adozona.hu
BH+ 2001.12.593
BH+ 2001.12.593
A végkielégítésre jogosultság szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló munkaviszonya a munkáltatónál a törvényben meghatározott időtartamban fennállt-e. Ennek az időtartamnak a számítása nem a törvénynek a határidők számítására vonatkozó rendelkezése alapján történik [Mt. 95. § (3) bek., 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. október 1-jétől elektrikusként dolgozott az alperes villamos üzemében. Az ellene lefolytatott vizsgálat alapján az alperes a felperes munkaviszonyát az 1996. augusztus 26-án kelt rendes felmondással, 35 nap felmondási idő alapján 1996. szeptember 30. napjával megszüntette. Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek az elmaradt keresetében, ...
BH+ 2001.12.593 A végkielégítésre jogosultság szempontjából azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló munkaviszonya a munkáltatónál a törvényben meghatározott időtartamban fennállt-e. Ennek az időtartamnak a számítása nem a törvénynek a határidők számítására vonatkozó rendelkezése alapján történik [Mt. 95. § (3) bek., 12. §].
A felperes 1993. október 1-jétől elektrikusként dolgozott az alperes villamos üzemében. Az ellene lefolytatott vizsgálat alapján az alperes a felperes munkaviszonyát az 1996. augusztus 26-án kelt rendes felmondással, 35 nap felmondási idő alapján 1996. szeptember 30. napjával megszüntette. Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével a felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek az elmaradt keresetében, háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítésben, kamatokban és perköltségben való marasztalását kérte.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60 739 forintot és annak 1996. augusztus 27-től a kifizetés napjáig járó 20% kamatát, továbbá 3000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Kötelezte az alperest az első fokú eljárási illeték és az állam által előlegezett költség megfizetésére. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján jogszerűnek tartotta a munkáltató rendes felmondását, ezért a felperes erre vonatkozó keresetét elutasította. Ugyanakkor, mivel a felperes munkaviszonya 1996. szeptember 30-án szűnt meg, a legalább háromévi munkaviszony alapján az Mt. 95. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint egyhavi végkielégítésre jogosult, melynek összege 60 739 forint.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést a végkielégítésre való jogosultság idejének számítása és következményei vonatkozásában, kérve azt is, hogy az első fokon felmerült perköltség megtérítésére kötelezze a másodfokú bíróság a felperest. A felperes csatlakozó fellebbezéssel élt, amelyben a keresetének teljes egészében történő helytadást és az alperes fellebbezésének elutasítását kérte.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25 000 forint első fokú, valamint 2000 forint másodfokú perköltséget. Mellőzte az alperes első fokú perköltségben és kereseti illetékben való marasztalását. A felperes csatlakozó fellebbezését a Pp. 244. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján elutasította. Ítéletének indokolásában egyetértett az alperesnek azzal a fellebbezési érvelésével, hogy az Mt. 12. §-ának (3) bekezdése alapján a három év 1996. október 1-jén tekinthető lejártnak. A felperes ezért nem szerezte meg a végkielégítésre való jogosultsághoz szükséges időt, a megyei bíróság erre figyelemmel a felperes keresetét teljes egészében elutasította, a felperes pervesztességének eredményeként a perköltség viselését megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a megalapozatlan és jogellenes másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a végkielégítésre való jogosultságának megállapítását, az alperesnek a számára járó végkielégítés és perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaviszonyát 35 nap felmondási idővel szüntette meg, a 35. nap 1996. szeptember 30-án telt le. Munkaviszonya utolsó napja 1996. szeptember 30-a volt, tehát a munkáltatónál az Mt. 95. §-ának (3) bekezdése szerinti időtartamot eltöltötte. Ekként számára az Mt. 96. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján az egyhavi átlagkeresete fizetendő végkielégítés címén.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Kétségtelen, hogy a felperes munkaviszonyának utolsó napja az alperesnél 1996. szeptember 30-a volt. Az Mt. 95. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti időtartam megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy a felperes munkaviszonya 1993. október 1-jétől kezdődő időponttól számítva három évig fennállt-e az alperesnél. Tévedett a másodfokú bíróság amikor az Mt. 12. §-ának (3) bekezdését alkalmazva, számolta az években megállapított időtartamot. Ebben az esetben nem határidőről, hanem időtartam megállapításáról van szó. amire a hivatkozott szabály nem alkalmazható. Tekintettel arra, hogy a felperes munkaviszonyának utolsó napja 1996. szeptember 30-a volt, az előírt három éves időtartamot letöltötte az alperes munkáltatónál, ekként megszerezte az egyhavi végkielégítésre való jogosultságot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a rendelkező rész szerint hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
Minthogy a felperes az elsőfokú eljárás során túlnyomórészt pervesztes lett, ezzel arányban helytállóan határozott a másodfokú bíróság a felperesnek az alperes javára perköltség fizetésére való kötelezéséről. Ugyanakkor a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján indokolt az alperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárási költségében marasztalása.
Az eljárási illetékről való rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.791/1999. sz.)