adozona.hu
BH+ 2002.3.154
BH+ 2002.3.154
A felmentés létszámleépítés esetén is csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha abból okszerűen következik, hogy emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs szükség [1992. évi XXIII. tv. 17. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az építésztechnikus munkakört betöltő felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással 2000. április 14-ével felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolása szerint a Megyei Önkormányzat közgyűlésének rendelete szerint az alperes engedélyezett létszáma a korábbi 97 főről 88 főre csökken. A közgyűlés döntésére figyelemmel a hivatalban létszámcsökkent...
BH+ 2002.3.154 A felmentés létszámleépítés esetén is csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha abból okszerűen következik, hogy emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs szükség [1992. évi XXIII. tv. 17. § (1) bek. b) pont].
Az építésztechnikus munkakört betöltő felperes határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszonyát az alperes a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással 2000. április 14-ével felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolása szerint a Megyei Önkormányzat közgyűlésének rendelete szerint az alperes engedélyezett létszáma a korábbi 97 főről 88 főre csökken. A közgyűlés döntésére figyelemmel a hivatalban létszámcsökkentést kell végrehajtani és emiatt a felperes további foglalkoztatására nincs lehetőség. A hivatal szervezetében, illetve annak irányítása és a felügyelete alatt álló munkáltatónál a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs.Az alperes a felperes részére 1999. október 28-án írásban a tartalékállományba helyezéssel kapcsolatos nyilatkozat-tervezetet küldött azzal a felhívással, hogy arra három napon belül nyilatkozzon. Mivel a felperes a megadott határidőn belül ezt nem tette meg, az alperes a felmentő okiratot módosította és megállapította, hogy a felperest a Ktv. 20/A. §-a alapján az egyébként járó kéthavi végkielégítés helyett egyhavi illetményének megfelelő végkielégítés illeti meg.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott és az eljárás során módosított keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével további egyhavi végkielégítés, késedelmi kamat és perköltség megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felmentésben közölt ok nem valós és nem is okszerű. Az alperes az engedélyezett létszámot az év során többször túllépte, így a közgyűlési határozatot közvetlenül megelőzően is két új személyt alkalmazott. Arra hivatkozott, hogy az ő munkakörét a nyár folyamán felvett Cs. P. látja el és ezen túlmenően az alperesnél volna olyan munkakör, amelyben foglalkoztatni tudta volna.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felmentést hatálytalanította, a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését mellőzte, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes a felmentés okaként kizárólag a létszámcsökkentés elrendelését, és a végrehajtása szükségességét, majd a létszámcsökkentés tényleges okaként a gazdasági szempontból való gazdasági indokoltságot jelölte meg. Tény, hogy a létszámcsökkentésről hozott döntést mindössze két nappal megelőzően az alperes két új dolgozóval létesített közszolgálati jogviszonyt. Az időpontok rendkívüli közelsége miatt elképzelhetetlen, hogy a létszámcsökkentés gazdasági szükségszerűsége szeptember 29-e előtt két nappal még nem állt fenn. Okszerűtlen tehát olyan döntést hozni és később végre is hajtani, hogy kilenc fő létszámcsökkentés elkerülhetetlenül szükséges akkor, amikor az alperes a döntést megelőzően két nappal két új dolgozót alkalmazott. Amennyiben 1999. szeptember 27-én a két új dolgozót nem nevezte volna ki, a létszámadatokat alapul véve összesen hét fő létszámcsökkentésre lett volna szükség szeptember 29-én. Erre figyelemmel a felperes okkal hivatkozhatott arra, hogy elkerülhette volna a létszámcsökkentést, ezért valótlannak kell tekinteni a további foglalkoztatás lehetőségének hiányára utaló felmentési indokot.
