adozona.hu
BH+ 2001.12.594
BH+ 2001.12.594
A túlmunka díjazása a munkavállalót abban az esetben is megilleti, ha indokoltan, ellenőrzötten és igazoltan végez külön utasítás nélkül munkát [Mt. 126. § (2) bek., 127. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1996. november 4-től főművezetői munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaidejét havi 174 órában állapították meg, a munkavégzés helyeként az m.-i üzemet jelölték meg. A munkakörébe tartozóan több megye területén kellett a töltőállomásokat ellenőriznie, amihez a munkáltatója gépjárművet biztosított.
A felperes munkaviszonyát az alperes 1997. december 8-án rendes felmondással megszüntette, mivel a munk...
BH+ 2001.12.594 A túlmunka díjazása a munkavállalót abban az esetben is megilleti, ha indokoltan, ellenőrzötten és igazoltan végez külön utasítás nélkül munkát [Mt. 126. § (2) bek., 127. § (1) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1996. november 4-től főművezetői munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaidejét havi 174 órában állapították meg, a munkavégzés helyeként az m.-i üzemet jelölték meg. A munkakörébe tartozóan több megye területén kellett a töltőállomásokat ellenőriznie, amihez a munkáltatója gépjárművet biztosított.A felperes munkaviszonyát az alperes 1997. december 8-án rendes felmondással megszüntette, mivel a munkavégzésével nem volt megelégedve. A felperes által kezdeményezett egyeztetés eredményeként 1998. január 6-án a peres felek megegyeztek abban, hogy a felperes munkaviszonya 1998. február 6-án közös megegyezéssel szűnik meg. A munkáltató vállalta, hogy a felmondási időre eső átlagkereseten túl további háromhavi átlagkeresetet, erre az időre étkezési hozzájárulást és nyugdíjpénztári hozzájárulást is fizet, továbbá a felmondási időre is megtéríti az étkezési- és a nyugdíjpénztári hozzájárulást.
A felperes 1998. július 6-án a jogi képviselője útján azzal az igénnyel fordult a volt munkáltatójához, hogy az 1997. évre 205,5 óra túlmunkavégzés fejében túlmunkadíjat fizessen meg, továbbá 33 napra 3300 forint napidíjat, és ezen összegek kamatát. A túlmunkadíj összegét nem jelölte meg. Az alperes elutasító válaszát követően a felperes keresetet nyújtott be az igényének érvényesítése végett.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperest nem kötelezték túlmunkavégzésére. A munkáltató a felperest 1997. júliusában figyelmeztette a késedelmes munkavégzése, intézkedések elmaradása miatt. Emiatt hátrányos jogkövetkezményként megvonta a felperes 13. havi bérének 50%-át. Ennek alapján az elsőfokú bíróság egyetértett az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a felperes esetenként a munkaidején túl vagy a pihenőidejében kizárólag a felperes körülményes munkastílusa és lassúsága miatt végzett munkát. A felperes étkezési hozzájárulásban részesült, amin felül az élelmezési költségtérítés kettős kifizetést eredményezett volna.
A felperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperes részére 3300 forint élelmezési költségtérítést és ezen összeg után 1997. július 16-tól a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatot. A felperest az alperes javára másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte és rendelkezett az alperes illetékfizetési kötelezettségéről. Egyebekben helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság kiegészítette az első fokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a felperes munkaideje havi 174 óra volt. A kollektív szerződés 1. számú mellékletének 4. pontja szerint a 6 órát meghaladó kiküldetésnél számla bemutatása nélkül 110 forint/nap összeg fizetendő. A felperes 1997. február 12-től december 17-ig terjedő időszakban 30 alkalommal teljesített 6 órát meghaladó kiküldetést. A kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság az élelmezési költségtérítés iránti igényt alaposnak találta. Az m.-i üzemen kívüli, napi 6 órát meghaladó kiküldetés miatt jogszerűen igényelhette a felperes az élelmezési költségtérítést.
