adozona.hu
BH+ 2002.2.86
BH+ 2002.2.86
Állapotrosszabbodáson alapuló nem vagyoni kártérítési igény elévülésének megállapítása körében irányadó szempontok [1967. évi II. tv. 5. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 11. § (1) bek., Pp. 121. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1991. évben indult, a Magyar Közlöny 1991. október 8-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező 1996. október 22-én 800 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti igényt jelentett be a felszámolóhoz, amelyet az elévülés címén vitatott.
Az elsőfokú bíróság a 734/IX. sorszámú végzésével a hitelező igényét elutasította. A végzés indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező 1958-tól 1986-ig dolgozott az M.-i Szénbányáknál, ahol ...
BH+ 2002.2.86 Állapotrosszabbodáson alapuló nem vagyoni kártérítési igény elévülésének megállapítása körében irányadó szempontok [1967. évi II. tv. 5. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 11. § (1) bek., Pp. 121. § (1) bek. c) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1991. évben indult, a Magyar Közlöny 1991. október 8-i számában közzétett felszámolási eljárás során a hitelező 1996. október 22-én 800 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti igényt jelentett be a felszámolóhoz, amelyet az elévülés címén vitatott.Az elsőfokú bíróság a 734/IX. sorszámú végzésével a hitelező igényét elutasította. A végzés indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező 1958-tól 1986-ig dolgozott az M.-i Szénbányáknál, ahol üzemi balesetet szenvedett és foglalkozási megbetegedése is keletkezett. Üzemi balesete miatt 1976. áprilisától baleseti járadékban részesült, 1986. szeptember 11-től pedig rokkantsági nyugdíjas. 1983-ban már 36%-os mértékű volt a szilikózis foglalkozási megbetegedésből, illetve üzemi balesetből eredő munkaképesség-csökkenése. 1995. augusztus 22-én baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénybejelentéssel fordult a megyei Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. Az 1996. október 16-án kelt 27-5805/95/18. számú határozat szilikózisból eredő munkaképesség csökkenését 50%-os mértékben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a hitelező össz-szervezeti munkaképesség-csökkenése 100%-os mértékű, elsőfokú rokkant, szilikózisból eredő foglalkozási munkaképesség-csökkenése 50%-os, kártalanítható mértékű, egyéb foglalkozási megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenése nem volt megállapítható. A szakvélemény szerint a hitelező állapotában 1991. júniusától olyan mértékű az állapotrosszabbodás, mely a jobb szívfél megterheltségéhez, keringési elégtelenséghez vezetett. E megbetegedés a szilikózis foglalkozási megbetegedéssel egyértelműen összefüggésbe hozható. Ettől az időponttól fokozódott a hitelező fulladása olyan mértékben, hogy korábbi kedvteléseit nem tudta gyakorolni, kerti és háztartási munkát nem tudott végezni.
Az elsőfokú bíróság a hitelezői igényt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 11. §-ának (1) bekezdése alapján elévülés miatt elutasította. Megállapította, hogy az igény esedékessé válásától az igény érvényesítéséig számított 3 év eltelt. Az igény elévülése annak esedékessé válásától kezdődik, amely a jelen esetben az állapotrosszabbodás kezdete, 1991. júniusa.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és az adós kötelezését kérte 800 000 Ft nem vagyoni kára, valamint az igényérvényesítésével felmerült költségei megfizetésére. Álláspontja szerint a hitelezői igényét megalapozó állapotrosszabbodása, amely az életvitelében jelentős változást eredményezett, csak a kérelem benyújtását megelőző 1-2 évben jelentkezett. Azt először a megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozata állapította meg, melyet az elsőfokú határozat indokolása is megjelölt. Véleménye szerint e határozat keltétől, tehát 1996. október 16-tól kell az esedékesség napját számítani, ugyanis az életvitel megnehezülését csak ezzel tudta bizonyítani. Ehhez képest a kérelmét 1996. október 22-én, határidőben nyújtotta be. Előadta, hogy 1983-tól, a szilikózis betegség kezdetekor még nem nehezült el az életvitele, csak az állapotrosszabbodás óta jelentkeztek a hitelezői igényben megjelölt nem vagyoni kárai. Mindezek jogalapját csak a már említett határozat birtokában tudta bizonyítani, emiatt korábban nem terjeszthette elő az igényét. Az igény nem évült el, mert az igényérvényesítés kezdő napja e határozat kézhezvételének a napja.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és a hitelezőt kötelezte, hogy fizessen meg az államnak 5000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.
