adozona.hu
BH+ 2002.1.50
BH+ 2002.1.50
A rendőrnek a nyilvános szerepléshez engedélyt kell kérnie a rendőrkapitánytól. Ennek elmulasztása olyan fegyelemsértés, ami jogszerű fegyelmi eljárás alapja lehet [1996. évi XLIII. tv. 119. § (1) bek., 3/1995. (III. 1.) BM r. 106. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőr alezredes rendfokozatú felperessel szemben a fegyelmi jogkört gyakorló állományilletékes parancsnok az 1998. március 18-án kelt fegyelmi határozatával egy év időtartamra eggyel alacsonyabb rendfokozatba visszavetés fenyítést alkalmazott, amelyet az 1998. március 23-án kelt határozatával egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítésre módosított.
A felperessel szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója 1998. március 4-én engedély nélküli nyilvános szereplés fegyelemsértés elkö...
BH+ 2002.1.50 A rendőrnek a nyilvános szerepléshez engedélyt kell kérnie a rendőrkapitánytól. Ennek elmulasztása olyan fegyelemsértés, ami jogszerű fegyelmi eljárás alapja lehet [1996. évi XLIII. tv. 119. § (1) bek., 3/1995. (III. 1.) BM r. 106. §].
A rendőr alezredes rendfokozatú felperessel szemben a fegyelmi jogkört gyakorló állományilletékes parancsnok az 1998. március 18-án kelt fegyelmi határozatával egy év időtartamra eggyel alacsonyabb rendfokozatba visszavetés fenyítést alkalmazott, amelyet az 1998. március 23-án kelt határozatával egy fizetési fokozattal egy évre való visszavetés fenyítésre módosított.A felperessel szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója 1998. március 4-én engedély nélküli nyilvános szereplés fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt újabb fegyelmi eljárást rendelt el, amelynek eredményeként a határozatával a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 123. §-a (1) bekezdésének f) pontjára hivatkozással alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítést szabott ki. A határozat indokolása szerint a felperes a Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya vezetőjeként két újságban a fegyelmi ügyével kapcsolatosan engedély nélkül rendőrként nyilatkozott, és ezzel megsértette a 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 106. §-ának (9) bekezdésében foglaltakat, amely egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a nyilvános szerepléshez engedély kell, tehát a sajtóban rendőrként történő nyilatkozás mindenképpen engedélyköteles. A fenyítés kiszabásakor a fegyelmi jogkör gyakorlója enyhítő körülményt nem vett figyelembe, súlyosbító körülményként értékelte az 1998. március 18-án kelt, nem jogerős fegyelmi határozatot, illetve azt, hogy a fegyelmi eljárás ideje alatt két esetben katonai bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt feljelentést tett.
A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1998. április 6-án kelt határozatával a korábbi határozatban kiszabott fenyítést hatályon kívül helyezte és a felperest egy fizetési fokozattal egy évre történő visszavetés fenyítésben részesítette.
A felperes a határozatok ellen előterjesztett panaszainak elutasítását követően keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben a fenyítések hatályon kívül helyezését, és az alperesnek az eredeti beosztásba való foglalkoztatására, valamint a terhére jelentkező illetmény-különbözetnek a megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott és az alperes első fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A második fegyelmi határozattal kapcsolatban a bíróság az iratokhoz becsatolt és a fegyelmi fenyítés alapját képező újságcikkben tett nyilatkozatok vonatkozásában tényként állapította meg, hogy a felperes a hivatkozott újságcikkekben saját fegyelmi ügyéről rendőrként nyilatkozott. Nyilatkozatában a korábban feladatkörébe tartozó szolgálati ügyekről, az "olajos" bűnügyről és egyéb, a rendőrség személyügyi kérdéseiről is beszélt. A nyilatkozat tartalmára tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperes a 3/1995. (III. 1.) BM számú rendelet 106. §-ában írtakat megszegte. Ehhez képest a fegyelmi jogkör gyakorlója jogszerűen élt a fegyelmi fenyítés eszközével és az elkövetett cselekmény súlyával a kiszabott fenyítés arányban áll. Megállapította, hogy az alperes törvénysértést követett el, amikor a Hszt. 146. §-ának (1) bekezdésébe ütközően a fegyelmi határozat azonnali végrehajtását rendelte el. Tekintettel azonban arra, hogy a bíróság a fegyelmi határozatot helybenhagyta, az illetmény-különbözet megfizetéséről rendelkezni nem kellett.
