adozona.hu
BH+ 2002.2.97
BH+ 2002.2.97
A megfelelő állás felajánlására vonatkozó kötelezettség csak akkor köti a munkáltatót, ha a felmondás közlésének időpontjában van betöltetlen megfelelő munkakör [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes igazgatóhelyettes munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. január 4-én kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkaköre összevonás következtében megszűnt.
A felperes módosított keresetében a munkaszerződése szerinti 21 havi végkielégítés kétszeresének megfizetését kérte. A felmondás indokát nem vitatva a kollektív szerződésben előírt felmondási korlátozásra és a munkaszerződés szerinti megfelelő állás felajánlásának elmulasztására hiv...
BH+ 2002.2.97 A megfelelő állás felajánlására vonatkozó kötelezettség csak akkor köti a munkáltatót, ha a felmondás közlésének időpontjában van betöltetlen megfelelő munkakör [Mt. 89. § (2) és (3) bek.].
A felperes igazgatóhelyettes munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1999. január 4-én kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkaköre összevonás következtében megszűnt.A felperes módosított keresetében a munkaszerződése szerinti 21 havi végkielégítés kétszeresének megfizetését kérte. A felmondás indokát nem vitatva a kollektív szerződésben előírt felmondási korlátozásra és a munkaszerződés szerinti megfelelő állás felajánlásának elmulasztására hivatkozva kérte a jogellenesség megállapítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 32 206 844 forint kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a kollektív szerződés rendelkezése szerint a felperes munkaviszonya - törzsgárda tagságára tekintettel - csak különösen indokolt esetben szüntethető meg. A felperes manager munkaszerződésében az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy részére megfelelő állást ajánl fel a részvénytársaságnál, ha vezetői munkaköréből bármilyen ok miatt felmentik.
A bíróság álláspontja szerint a felmondás a kollektív szerződésben megjelölt felmondási korlátozásba ütközött, mert az önálló munkakör megszűnése nem minősült olyan súlyos oknak, amely tarthatatlanná tette a munkaviszony fenntartását. A munkaszerződésben szereplő kötelezettség-vállalást a bíróság ugyancsak felmondási korlátozásnak minősítette. Úgy ítélte meg, hogy az alperes mivel a megfelelőség kérdésében egyedül a felperes véleményének meghallgatása nélkül döntött, és nem ajánlott fel részére másik munkakört, intézkedése emiatt ugyancsak felmondási korlátozásba ütközött.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság szerint a helyesen megállapított tényállásra alapított elsőfokú érdemi döntés téves. A Legfelsőbb Bíróság MK 10. számú állásfoglalása értelmében a felperes munkakörének megszűnésével járó átszervezés olyan különös indok, amely miatt az alperes számára a munkaviszony fenntartása aránytalan terhet jelentett volna, figyelemmel arra is, hogy a kollektív szerződés szerint az alacsonyabb munkakör elfogadása sem érintette volna a felperes személyi alapbérét. A munkaszerződést a másodfokú bíróság nem minősítette a felmondást korlátozó feltételnek a kollektív szerződés rendelkezéseivel összevetve. Hangsúlyozta, hogy a felperes részére fizetett végkielégítés összege megegyezett azzal, amely a kollektív szerződés szerint átszervezés esetén akkor jár, ha a munkáltató nem tud megfelelő munkakört felajánlani. A felperes előadására utalva kifejtette, hogy nem megfelelő állás felajánlása nem volt elvárható az aránytalan hátrány miatt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az Mt. 13. §-a (3) bekezdésébe és 76. §-a (2)-(3) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozással. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződésben foglalt felmondási korlátozást - amely a kollektív szerződéshez képest kedvezőbb feltételt jelentett - az alperes nem vette figyelembe a felmondásnál. Vitatta, hogy az alperes számára az aránytalan terhet jelentett volna. Utalt a felajánlható osztályvezetői állások 1999. január 1-jétől történt betöltésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes munkaszerződésében az alperes arra kötelezte magát, hogy ha a felperest vezetői munkaköréből "felmentik", a munkáltatónál más megfelelő állást ajánl fel a részére.
A felperes munkaviszonya határozatlan időre szólt, igazgatóhelyettesi munkakörben. Így a munkaköréből való "felmentés", mint egyoldalú munkáltatói intézkedés csak a munkaviszony felmondásaként értelmezhető. Ebből következően a felek előbbi munkaszerződéses kikötését - felmondás esetén más megfelelő "állás" (munkakör) felajánlását - az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a felmondás munkaszerződésbeli korlátozásának.
A bírói gyakorlat értelmében a megfelelő állás felajánlására vonatkozó kötelezettség csak akkor köti a munkáltatót, ha van betöltetlen megfelelő munkakör a felmondás közlésének időpontjában.
A felülvizsgálati kérelemben megfelelő munkakörként megjelölt osztályvezetői munkakörök a per adatai szerint az 1998. december 11-ei vezetői értekezleten "szét lettek osztva" (a felperes személyes meghallgatása során tett nyilatkozata). A felperes 1998. december 7-én igazgató-helyettesi munkakörre adta be pályázatát, amelyet csak december végén bíráltak el. Ehhez képest az 1999. január 4-én közölt felmondás előtt az osztályvezetői munkakör nem volt felajánlható, mert ilyen betöltetlen munkakör nem volt.
A megfelelő állás másrészt - a felperes perbeli nyilatkozata értelmében is - a képzettség és gyakorlat mellett az eredeti munkakörben elért munkabér szempontjából való megfelelőséget is jelent. E tekintetben a felmondási korlátozás helyes értelmezésével fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy egy alacsonyabb besorolással járó munkakör felajánlása a munkáltató érdekével olymértékben ellentétes, hogy ily módon a munkaviszony fenntartása aránytalan terhet jelentett volna számára. Ezért a munkaszerződésben foglalt, felmondási korlátozásnak minősülő kikötéssel összefüggésben az osztályvezetői munkakörre hivatkozó felülvizsgálati érvelés mind a ténybeli, mind a jogi következtetést illetően téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság érdemben helyes döntését jogszabálysértés hiányában - az indokolás részbeni módosításával - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.768/2000. sz.)