adozona.hu
BH+ 2002.2.100
BH+ 2002.2.100
A rendkívüli felmondás jogszerű indoka olyan súlyos ok, vagy olyan magatartás lehet, amely miatt indokolt - a másik fél méltányos érdekei miatt - a munkaviszony azonnali hatályú felszámolása. Ilyen okként azonban a hosszabb ideje táppénzes betegállományban lévő, szellemi leépüléssel járó betegségben szenvedő betegnek a betegsége egy fázisában korlátozott belátási képesség mellett végrehajtott cselekménye, vagy mulasztása nem szolgálhat [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1973-tól állt az alperes alkalmazásában, 1993-tól pénztárkezelő munkakört látott el. 1999. március 13-ától rokkant nyugdíjas.
Az alperes 1998. június 26-án rendkívüli felmondással szüntette meg - hiány miatt - a felperes munkaviszonyát, akivel szemben büntetőeljárás is indult.
A városi bíróság a végzésével a felperessel szemben hűtlen kezelés vétsége és sikkasztás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette és a felperest megrovásban részesítette. A bíróság megállapította...
BH+ 2002.2.100 A rendkívüli felmondás jogszerű indoka olyan súlyos ok, vagy olyan magatartás lehet, amely miatt indokolt - a másik fél méltányos érdekei miatt - a munkaviszony azonnali hatályú felszámolása. Ilyen okként azonban a hosszabb ideje táppénzes betegállományban lévő, szellemi leépüléssel járó betegségben szenvedő betegnek a betegsége egy fázisában korlátozott belátási képesség mellett végrehajtott cselekménye, vagy mulasztása nem szolgálhat [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].
A felperes 1973-tól állt az alperes alkalmazásában, 1993-tól pénztárkezelő munkakört látott el. 1999. március 13-ától rokkant nyugdíjas.Az alperes 1998. június 26-án rendkívüli felmondással szüntette meg - hiány miatt - a felperes munkaviszonyát, akivel szemben büntetőeljárás is indult.
A városi bíróság a végzésével a felperessel szemben hűtlen kezelés vétsége és sikkasztás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette és a felperest megrovásban részesítette. A bíróság megállapította, hogy a bűncselekmények időpontjában a felperes korai kezdetű Alzheimer-kórban szenvedett, a szellemi leépülés állapotában volt, amely a beszámítási képességét közepes fokban korlátozta.
A városi bíróság az 1999. október 19-én meghozott (jogerős) ítéletével a felperest cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, mert az orvosi szakvélemény szerint az ügyei viteléhez szükséges beszámítási képességgel nem rendelkezik.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alperest az Mt. 100. §-ának (1), (4) és (5) bekezdései szerint marasztalta.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperesről az 1999. február 27-én készült szakvélemény 2-3 évvel a vélemény előtti időpontra állapította meg a szellemi leépülés kezdetét, az állapota fokozatos romlást mutatott. A betegségét - egyebek mellett - rövid- és hosszú távú memóriazavarok jellemzik. A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondást azért találta jogellenesnek, mert a kötelezettségszegés a szellemi állapota miatt a felperes terhére nem volt felróható. Ezért a felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, illetve ennek kétszerese megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A megyei bíróság a tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy a felperes közepes fokban volt korlátozott a cselekménye következményeinek felismerésében. Arra nézve nem merült fel bizonyíték, hogy a betegség tünetei a felmondásra okot adó cselekmény elkövetésekor felismerhetők voltak. Ezért a megyei bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján találta jogszerűnek az alperes rendkívüli felmondását. Álláspontja szerint a felróhatóságra tekintet nélkül sem volt elvárható az alperestől a munkaviszony fenntartása.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását" és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak 1996-tól észlelnie kellett volna a betegség fennállását. Fenntartotta azt az érvelését is, amely szerint a rendkívüli felmondás feltétele, a szándékos, vagy súlyos gondatlanság nem valósult meg, ezért az alperes jogellenesen alkalmazta a rendkívüli felmondást, az ezzel ellentétes másodfokú ítélet törvénysértő. Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja nem alkalmazható, mert a betegség, a megbetegedés nem tekinthető "magatartás tanúsításának". A felperes végül arra is utalt, hogy csupán a harmadik pénztárnyitásnál értesítették (táppénzes állományban volt), és nincs tudomása a másodkulcs hollétéről sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult. Érvelése szerint az alkalmassági orvosi vizsgálatnak nem kellett felderítenie a felperes betegségének kialakulását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásának - az egységes bírói gyakorlat szerint - valamely (vétkesség nélküli) magatartás tanúsítása esetén van helye. A rendkívüli felmondás jogszerű indoka olyan súlyos ok - olyan magatartás - lehet, amely miatt indokolt a másik fél méltányos érdekei miatt a munkaviszony azonnali hatályú felszámolása. Ilyen okként azonban a hosszabb ideje táppénzes betegállományban lévő, szellemi leépüléssel járó betegségben szenvedő betegnek a betegsége egy fázisában, korlátozott belátási képesség mellett végrehajtott cselekménye, vagy mulasztása nem szolgálhat. Az alperes továbbá nem a felperes munkakörére való alkalmatlanságot jelölte meg rendkívüli felmondási okként, ezért ilyen indok alapján a rendkívüli felmondás nem bírálható el. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróságnak az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben kifejtett jogi álláspontja téves.
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja jogszerű alkalmazásnak feltétele a szándékosság vagy súlyos gondatlanság tanúsítása. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó ítélet szerint a felperes beszámítási képessége az Alzhemier típusú agykárosodása miatt 1997-ben már korlátozott volt, 1999-ben teljesen hiányzott. A betegség jellemző tünete többek között a nagyfokú feledékenység, figyelem felkeltés lehetőségének hiánya, etikai és morális kontrolvesztés, memóriazavarok. A büntetőeljárást megszüntető jogerős ítéletben a bíróság a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazott megrovást. Mindezen körülményeket a logika szabályainak megfelelően, okszerűen mérlegelte a munkaügyi bíróság, amikor a felperes vétkességének hiányára következtetett. A felperes terhére tehát a munkaügyi perben az említett okok miatt nem volt teljes bizonyossággal meggyőzően bizonyított az 1998. júniusi időpontban a szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek miatt az Mt. 96. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést állapított meg. Ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperest kötelezte a felperes együttes másodfokú per- és felülvizsgálati költsége, valamint az együttes másodfokú- és felülvizsgálati illeték megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.889/2000. sz.)