Az ítélet ellen mindkét fél részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kifejtette, hogy egyetért a munkaügyi bíróság álláspontjával, amely szerint a felperesnek a nyilvános szerepléshez, ha az rendőrként történt, a rendőrfőkapitánytól engedélyt kellett volna kérnie. A felperes álláspontjával ellentétben a perbeli esetben a felperesnek az a cselekménye, amikor a sajtó részére nyilatkozott a saját fegyelmi ügyével összefüggésben és konkrét bűneseteket is érintett, nyilvános közszereplésnek minősül. A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által kifejtettekkel szemben az Mt. 201. §-ának és a Hszt. 146. §-ának összevetéséből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az azonnali végrehajtást nem jogszabálysértő módon rendelte el.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Az indokolás szerint az ítélet a hivatásos szolgálati viszony tekintetében az Mt. rendelkezését tévesen alkalmazta. A sérelmezett fegyelmi határozatot illetően nem vette figyelembe, hogy az alakilag azért törvénysértő, mert a Hszt. 123. §-a (1) bekezdésének f) pontja nem az alkalmazott fenyítést tartalmazza, tartalmilag pedig azért, mert a hivatkozott BM rendelet a rendőr nyilvános szereplését közéleti és politikai vonatkozásban szabályozza, ő pedig az alperes által a fegyelmi ügyével összefüggésben korábban megjelent sajtócikk kapcsán újságírók megkeresésére nyilatkozott, nem pedig nyilvános közéleti szereplést vállalt. Végül a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója olyan fegyelmi határozatot értékelt súlyosító körülményként, amelyet a bíróság hatályon kívül helyezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 119. §-ának (1) bekezdése szerint fegyelemsértést követ el, és fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni a hivatásos állomány tagját, ha a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi.
A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 106. §-a részletezi a rendőr nyilvános szereplésére vonatkozó szabályokat, amelyek betartása a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség, és megszegésük kötelezettség megszegésének minősül. A jogszabály (9) bekezdése szerint nyilvános szerepléshez, ha az rendőrként történik, engedélyt kell kérni a rendőrkapitánytól. Adott esetben annak megítélésénél, hogy a felperes az újságírók számára a nyilatkozatot rendőrként tette-e meg, a megjelent cikkek tartalma az irányadó. Ezekben pedig a felperes nem csak a személyével kapcsolatban az alperes részéről korábban tett nyilatkozatra válaszolt, illetőleg nem az ellen védekezett, hanem a személyes ügyén túl a korábban feladatkörébe tartozó szolgálati ügyről, illetve annak összefüggéseiről, valamint személyügyi kérdésekről is beszélt. A nyilatkozat tartalmára tekintettel a felperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy az eljárt bíróságok a rendelet tartalmát az esetében jogszabálysértéssel értelmezték. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a felperes nyilvános közszereplést vállalt és mivel azt nem vitásan engedély nélkül tette, a fegyelmi vétséget elkövette.
Helytállóan hivatkozott azonban a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Mt. szabályai a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai esetében nem alkalmazhatók. A fenyítés végrehajtásáról szóló Hszt. 146. §-ának (2) bekezdése helytálló értelmezése szerint azt jelenti, hogy a fegyelmi határozat akkor jogerős, ha az arra jogosult valamennyi jogorvoslati fórumot igénybe vette, illetve ha a következő jogorvoslati fórum igénybevételére előírt határidő eredménytelenül telt el. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. Téves álláspontjuk miatt az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a fenyítés jogerőre emelkedés előtti végrehajtásával milyen összegű illetménytől esett el a felperes, ezért a jogerős ítélet ebben a részében megalapozatlan.
A sérelmezett fegyelmi határozatban a megjelölt jogszabály a kiszabott fenyítéshez képest nem vitásan téves, ez azonban önmagában nem teszi jogellenessé a fegyelmi határozatot. A kialakult bírói gyakorlat szerint ilyen esetben a szövegszerűen megfogalmazott fenyítés az irányadó.
A periratok szerint az alperes az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítést egy fizetési fokozattal egy évre történő visszavetés fenyítésre mérsékelte, ez pedig az elkövetett cselekményre tekintettel nem minősíthető eltúlzottnak
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte, ebben a körben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan az ítéletet hatályában fenntartotta.
A részítéletre tekintettel a költségviselésről az új eljárásban kell dönteni (PK 154.). (Legf. Bír. Mfv. II. 10.007/2000. sz.)