adozona.hu
BH+ 2002.2.101
BH+ 2002.2.101
Az igazolatlan távollét esetén - erre vonatkozó törvényes védelem hiányában - a munkaviszony jogellenes megszüntetését célzó munkavállalói elhatározásra a munkáltató megalapozottan csak akkor hivatkozhat, ha az igazolatlan távollét tényén túl, az eset körülményei alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló akarat is vélelmezhető [Mt. 101. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva terjesztette elő az alperessel szemben a keresetét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a biztonsági őr munkakörben alkalmazott felperes 1999. május elejétől betegállományban volt, május 17-étől keresőképesnek nyilvánították. A felperes május 14-én telefonon Sz. Á. megyei igazgatót erről tájékoztatta és kérte, hogy május 17-étől részére szabadságot engedélyezzen. Ne...
BH+ 2002.2.101 Az igazolatlan távollét esetén - erre vonatkozó törvényes védelem hiányában - a munkaviszony jogellenes megszüntetését célzó munkavállalói elhatározásra a munkáltató megalapozottan csak akkor hivatkozhat, ha az igazolatlan távollét tényén túl, az eset körülményei alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló akarat is vélelmezhető [Mt. 101. § (1) bek.].
A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva terjesztette elő az alperessel szemben a keresetét.A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a biztonsági őr munkakörben alkalmazott felperes 1999. május elejétől betegállományban volt, május 17-étől keresőképesnek nyilvánították. A felperes május 14-én telefonon Sz. Á. megyei igazgatót erről tájékoztatta és kérte, hogy május 17-étől részére szabadságot engedélyezzen. Nevezett arra utasította a felperest, hogy május 17-én jelenjen meg a munkahelyén, és ott döntsenek, elmehet-e szabadságra. Ezt követően a felperes a felettesét, M. Z.-t is felhívta telefonon, és úgy tájékoztatta, hogy az igazgató elengedte szabadságra. Erre M. Z.-tól olyan választ kapott, hogy ha az igazgató elengedte, akkor elmehet szabadságra, de ő is kérte, hogy május 17-én egyeztetés végett jelenjen meg a munkahelyén. Erről M. Z. tájékoztatta Sz. Á.-ot, és ekkor megállapították, hogy a felperest egyikük sem engedte el szabadságra május 17-étől. A felperes május 17-én nem jelent meg a munkahelyén. Május 18-án az alperes távirati úton szólította fel, hogy munkavégzés céljából jelenjen meg a munkahelyén. A posta május 20-án tájékoztatta a munkáltatót, hogy a felperest a táviratról értesítették, de 48 órán belül nem kereste, telefonon is megkeresték, de nem jelentkezett. A felperes nem tartózkodott a lakásán, amikor május 21-én a táviratra vonatkozó értesítést megkapta, Sz. Á.-dal telefonon közölte, hogy szabadságát tölti. Ekkor Sz. Á. arról tájékoztatta, hogy mivel május 17-étől munkavégzés céljából nem jelent meg, ez a munkaviszonya megszűnését eredményezte. Az alperes az 1999. május 20-án kelt - a felperes által június 6-án kézhez vett - értesítést úgy tekintette, hogy a felperes a munkaviszonyát 1999. május 17. napjával jogellenesen megszüntette. A felperes 1999. május 30-ától június 20-áig betegállományban volt.
A munkaügyi bíróság e tényállást úgy értékelte, hogy a felperes a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette, mivel a telefonbeszélgetések alapján arra nem következtethetett, hogy szabadságra elengedték, és ennek ellenére a munkát nem vette fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes az 1999. május 20-án kelt intézkedésével jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és összesen 208 377 forint, valamint ennek kamatai megfizetésére kötelezte elmaradt munkabér, kétszeres végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és étkezési hozzájárulás címén.
A másodfokú bíróság szerint a per adataiból nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a felperes a munkaviszonyának megszüntetését kívánta akár rendes, akár rendkívüli felmondással. Kifejtette, hogy a hatályos törvény szerint nincs lehetőség a munkaviszony jogellenes kilépés címén történő megszüntetésére, alperes pedig a rendes, illetve rendkívüli felmondás jogával nem élt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte jogszabálysértés miatt. Azzal érvelt, hogy az Mt. 101. §-a lehetővé teszi a munkavállaló részéről történő "jogellenes felmondás" alkalmazását. Felperes a munkahelyéről igazolatlanul távolt volt, a felszólításra késve reagált, így jogosan vehette úgy a munkáltató, hogy a felperes nem kívánja fenntartani a munkaviszonyát. Álláspontja szerint nem kellett vizsgálni az adott helyzetben, hogy mire irányul a felperes szándéka. Az Mt. 3. §-a (3) bekezdésébe, a jóhiszeműség követelményébe ütköző felperesi magatartásra hivatkozott
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a munkáltatótól 1999. május 17-étől fizetett szabadsága kiadását kérte, és miután a munkahelyi megjelenésre felszólító táviratról tudomást szerzett, a távolléte okául ugyancsak arra hivatkozott, hogy a szabadságát tölti. A munkába állása a munkáltató időközbeni intézkedése miatt már nem jöhetett szóba.
E perbeli tények figyelembevételével a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül minősítette az alperes intézkedését jogellenesnek.
A munkaügyi bíróság helyesen indult ki abból, hogy a munkaviszony megszüntetésének az Mt. 86-87. §-aiban megállapított jogszerű esetein kívül a törvény a munkaviszony jogellenes megszüntetését is szabályozza; azért nem kizárt, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenes munkavállalói megszüntetés folytán (Mt. 101. §) megszűntnek tekintse.
Az igazolatlan távollét esetén azonban - erre vonatkozó törvényes vélelem hiányában - a munkaviszony jogellenes megszüntetését célzó munkavállalói elhatározásra a munkáltató megalapozottan csak akkor hivatkozhat, ha az igazolatlan távollét tényén túlmenően az eset körülményei alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló akarat is vélelmezhető.
Az adott esetben a per adataiból nem lehet arra következtetni, hogy a felperes szándéka a munkaviszonya megszüntetésére irányult. A felperes szabadságra kívánt menni, ezt a munkáltató tudomására hozta, és jóllehet annak engedélyezésére nem került sor, szabálytalanul mégis úgy járt el, mintha a szabadságát kiadták volna. Ezzel kétségtelenül kötelezettségszegést követett el, de ebből önmagában nem következik, hogy a munkaviszonyát a továbbiakban nem kívánta fenntartani. Erre vonatkozó nyilatkozat, vagy egyéb bizonyíték hiányában az alperes tehát az Mt. 101. §-a szerinti munkaviszony megszüntetésre jogszerűen nem alapozhatta az intézkedését.
A jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Ezért az Mt. 3. §-a (3) bekezdésével kapcsolatos felülvizsgálati okfejtés vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta, és az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költsége, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.848/2000. sz.)