába állás napjával kezdődik és határozatlan ideig tart. A felek 2 hónap próbaidőt is kikötöttek.
Az alperes ügyvezetője a szerződés nála lévő példányát áthú...
BH+ 2002.4.201 A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozhatják meg. Ha a munkaszerződés megkötésének és a munkába állásnak a napja egymástól elválik - a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezés eltérő rendelkezése hiányában - csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő. A munkaszerződés megkötésével a munkaviszony a munkába állástól függetlenül létrejön, de a munkavégzés megkezdéséig a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek csak korlátozottan és célhoz kötötten illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, teljes mértékben csak a munkába lépéstől [Mt. 78. § (1), (2) és (3) bek.].
A felperes és az alperes ügyvezetője 1999. március 10-én aláírta az 1999. április 1-jén kelt munkaszerződést, amely szerint a munkáltató a munkavállalót 1999. április 1-jétől művezető munkakörben foglalkoztatja havi 62 000 forint személyi alapbérrel, amely a munkától függően prémiummal egészül ki. A szerződés szerint a munkaviszony a munkába állás napjával kezdődik és határozatlan ideig tart. A felek 2 hónap próbaidőt is kikötöttek.Az alperes ügyvezetője a szerződés nála lévő példányát áthúzta, ráírta, hogy érvénytelen, és az 1999. március 16-án kelt kísérőlevéllel visszaküldte a felperesnek anélkül, hogy az intézkedését megindokolta volna.
A felperes alperessel egyeztetést kezdeményezett, majd annak eredménytelenségét követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását és az Mt. 100. §-ának (1) és (4) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperessel szembeni kártérítési igényét 1,2 millió forintban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította keresetét és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. Jogi álláspontja szerint az Mt. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A felperes még nem lépett munkába, ezért a munkaviszony nem kezdődött meg, így meg sem szüntethető. A munkaviszony megszüntetésének hiányában annak jogellenessége sem állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötöttségre figyelemmel az erre vonatkozó kereseti kérelmet jogalap hiányában elutasította. Nem találta megalapozottnak a felperes kártérítési igényét sem, mert a felperes a perben a kár bekövetkezését nem bizonyította.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. A kártérítési igényétől elállt.
A megyei bíróság az ítéletével a felperes kártérítési igénye tekintetében a pert megszüntette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 3000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a felperes által sem vitatottan helyesen állapította meg, ezért azt a megyei bíróság az ítélkezése alapjául elfogadta, és teljes egészében osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját is. A fellebbezésre tekintettel rámutatott arra, hogy a munkaszerződés a felek között nem vitásan létrejött, vitás volt azonban a munkaviszony kezdő időpontja. Az Mt. 76. §-ának (1) bekezdése és 78. §-ának (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a munkaviszony létrejöttéhez munkaszerződés szükséges, azonban annak megkötésével egyidejűleg a munkaviszony nem jön létre. A munkaviszony a munkába lépés napjával kezdődik, ezért helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság annak kimondásával, hogy a meg sem kezdődött munkaviszonyt nem lehet megszüntetni így a megszüntetés jogellenessége sem vizsgálható.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes továbbra is a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását és a továbbfoglalkoztatás mellőzésével az Mt. 100. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Megismételte azt az álláspontját, hogy a felek között a munkaszerződés érvényesen létrejött, amelytől az alperes jogellenesen állt el, mert az elállás lehetőségét sem a szerződés, sem jogszabály nem biztosította. Az érvényes szerződést csak közös megegyezéssel, vagy felmondással lehetett volna felbontani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Mt. 76. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződés megkötése ebből következően a munkaviszony létrejöttének szükséges, de egyben elégséges alapja.
A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozhatják meg [Mt. 78. § (2) bekezdés]. Ha a munkaszerződés megkötésének és a munkába állásnak a napja egymástól elválik - a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő [Mt. 78. § (3) bekezdés].
Az előbbi rendelkezésekből következően a munkaszerződés megkötésével a munkaviszony a munkába állástól függetlenül létrejön, de a munkavégzés megkezdéséig a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek csak korlátozottan és célhoz kötötten illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, teljes mértékben csak a munkába lépéstől [Mt. 78. § (1) bekezdés].
Az alperes a magatartásával - eredményét tekintve - a felperes munkaviszonyát megszüntette, eljárása nem a munkába állást segítette elő, emiatt jogellenes volt. Ebből következően a felperes a Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását igényelhette. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
A jogkövetkezmények összegszerűsége szempontjából azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felek a munkaszerződésben két hónap próbaidőt kötöttek ki. Ennek alapján az alperes a munkaviszonyt a felperes munkába állása esetén bármilyen rövid idő elteltével, indokolás nélkül megszüntethette és ezzel a felperesnek a munkaszerződés megkötésekor számolnia kellett. Ezt a körülményt, valamint azt is figyelembe véve, hogy a felperes saját nyilatkozata szerint más munkáltatónál kedvezőbb munkabérrel elhelyezkedhetett volna, de ezzel a lehetőséggel nem élt, a Legfelsőbb Bíróság egyhavi munkabér megfizetésére kötelezte az alperest jogellenes eljárása miatt.
A felperes nagyobb részben pervesztes lett, ennek megfelelően részperköltség megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság, míg az alperesnek meg kell fizetnie az eljárási illetéket, a marasztalási összeget figyelembe véve.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.043/2000. sz.)