Döntését azzal indokolta, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos követelések elévülési idejét mind az 1992. június 30-ig megnyíló igények vonatkozásában irányadó 1967. évi II. törvény 5. §-ának (1) bekezdése, mind az ezt követő igények esetében alkalmazandó Mt. 11. §-ának (1) bekezdése 3 évben állapította meg azzal, hogy az elévülés a követelés esedékessé válásától kezdődik. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A károsító magatartást azonban nem minden esetben követi a károsodás. Sokszor előfordul, hogy a kár csak később következik be. Ez történt az adott ügyben is. A bírósági gyakorlat szerint pedig a károsodás és ezzel együtt a kártérítés iránti követelés esedékessé válása, valamint érvényesíthetősége már akkor bekövetkezik, amikor a foglalkozási megbetegedés eredetű munkaképesség-csökkenés első ízben vezet keresetkiesésben megmutatkozó vagyoni hátrányra. A jelen eljárásban a hitelező által érvényesített nem vagyoni kártérítés tekintetében - mely az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatának 3. és 4. pontja szerint az általános személyiségvédelem, a személyiségi jogok védelmének eszköze -, ugyancsak szükséges olyan időpont meghatározása, amelyhez a károsodásnak, a személyiségi jogok sérülésének bekövetkezése köthető. Ez az adott esetben az az időpont, amikor a hitelező egészségi állapotának romlása, az állapotrosszabbodás első ízben megállapítható.
A hitelező előadása szerint a szilikózis betegség jelentkezésekor, 1983-ban nem vagyoni kára még nem volt, életmódját a betegség nem befolyásolta, ezért ezzel kapcsolatos igényt nem érvényesített. Nem vagyoni kára az állapotrosszabbodáshoz kapcsolódik. A hitelező helyesen hivatkozott arra, hogy az igényérvényesítés kezdő napja az állapotrosszabbodás kezdete, nem helytálló azonban, hogy ezt az időpontot a megyei Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1996. évi határozatának keltében jelöli meg. Nem akkor nyílik meg ugyanis az igény, amikor a károsult bizonyítani tudja annak keletkezését, hanem a tényleges állapotrosszabbodás idején. Ez pedig a hitelező által sem kifogásolt igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint 1991. júniusa. Az ügyben kirendelt szakértő elemezte a Társadalombiztosítási Igazgatóság szakrendelési vizsgálati adatait; ezen adatok és az egyéb szakorvosi leletek, valamint a hitelező vizsgálata alapján állapította meg, hogy a hitelező állapotában 1991. júniusától véleményezhető olyan mértékű állapotromlás, amely a szilikózis foglalkozási megbetegedéssel egyértelműen összefüggésbe hozható, és ez időponttól kezdve ez a betegség a hitelezőt korábbi életvitelében már gátolta. Mindezeknek az adatoknak az ismeretében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a hitelező testi épségének, egészségének jelentős károsodása kezdő időpontját 1991. júniusában. Ehhez képest helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a követelés esedékességéhez képest a hitelező 1996. októberében történt igénybejelentése a hivatalból vizsgálandó 3 éves elévülési határidőn túl van. Emiatt igénye bírósági úton nem érvényesíthető. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a felszámolási eljárásról szóló, többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet ( továbbiakban: Ftvr.) 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú végzés megváltoztatását és az adós kötelezését kérte a hitelezői igényében foglaltak szerint 800 000 Ft nem vagyoni kártérítés és költségei megtérítésére.
Felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy helytelenül alkalmazták az 1967. évi II. törvény 5. §-ának (1) bekezdését, valamint az Mt. 11. §-ának (1) bekezdését akkor, amikor az igény esedékessé válásának időpontját 1991-ben jelölték meg. Figyelmen kívül hagyták továbbá a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontját is, amelynek alkalmazásával egyértelművé válik, hogy igényét csak a másodfokú társadalombiztosítási határozat kézbesítését követően tudta érvényesíteni, amely 30 napon belül megtörtént. Hivatkozott arra, hogy az eljárt igazságügyi orvos szakértő a pszichikai hátrányok kialakulásának időpontját, a fokozott betegségtudat megjelenésének idejét nem véleményezte, és arra sem tért ki, hogy a másodfokú társadalombiztosítási határozat alapját képező vizsgálatok során, 1996-ban történt-e értékelhető és korábban nem véleményezhető nem vagyoni hátrány, tünet, panasz megjelenése. Az elévülésre nem vonható következtetés olyan szakvélemény birtokában, amely az 1991. és 1996. évi állapotok közötti különbséget nem tartalmazza. Az első és másodfokú határozatok ezért az életvitel szubjektív megnehezülésében jelentkező károk keletkezésének időpontját figyelmen kívül hagyták, és ezáltal tartották elévültnek a hitelezői igényt.
A felülvizsgálati kérelemre az adós ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert az eljárt bíróságok a felülvizsgálati kérelemben megjelölt elévülésre vonatkozó jogszabályokat helyesen értelmezték és alkalmazták.
A jogerős végzés a hitelezőnek abból az előadásából indult ki, amely maga is az állapotrosszabbodásához kötötte az igényérvényesítés kezdő napját. Az állapotrosszabbodás kezdő időpontja ugyanakkor az eljárásban kirendelt orvos szakértő véleményéből - aki a vizsgálat adatain kívül figyelembe vette a hitelezőnek a korábbi vizsgálati eredményeit és a hitelezőnek az állapotrosszabbodással kapcsolatos szubjektív észleléseit és nyilatkozatait - kétségtelenül megállapítható, hogy a foglalkozási megbetegedésből eredő állapotrosszabbodás már 1991. júniusától kezdve fennáll. A hitelező - saját előadása szerint is - ettől az időponttól fokozódott olyan mértékben a fulladása, hogy korábbi kedvtelésének, futballmeccsek látogatásának nem tudott eleget tenni, nem tudott kerti munkát végezni, és a háztartási munkában segédkezni. Mindezek a körülmények pedig azt mutatják, hogy a hitelező életvitele a foglalkozási megbetegedés miatt már ettől az időponttól megnehezült.
A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontját sem, mert az állapotrosszabbodás miatti korábbi életvitel megnehezülése miatt a nem vagyoni kártérítési igényét a hitelező már az életvitele megnehezülésétől, 1991-től kezdve érvényesíthette volna. A Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt követelményeknek megfelelő keresetlevél benyújtásának, illetve hitelezői igény érvényesítésének semmi akadálya nem volt, hiszen a hitelező az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket minden nehézség nélkül megjelölhette, és az addigi orvos szakértői leleteken kívül orvos szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt is előterjeszthetett volna. Az orvos szakértő pedig - ahogyan a jelen hitelezői igény érvényesítésekor is - évekre visszamenőleg képes lett volna véleményezni az állapotrosszabbodás bekövetkeztét és annak kezdő időpontját.
Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a hitelező az orvos szakértői vélemény megállapításait nem vitatta, arra észrevételt nem tett és a szakértő személyes meghallgatását sem kérte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését az Ftvr. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel.
(Legf.Bír. Gfv.X.33.294/1999. sz.)