A munkaügyi bíróság a felperesnek a további végkielégítés kifizetésére vonatkozó igényét azért tartotta megalapozatlannak, mert bár az alperes a tartalékállományba helyezéshez szükséges beleegyezést nem a felmentéssel egyidejűleg kérte, a beleegyezés hiányában a felperes a végkielégítés felére jogosult.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést jelentett be. A felperes fellebbezése a további egyhavi végkielégítés megítélésére, az alperesé a kereset elutasítására és a felmentés hatályban tartására irányult.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta, osztotta az abból levont jogkövetkeztetést és egyetértett az érdemben helyes ítéleti döntéssel is. A döntés indokolása során azonban a munkaügyi bíróságtól eltérő álláspontra helyezkedett. A megyei bíróság szerint ugyanis a munkáltatónak az a magatartása, hogy következetesen és hosszabb időn át túllépte az engedélyezett létszámot, jogellenes magatartást valósított meg. A köztisztviselő felmentésének a létszámcsökkentés szükségességével történő indokolása kimeríti a rendeltetésellenes joggyakorlást. Ezen túlmenően a megyei bíróság utalt arra, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a létszámcsökkentéssel indokolt jogviszony megszüntetés csak akkor lehet megalapozott, ha a létszámcsökkentés érinti az adott dolgozó munkakörét is. A perbeli esetben a megállapított tényállásból kitűnően a létszámcsökkentés a felperes munkakörét azért nem érintette, mert az alperes a felmentést megelőzően alkalmazta Cs. P.-t és az építésztechnikusi feladatokat továbbra is két személy látja el.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes a végkielégítés tekintetében a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, az alperes a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte.
A felperes szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazása helyett a döntésük meghozatalánál a Ktv. 20/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat vették figyelembe.
Az alperes megismételte a perben elfoglalt jogi álláspontját, amely szerint a felmentés indokaként a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontjára való hivatkozás valós és okszerű. A létszámcsökkentésről 1999. szeptember 29-én hozott közgyűlési döntés csak október 8-án vált hatályossá, ehhez képest két új dolgozó szeptember 27-i felvétele és a létszámcsökkentés végrehajtása között több mint két nap telt el. Az a jogértelmezés, amely a felmentés jogszerűsége szempontjából jelentőséget tulajdonít a közgyűlési döntés előtt két dolgozó felvételének, tulajdonképpen a döntés visszaható hatályát feltételezi. A létszámcsökkentés elrendelése az egységes hivatali szervezetre vonatkozott, ezért nincs jelentősége annak, hogy milyen munkakörű köztisztviselő felmentésére került sor. Végül az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy a kialakított politikai tanácsadó státuszok bele tartoztak az engedélyezett létszámkeretbe. A munkáltató jogosult a szervezetet és a létszámot meghatározni, azt a bíróság nem bírálhatja felül. Ebből következik, hogy azt sem határozatja meg, milyen időpontban minősül jogszerűnek egy létszámcsökkentésre vonatkozó döntés, illetve az ezen alapuló felmentés.
A felperes az ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott, az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan.
A perben eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy az alperes felmentő intézkedése során megvalósult-e a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti felmentési ok, nevezetesen az Országgyűlés, a Kormány, illetve az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség. Ennek megítélése során nem lehetett figyelmen kívül hagyni az alperesnek a felmentést megelőző létszámgazdálkodását. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes következetesen, hosszabb időn át túllépte az engedélyezett létszámot. Ezzel összefüggésben téves az az alperesi álláspont, amely szerint a politikai tanácsadói munkakörök nem tartoznak bele az engedélyezett létszámkeretbe. A felmentés létszámleépítés esetén is csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha abból okszerűen következik, hogy emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs szükség. Az alperes nem tette vitássá, hogy a közgyűlés döntését megelőzően két új köztisztviselőt alkalmazott, amellyel kapcsolatban nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy az 1999. szeptember 29-ei döntés csak október 8-án lépett hatályba. A létszámhelyzet napirendre kerülése két nappal az ülést megelőzően az alperes számára nyilvánvalóan tudott volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal az okfejtéssel, hogy az alperes a perben hitelt érdemlően nem bizonyította; a létszámcsökkentés miatt a felperes további foglalkoztatására nincs lehetőség.
A kifejtettekre figyelemmel az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül állapították meg, hogy az alperes intézkedése nem felel meg a Ktv. 17. §-a. (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak, ezért jogellenes.
Ha a köztisztviselő keresetére a bíróság a felmentést hatálytalanítja, és a köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyának fenntartását nem kívánja, úgy kell tekinteni, mintha a közszolgálati jogviszonya a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Ebben az esetben a köztisztviselőnek - a gyakornokot és a határozott időre alkalmazott köztisztviselőt is ide értve - végkielégítés jár [Ktv. 60. § (4) bekezdés]. A felmentés jogellenességének megállapítására tekintettel nincs jelentősége annak, hogy a felperes hozzájárult-e a tartalékállományba helyezéséhez. A jogellenesség jogkövetkezményeként a felperest erre irányuló eltérő rendelkezés hiányában a teljes összegű végkielégítés illeti meg. A másodfokon eljárt bíróság tévedett, amikor a munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontjával egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hozta meg. A felülvizsgálati eljárás költségéről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.489/2000. sz.)