adozona.hu
BH+ 2002.2.98
BH+ 2002.2.98
A munkavállaló szándékos, a felettese vezetői mivoltát és személyét is durván sértő kijelentései jelentős mértékű kötelezettségszegésnek minősülnek, mert a munkáltatói utasítási jog gyakorlását, a munkaviszony keretében elengedhetetlen együttműködést lehetetlenné teszi és az érintett személyiségi jogait is sérti [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. szeptember 30-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését elsődlegesen azzal indokolta, hogy a felperes 1996. szeptember 27-én a közvetlen munkahelyi vezetőjével - a csoportvezetővel - szemben meg nem engedhető magatartást tanúsított. Ezen túlmenően - a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett - egyéb mulasztásokra is hivatkozott.
A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és annak jogkövetkezményei alkalmazás...
BH+ 2002.2.98 A munkavállaló szándékos, a felettese vezetői mivoltát és személyét is durván sértő kijelentései jelentős mértékű kötelezettségszegésnek minősülnek, mert a munkáltatói utasítási jog gyakorlását, a munkaviszony keretében elengedhetetlen együttműködést lehetetlenné teszi és az érintett személyiségi jogait is sérti [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. c) pont].
A felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. szeptember 30-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését elsődlegesen azzal indokolta, hogy a felperes 1996. szeptember 27-én a közvetlen munkahelyi vezetőjével - a csoportvezetővel - szemben meg nem engedhető magatartást tanúsított. Ezen túlmenően - a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett - egyéb mulasztásokra is hivatkozott.A felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és annak jogkövetkezményei alkalmazása iránt keresettel élt. Az alperes viszontkeresetében kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva 549 forint munkabér megfizetésére kötelezte az alperest. Az alperes viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság - a felülvizsgálattal érintett tényállás körében - megállapította, hogy a rendkívüli felmondást megelőző pénteki napon, amikor H.-né a csoportvezető számon kérte a kiadott feladat teljesítését, a felperes megkérdőjelezte nevezett vezetői minőségét és személyére vonatkozóan is sértő kifejezéseket tett. A bíróság álláspontja szerint a felperesnek ez a magatartása önmagában megalapozta a rendkívüli felmondást. A felperes a terhére rótt magatartásával megszegte az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt kötelezettségét, amikor kétségbe vonta a felettesének utasításait és vele szemben nem megfelelő hangnemet használt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és azt a fellebbezett részében helybenhagyta, a munkaügyi iratok késedelmes kiadásából eredő kártérítési igény tárgyában az elsőfokú bíróságot további eljárásra és határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság osztotta azt az álláspontot, hogy - az általa egyetlen bizonyítottnak és felperes terhére felróhatónak tartott - az a magatartás, amelyet a felettesével szemben tanúsított, megalapozta a rendkívüli felmondást, mert a felperes által használt kifejezések, a veszekedés és hangoskodás a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli felmondás jogellenességével kapcsolatos kereseti kérelme elutasítását támadta, a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli tanúk mindegyike az alperes alkalmazottja, az alperestől anyagilag függ. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok kizárólag a "sértett" csoportvezető nyilatkozata alapján állapították meg terhére a nem megengedett kifejezések használatát. A Pp. 3. §-a megsértését panaszolta, mert az eljárás során a bíróság nem vizsgálta az intézkedés hátterében álló személyeskedést, a csoportvezető magatartását, ami a vitát kiváltotta. Kétségbe vonta, hogy a munkahelyi vita olyan súlyú volt, amely a rendes felmondás helyett a rendkívüli felmondásra okot adott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a vitatott rendkívüli felmondási indok tekintetében az ügy elbírálásához szükséges tényeket megállapította, és ennek során a bizonyítékok mérlegelése körében levont következtetései nem okszerűtlenek.
A bizonyítékok körében értékelt tanúvallomások hiteltérdemlőségét önmagában az a körülmény nem teszi kétségessé, hogy a tanúk az alperes alkalmazásában állnak. Adott esetben a felperes terhére rótt kijelentések elhangzásakor csak a csoportvezető és a felperes munkatársa voltak jelen. Ezért a magatartás bizonyítására elsősorban e tanúvallomások szolgálhattak. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a csoportvezető munkavállalói minőségét is értékelve kellő magyarázatát adta, hogy a tanú vallomását miért fogadta el aggálytalan bizonyítékként. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság kiegészítésként még utal arra, hogy nevezett előadását D. P. tanúvallomása - miszerint "A felperes szájából ocsmány szavak hangzottak el a veszekedés során" - tényszerűen is megerősítette, illetve B. I. tanú vallomása is alátámasztotta. A tanúk hivatkozott előadását a személyesen jelenlevő felperes nem cáfolta.
A vita, amelynek során a felperes az utasítási jogot gyakorló felettesére sértő kifejezéseket tett és kétségbe vonta vezetői minőségét, utasításait, a per adatai szerint bizonyítottan a felperesnek kiadott munka teljesítésével, a határidő betartása miatt kezdődött. Az erre vonatkozó ítéleti megállapítás a tanúvallomásokból egyértelműen következik (T. P., H. J.-né, D. P.). Ezzel szemben a felülvizsgálati kérelemben felhozott körülmények (személyeskedés, provokálás) bizonyítása a felperest terhelte, de erre nézve bizonyítási indítványt a perben nem tett [Pp. 164. §-ának (1) és (2) bekezdése], holott egyéb kérdésekben élt ezzel a jogával. Ezért a bizonyítás elmulasztásával, a Pp. 3. §-ával kapcsolatos törvénysértést alaptalanul panaszolt.
Az irányadó tényállás szerint a felperes a terhére felhozott és bizonyított magatartásával az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában előírt lényeges kötelezettségét megszegte. Az erre alapított rendkívüli felmondást az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint kell elbírálni. A jogerős ítélet ettől eltérően az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tévesen alapította a döntését.
A jogi indokolás hibája azonban az érdemben helyes döntést nem érinti, mivel a munkáltatói intézkedés az a) pont szerint elbírálva sem jogellenes. A felperes szándékos, a felettese vezetői mivoltát és személyét is durván sértő kijelentései jelentős mértékű kötelezettségszegésnek minősülnek, mert a munkáltatói utasítási jog gyakorlását, a munkaviszony keretében elengedhetetlen együttműködést lehetetlenné tette, az érintett személyiségi jogait sértette.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős részítéletet a rendkívüli felmondás jogellenessége körében a felperes keresete elutasítását jogszabálysértés nélkül helybenhagyó részében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - az indokolás előbbi, részbeni módosításával - hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségeit megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.533/2000. sz.)