Nem tartotta alaposnak a másodfokú bíróság a felperes túlmunkadíj iránti igényét. A bizonyítási eljárás adatai igazolták, hogy a felperest nem utasították túlmunkavégzésre. A munkahelyen töltött idejét a jelenléti ívek és az őrszolgálati napló, míg a kiküldetésben töltött órák számát a menetlevelek igazolják. A munkahelyen a munkaidő lejártát követően történő tartózkodás önmagában nem szolgálhat a túlmunkavégzés megállapítására, ezért a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a munkaidőn túli munkahelyen tartózkodás oka a munkáltató érdekében elvégzett többlet-munka volt. Önmagában az őrnapló és a jelenléti ívek a túlmunkavégzést nem igazolták, a tanúvallomások szerint a munkáltató rugalmasan kezelte a munkaidőt, annak beosztását. Mivel a felperes körülményesebb munkavégzésére, nem megfelelő munkaintenzitására a perben adat merült fel, különösen szükséges lett volna, hogy a felperes bizonyítsa, a munkakörében meghatározott feladatokat csak túlmunkával teljesíthette.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó részében hatályon kívül helyezni, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani a felmerült költségei megállapítása mellett. Arra hivatkozott, hogy a perhez csatolt jelenléti ívek mellett a menetlevelek és a munkalapok is igazolják a túlmunkavégzést. A bizonylatokat az üzemvezető minden esetben ellenőrizte és a munka elvégzését igazolta. Iratellenesnek tartotta a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a munkaideje havi 174 órás keretben került megállapításra. Munkakörében az átlagos heti munkaidőkeret 40 óra volt. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a Bírósági Határozatok 1997. évi 10. számában közzétett 500. számú jogesetre csak részben hivatkozott. Álláspontja szerint ez a jogeset alátámasztja a keresetének jogalapját, minthogy kimondja: "ha a munkavállaló a többlet-munkaidőben ellenőrzötten és igazoltan végez túlóraengedély nélkül munkát, megalapozottan igényelheti annak a törvényben meghatározott díjazását." Ezért a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem szerint sérti az Mt. 117. §-119. §-aiban, 120. § (1) bekezdésében, a 127. § (1) bekezdésében és a 147. § (1) bekezdésében írtakat.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott arra, hogy önmagában a jelenléti ívek és a menetlevelek nem bizonyítják a munkáltató érdekében történt munkavégzést. Az új eljárás során sem várható a felperes igényét alátámasztó további bizonyíték, a felperes sem jelentett be bizonyítási indítványt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kétségtelen, hogy a felperes a munkaszerződése szerint havi 174 órás munkaidőben dolgozott, és tény az is, hogy a munkáltatója rendkívüli munkaidőben végzett munkának számító túlmunkavégzést a felperes tekintetében nem rendelt el. Ennek következtében a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a munkaidőn túli munkahelyen tartózkodás oka a munkáltató érdekében végzett többlet-munka volt, mert a rendes munkaideje nem volt elegendő a munkaköri feladatainak ellátásához. A bizonyítási eljárás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes munkaköri feladatai csak túlmunkával voltak teljesíthetők. Ellenkezőleg, az alperes bizonyította, hogy a felperes a feladatait többször csak késedelmesen teljesítette, a munkavégzése nem volt eredményes, emiatt hátrányos jogkövetkezményt is alkalmazott vele szemben.
A bírói gyakorlat szerint valóban megilleti a túlmunka díjazása a munkavállalót abban az esetben, ha indokoltan, ellenőrzötten és igazoltan végez külön utasítás nélkül munkát. A felperes a perben kellő alap nélkül hivatkozik arra, hogy a munkáltató ellenőrizte és igazolta a túlmunka végzését, erre ugyanis a perben nincs adat. A jelenléti ívek és a menetlevelek, valamint az őrszolgálati napló a munkavégzést nem bizonyítják, csupán a jelenlétet. A felperes által hivatkozott munkalapok nincsenek a periratoknál. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a nem jelölt meg olyan bizonyítékot, mellyel az új eljárás során igazolni tudná a túlmunkavégzését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a felperest az alperes javára a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a magyar állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.896/1999. sz.)