adozona.hu
BH+ 2002.1.49
BH+ 2002.1.49
A szolgálati jogviszony megszűnését követő időre kifizetett ún. nyugdíjat helyettesítő illetmény összegét és a ruhapénzt a nyugdíjalap megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni, miután ez az illetmény a szolgálati jogviszony megszűnését követő időszakban kifizetett juttatás, a ruhapénz pedig nem tekinthető olyan külön juttatásnak, amelyet a nyugdíj megállapításánál figyelembe lehetne venni [1996. évi XLIII. tv. 99. § (1) és (2) bek., 183. § (1) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes parancsnoka az 1997. április 4-én kelt paranccsal közös megegyezéssel 1997. április 30-i hatállyal megszüntette a felperes szolgálati viszonyát és a felperest nyugállományba helyezte.
A parancs a felperes tényleges szolgálati viszonyban töltött idejét 25 év 4 hónapban állapította meg és a BV Országos Parancsnokság Számviteli és Elszámolási Igazgatóság az 1997. május 30-án kelt határozatával a részére 1997. július 1-jétől havi 13 187 forint összegű szolgálati nyugdíjat állapított m...
BH+ 2002.1.49 A szolgálati jogviszony megszűnését követő időre kifizetett ún. nyugdíjat helyettesítő illetmény összegét és a ruhapénzt a nyugdíjalap megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni, miután ez az illetmény a szolgálati jogviszony megszűnését követő időszakban kifizetett juttatás, a ruhapénz pedig nem tekinthető olyan külön juttatásnak, amelyet a nyugdíj megállapításánál figyelembe lehetne venni [1996. évi XLIII. tv. 99. § (1) és (2) bek., 183. § (1) és (4) bek.].
Az alperes parancsnoka az 1997. április 4-én kelt paranccsal közös megegyezéssel 1997. április 30-i hatállyal megszüntette a felperes szolgálati viszonyát és a felperest nyugállományba helyezte.A parancs a felperes tényleges szolgálati viszonyban töltött idejét 25 év 4 hónapban állapította meg és a BV Országos Parancsnokság Számviteli és Elszámolási Igazgatóság az 1997. május 30-án kelt határozatával a részére 1997. július 1-jétől havi 13 187 forint összegű szolgálati nyugdíjat állapított meg.
A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben kifogásolta a besorolását, illetve az 1996. és 1997. évekre járó ruhapénz mértékét, az 1997. évi nagyobb összegű ruhapénz kifizetésének elmaradását. Az igazságügyi miniszter az 1997. június 27-én hozott határozatával helybenhagyta az első fokú határozatot.
A felperes a keresetében lényegében azt sérelmezte, hogy az alperes sem az 1996., sem az 1997. évben nem megfelelő összegben fizette ki a ruhapénzét, amelyet a személyi jövedelemadóval csökkentett összegben a nyugdíjalapjába be kellett volna számítani, vitatta továbbá az 1996. évi bruttó keresete megállapítását, a 13. havi fizetésének elszámolt összegét, valamint a kéthavi nyugdíjat helyettesítő illetménye elszámolásának helyességét. Álláspontja szerint, ha az előzőekben felsoroltak a nyugdíjalapját képeznék, az alperesnek jóval magasabb keresettel kellett volna a nyugdíja megállapítása során számolnia.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítéletét az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 99. §-ában, 183. §-ának (1) és (4) bekezdésében, valamint 184. §-ában foglaltakra alapította és e jogszabályok alapján - a becsatolt közigazgatási iratok tartalmára figyelemmel - megállapította, hogy az alperes a felperes nyugdíjának összegét helytálló módon számította ki. Rámutatott, hogy a nyugdíjalapba sem a kéthavi nyugdíjat helyettesítő illetmény összege, sem a ruhapénz nem számítható be. A felperes által hivatkozott 13. havi illetmény arányos része, a távolléti díj a nyugdíjalap kiszámításánál figyelembevételre került. Mindezekre figyelemmel utasította el a felperes keresetét.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Részbizonyítás keretében beszerezte az Igazságügyi Műszaki, Könyv- és Árszakértő Intézet szakértői véleményét, amely megállapította, hogy az alperes a jogszabályok, a belső utasítások alapján - a szakértő által ellenőrzött munkabérjegyzék, kereset-kimutatás szerint összeállított nyugdíj-megállapítási adatlap tényszámaiból - helytállóan állapította meg a felperes alapnyugdíját.
A másodfokú bíróság az ítéletét - a szakértői véleményre is figyelemmel - ugyancsak a Hszt. 99. §-ának (1) bekezdésében, 183. §-ának (1) és (4) bekezdésében, valamint 184. §-ában foglaltakra alapította és ezek alapján jutott arra az álláspontra, hogy az alperes a határozatát a jogszabályoknak megfelelően hozta meg, ezért helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Annak lényeges tartalma szerint továbbra is sérelmezte az eljárt bíróságoknak a ruhapénzzel, a kéthavi nyugdíjat helyettesítő illetmény összegével és az utolsó havi illetménye késedelmes kifizetésével kapcsolatos álláspontját. Ez utóbbi tekintetében hivatkozott a Hszt. 105. §-ának (4) bekezdésére, amely szerint az alperes kamatfizetési kötelezettséggel is tartozik. Számítása szerint 42 899 forint szolgálati nyugdíjat kellene 2000. december 31-ig kapnia, ennek meg nem történte esetén a követelését, 1 816 390 forintot az alperessel szemben kívánja érvényesíteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1996. évi XLIII. törvény 99. §-ának (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási és rendfokozati illetményből, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékokból áll. A (2) bekezdés értelmében a beosztási és a rendfokozati illetmény együttes összege képezi az alapilletményt.
A törvény 183. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati nyugdíj összegét a nyugdíjazást közvetlenül megelőző 12 hónap alatt a szolgálati viszony keretében elért illetménynek és illetményjellegű juttatásoknak a számított személyi jövedelemadóval csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani. E § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az (1) és (3) bekezdésben említett illetményen és illetményjellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a külön juttatást és a jutalmat kell érteni.
A 184. § állapítja meg, hogy a szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 183. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetményjellegű juttatások havi átlagától függ.
A Legfelsőbb Bíróság az idézett törvény rendelkezéseire figyelemmel vizsgálta, hogy az alperes helytállóan számította-e ki az alperes szolgálati nyugdíját és ehhez képest az eljárt bíróságok ítéletei megfelelnek-e a jogszabályoknak. A perben rendelkezésre álló iratok, különösen az eljárt szakértő aggálytalannak tekinthető véleménye alapján megállapította, hogy az alperes a felperes szolgálati nyugdíját a jogszabályok előírásainak megfelelően számította ki. Az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a felperes részére a szolgálati jogviszonya megszűnését követő időre kifizetett ún. nyugdíjat helyettesítő illetmény összegét és a ruhapénzt figyelmen kívül hagyta a nyugdíjalap megállapításánál, miután az említett illetmény a szolgálati jogviszony megszűnését követő időszakban kifizetett juttatás, a ruhapénz pedig nem tekinthető olyan külön juttatásnak, amelyet a nyugdíj megállapításánál figyelembe lehetne venni.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok helytállóan jutottak a felperes keresetét elutasító álláspontra, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 39.509/2000. sz.)