adozona.hu
BH+ 2002.2.107
BH+ 2002.2.107
A Munka Törvénykönyve nem ismeri a "próbamunka"- azaz a próbaidőt megelőző munkavégzés - fogalmát. A munkaszerződés nélküli foglalkoztatás a bírságolás jogkövetkezményét vonja maga után (1992. évi XXII. tv. 76. §, 81. §, 1996. évi LXXV. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelőségére 1998. február 23-án telefonbejelentés érkezett, mely szerint a felperesnél 15 fő munkanélküli járadékban részesülő személy dolgozik. Ennek alapján az elsőfokú közigazgatási szerv felügyelője 1998. február 27-én helyszíni szemlét tartott a felperes által működtetett Ny., D. u. 132-136. szám alatti varrodában. A munkaügyi ellenőrzés során a felperes előadta, hogy a varrodában jelenlevő 9 fő próbamunkát végez, velük mu...
BH+ 2002.2.107 A Munka Törvénykönyve nem ismeri a "próbamunka"- azaz a próbaidőt megelőző munkavégzés - fogalmát. A munkaszerződés nélküli foglalkoztatás a bírságolás jogkövetkezményét vonja maga után (1992. évi XXII. tv. 76. §, 81. §, 1996. évi LXXV. tv. 3. §)
A Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelőségére 1998. február 23-án telefonbejelentés érkezett, mely szerint a felperesnél 15 fő munkanélküli járadékban részesülő személy dolgozik. Ennek alapján az elsőfokú közigazgatási szerv felügyelője 1998. február 27-én helyszíni szemlét tartott a felperes által működtetett Ny., D. u. 132-136. szám alatti varrodában. A munkaügyi ellenőrzés során a felperes előadta, hogy a varrodában jelenlevő 9 fő próbamunkát végez, velük munkaszerződést ez idáig nem kötött, amennyiben a munkájuk minőségileg megfelel, úgy 3 hónapra próbaidőre alkalmazza majd őket. Az ellenőrzéskor készített jegyzőkönyvek szerint a jelenlevők a felperessel egybehangzóan adták elő, hogy munkaszerződésük nincs, próbamunkát végeznek, amennyiben munkájuk megfelel, a felperes véglegesíti őket.Az elsőfokú közigazgatási szerv 1998. március 3-án a szabálytalanság megszüntetésére kötelező határozatot hozott, továbbá tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkaszerződés nélküli foglalkoztatás miatt munkaügyi bírság kiszabására tesz javaslatot.
A munkaügyi ellenőrzéssel párhuzamosan a felperesnél a munkaügyi ellenőr munkavédelmi ellenőrzést is tartott, e vonatkozásban 1998. március 3-án 2 db ipari varrógép működésének felfüggesztéséről szóló határozat.
A felperes 1998. március 12-én kelt levelében tájékoztatta az elsőfokú közigazgatási szervet, hogy a felfüggesztő határozatban megjelölt hiányosságokat pótolta és megszüntette, ugyanakkor bejelentette, hogy a határozatot meg kívánja fellebbezni.
Miután a munkaügyi bírsággal kapcsolatos értesítésre észrevételt nem tett, az első fokú közigazgatási szerv az 1998. március 31-én kelt határozatával 100 000 Ft munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes 9 főt munkaszerződés nélkül foglalkoztatott, ezzel megsértette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: MT) 76. § (1) bekezdésében foglaltakat, ezért az elsőfokú közigazgatási szerv a Munkaügyi Ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: T.) 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján szabta ki a bírságot.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság az 1998. május 19-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a munkaügyi bírság tárgyában keletkezett közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az államigazgatási szervek a tényállás tisztázására vonatkozó szabályokat megsértették.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a T. 3. § (1) bekezdésére és az MT 76. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a munkaügyi ellenőrzés során megállapítható volt, hogy munkaszerződés a munkaügyi ellenőrzés időpontjában nem volt készen, ugyanakkor a felperes varrodájában 9 fő tevékenykedett, a felperes és az ott jelenlevők egybehangzó előadása szerint próbamunkát végeztek, azaz a felperes ellenőrizte a munkavállalók munkával kapcsolatos képességeit, készségeit.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem sértették meg a közigazgatási szervek az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésében a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségüket azzal, hogy nem tartottak tárgyalást, ugyanis a helyszíni ellenőrzés során mind a munkáltató, mind a munkavállaló egybehangzó nyilatkozatot tett.
