adozona.hu
BH+ 2002.3.151
BH+ 2002.3.151
Ha a felek egymással megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötnek, amely a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei közül sem a személyi alapbért, sem a munkakört, sem a munkavégzés helyének megnevezését nem tartalmazza és a felek e szerződés tartalmát éveken át nem vitatták, a létrejött jogviszonyt - az eltelt időre is tekintettel - elsődlegesen a szerződés elnevezése és a felek szerződéses akarata szerint kell meghatározni. Ehhez képest nincs lehetőség a jogviszonynak munkaviszonyként történő elismeré
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az alperest felmondási időre járó munkabér és végkielégítés címén összesen 440 000 forint és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy 1993. október 10-én munkaviszonyt létesített az alperessel, amelyet az alperes kezdeményezésére 1994. április 30-án megbízási jogviszonnyá alakítottak át. Az alperes a megbízást 1997. augusztus 4-én 30 napos felmondási idővel indokolás nélkül felmondta. Álláspontja szerint ez az intézk...
BH+ 2002.3.151 Ha a felek egymással megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötnek, amely a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei közül sem a személyi alapbért, sem a munkakört, sem a munkavégzés helyének megnevezését nem tartalmazza és a felek e szerződés tartalmát éveken át nem vitatták, a létrejött jogviszonyt - az eltelt időre is tekintettel - elsődlegesen a szerződés elnevezése és a felek szerződéses akarata szerint kell meghatározni. Ehhez képest nincs lehetőség a jogviszonynak munkaviszonyként történő elismerésére [Mt. 76. § (1) és (3) bek.].
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében az alperest felmondási időre járó munkabér és végkielégítés címén összesen 440 000 forint és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy 1993. október 10-én munkaviszonyt létesített az alperessel, amelyet az alperes kezdeményezésére 1994. április 30-án megbízási jogviszonnyá alakítottak át. Az alperes a megbízást 1997. augusztus 4-én 30 napos felmondási idővel indokolás nélkül felmondta. Álláspontja szerint ez az intézkedés azért jogellenes, mert a megbízási szerződés színlelt munkaszerződés, amelynek felmondása esetén a felmondási időre bér és végkielégítés illeti meg.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 220 000 forint felmondási időre járó munkabér és 220 000 forint végkielégítés, valamint 1997. október 1-jétől a kifizetés napjáig késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes foglalkoztatása mindenben megfelelt a munkaviszony keretében való foglalkoztatásnak. Így az alperesnek a munkavégzés módjára vonatkozóan szoros utasítási joga volt, a kirendeltség vezetője a függelmi viszonyt, főnöki mivoltát gyakran hangsúlyozta és a számonkérés lehetőségével napi gyakorisággal élt. Az alperes szigorú teljesítménykövetelményt határozott meg, beleszólása volt a könyvelő személyének kiválasztásába. A táppénzes állományról a vezetőt tájékoztatni kellett, illetőleg csak az ő engedélyével mentesült a megbízott a munkavégzési kötelezettsége alól. A felek közötti jogviszonyt nem a polgári jog alapelvéből következő mellérendeltség, hanem az alperes egyoldalú utasítási joga jellemezte. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A felek között tartalmát tekintve munkaviszony jött létre, így annak a megszüntetésére is a Munka Törvénykönyve szabályai az irányadók. A felperest az Mt. 92. §-ának (1) bekezdése alapján 30 nap felmondási időre munkabér, 95. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján pedig egyhavi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés megillette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolás szerint a munkaügyi bíróság a hatáskörét túllépve állapította meg, hogy a felek között létrejött megbízási szerződés a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése alapján semmis. A megyei bíróság álláspontja szerint a perben az eldöntendő jogkérdés kizárólag a munkaszerződés és a megbízási szerződés elhatárolása lehet. A megyei bíróság osztotta az alperesnek azt az álláspontját, amely szerint az elvégzett munkák természete folytán nem kizárt, hogy a felek megbízási jogviszony létesítésében állapodjanak meg. A felek egyező akarattal megbízási szerződést kötöttek, amelynek teljesítése több éven át ténylegesen megtörtént. A szerződés egyes elemei mindkét jogviszonyra jellemzőek, így az utasítás adás a megbízási jogviszonyban sem kizárt. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság megállapította, hogy a felek közötti megállapodással nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony jött létre. Munkaviszony hiányában a felperesnek a felmondási időre járó munkabérre és végkielégítésre vonatkozó igénye nem alapos.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság határozatának helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását kérte. Megismételte azt az álláspontját, hogy a felek között korábban létrejött munkaviszony 1994. április 30-án csak formálisan alakult át megbízási jogviszonnyá, és ehhez képest a szerződést nem a megnevezése, hanem a tartalma alapján kell megítélni. A megbízási szerződés megkötésével csak a felek közötti elszámolás módja változott, a munkaviszonyra vonatkozó elemek, így többek között a függőségi viszony és az utasítási rendszer továbbra is változatlan maradt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes az alperessel szemben munkaviszonyból eredő igényt érvényesített azt állítva, hogy a köztük létrejött szerződés színlelt munkaszerződés. Ehhez képest a perben eldöntendő jogkérdés volt, hogy a felek közötti szerződésnek az alperes részéről 1997. augusztus 4-én történő indokolás nélküli felmondása megalapozza-e a felperesnek az Mt. 92. §-ára és 95. §-ára alapított igényét.
A felek 1994. május 1-jén megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötöttek, amely a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei közül sem a felperes személyi alapbérét, sem a munkakörét, sem a munkavégzés helyének megnevezését nem tartalmazta. A felperes a szerződést az eltelt három év alatt nem vitatta, az alperessel szemben munkaviszonyra alapított igényt nem érvényesített. Ehhez képest a megyei bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felek közötti jogviszonyt az eltelt időre is tekintettel elsődlegesen a szerződés elnevezése és a felek szerződéses akarata szerint kell meghatározni. Az a körülmény, hogy a kirendeltség vezetője a hozzá tartozó üzletkötők vonatkozásában a megfelelő teljesítmény érdekében nagyon szigorú számonkérési és elszámolási rendszert alkalmazott, nem eredményezi azt, hogy a felek között munkaviszony jött létre. A felperes által felsorolt egyéb elemek pedig - így például, hogy a felperes kizárólagosan a megbízót képviselhette, az alperes beleszólt a könyvelő személyének kiválasztásába, a megbízónak címadományozási joga volt - nem alkalmasak a felek között a munkaviszony létrejöttének megállapítására.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felek között nem munkaviszony állt fenn, ezért annak az alperes részéről történő felmondására az Mt. szerinti rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatók.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta. A költségekről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.266/2000. sz.)