A magyar munkajog és az MT a munkavállalók készségeinek és képességeinek megállapítása céljából a 81. § (1) bekezdése értelmében a próbaidőre kötött munkaszerződés fogalmát és kategóriáját alakította ki. Ebből megállapítható, hogy próbamunka végzésére külön lehetőség nincs, a próbaidő keretei között kell a munkavállaló képességeit felmérni. Ellenkező esetben a munkavállaló terhére nagyfokú visszaélésekre nyílna lehetőség.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az MT e vonatkozásban kogens szabályokat tartalmaz, amelyektől a felek megállapodással sem térhetnek el. Maga a felperes is elismerte azt, hogy nem volt munkaszerződés az ellenőrzés időpontjában, azt később, a munkaügyi ellenőrzés után kötötte meg a munkavállalókkal. Ezáltal a felperes megsértette az MT 76. § (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási határozatok nem minősülnek jogszabálysértőnek.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy eltérő jogi szabályozás hiányában a próbaidős munkavégzéssel összefüggésben az MT 81. §-ában részletezett szabályokat kell összevetni a 77. §-ban foglalt rendelkezésekkel. A próbaidős munkavégzés folyamatos, rendszerszerű, és kifejezetten a munkavállaló munkateljesítményének mérését - mind mennyiségi, mind minőségi paraméterek között - teszi lehetővé. Ezzel szemben az MT 77. §-ában megfogalmazott - a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást adó - alkalmassági vizsgálat a munkaviszony létesítését megelőzően realizálható, a munkáltató döntése értelmében.
A megyei bíróság megítélése szerint a munkaügyi ellenőrzés során tett megállapítások a munkavállalók alkalmassági vizsgálata törvényi kritériumainak - az MT 77. §-ában meghatározottak figyelembevételével - nem felelnek meg.
A megyei bíróság a közigazgatási eljárás során tanúként meghallgatott 9 fő, valamint a felperes ügyféli nyilatkozatának egybevetése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a körben, mely szerint a felperesi munkáltató a 9 személyt próbaidős munkavégzés jogcímén alkalmazta.
A felperesnek a további - eljárásjogi jogszabálysértésekre történő - hivatkozását a megyei bíróság alaptalannak minősítette.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az MT 77. §-át, a megyei bíróság tévesen értelmezte e törvényi rendelkezést. A helyszíni ellenőrzéskor nyilatkozatot tevő személyek nem állapodtak meg a munkaviszony létesítésében, csupán az adott szakmában gyakorlattá vált szakmai ismeretről tájékoztatták a felperest, amelyet egyrészt az MT nem szabályoz, másrészt nem tilt. Alapul véve a munkavégzés tárgyi feltételeit /nagy értékű gépek és feldolgozandó ruha-anyagok/, a munkavállalók készségének megismerése indokolt és szükséges volt.
A megyei bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az eljáró államigazgatási szerv eljárási szabályt sértő lényeges mulasztást követett el, többek között az Áe. 25. §-ának, 36. § (1) és (3) bekezdésének, továbbá 30. § (1) bekezdésének megsértésével. A határozatok a felperes által előadott tényeket, valamint a bizonyítási eljárásban meghallgatott tanúk nyilatkozatát nem értékelték, és mellőzésük okát nem jelölték meg.
A felperesi álláspont szerint ő nem foglalkoztatta az ellenőrzés alkalmával tetten ért személyeket, azok csupán bemutatták, milyen készséggel rendelkeznek. Az ellenőrzés időpontjában nem végeztek olyan műveleteket, amelyek eredményeként késztermék jött volna létre. Az eljárás során megsértették a törvényben biztosított jogát, az ellenőrzés során nem tehette meg észrevételeit, a helyszínen meghallgatott tanúkhoz kérdést nem intézhetett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a Pp. 275/A. § (2) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére.
A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp.-nek a bizonyítási eljárás lefolytatására irányadó szabályainak betartásával jártak el. A perben rendelkezésre állt bizonyítékokat egyenként és a maguk összességében értékelték és mérlegelték. A felperes előadását egybevetették a tanúk nyilatkozataival és az ellenőrzés során feltárt, a közigazgatási iratokban dokumentált körülményekkel. Mérlegelési tevékenységük megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdés követelményének, a jogerős ítéletben a megyei bíróság - logikus és okszerű következtetésen alapuló, a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti - indokát adta döntésének.
Mindennek megfelelően a bíróságoknak az igazság kiderítésére vonatkozó, Pp. 3. § (1) bekezdés szerinti, kötelezettsége nem sérült.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben - a közigazgatási eljárás eredményeként tett megállapításokkal egyezően - egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felperes a munkaügyi ellenőrzéskor munkaszerződés nélkül foglalkoztatott személyeket, ezzel megsértette az MT 76. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakat. Az MT a próbaidőre kötött munkaszerződésen [81. § (1) bekezdés] túl - amely mint a munkaszerződés speciális formája, ugyancsak alaki és tartalmi követelményekhez kötött, nem ismeri az ezt megelőző időre vonatkozó, a felperes által hivatkozott "próbamunka" jogintézményét. Az ennek keretében, írásbeli szerződés nélkül végzett foglalkoztatás ebből következően a jogszabályi alapot nélkülözi.
Kiemeli még a Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság ítélete meghozatalakor nem alkalmazta, így meg sem sérthette az Áe. rendelkezéseit.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása értelmében csak jelentős, az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés esetén van lehetőség a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére. A perbeli ügyben azonban ilyen súlyú - a felülvizsgált határozatok hatályon kívül helyezését megalapozó - eljárási jogszabálysértés megállapítására nem került sor.
A bírságolás alapját képező munkaszerződés nélküli foglalkoztatás tényét maga a felperes sem vitatta, sem a perben, sem pedig a közigazgatási eljárásban.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.VI.28.164/1999. sz.)