adozona.hu
BH+ 2001.12.592
BH+ 2001.12.592
A rendes felmondás jogszerűségét nem érinti és nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha a munkáltató valamely feladatát költségtakarékosságból nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretében kívánja ellátni. Erről a munkáltató - jogszabály kötelező rendelkezése hiányában - szabadon dönthet és az elhatározásának célszerűségét a bíróság nem vizsgálhatja [Mt. 89. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyban festő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkáját az ún. Telepvezetőség szervezeti keretein belül az alperes telephelyén és különböző kirendeltségein végezte. Az alperes az 1995. január 19-én kelt és január 26-án kelt ügyvezetői utasításaival, a kft. szervezeti felépítésének megváltoztatásával átszervezést rendelt el. Ennek keretében megszüntették a Telepvezetőséget és a létrehozott Gondnokság állományát is meghatározták. Elrendelték több...
BH+ 2001.12.592 A rendes felmondás jogszerűségét nem érinti és nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha a munkáltató valamely feladatát költségtakarékosságból nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretében kívánja ellátni. Erről a munkáltató - jogszabály kötelező rendelkezése hiányában - szabadon dönthet és az elhatározásának célszerűségét a bíróság nem vizsgálhatja [Mt. 89. § (1) és (2) bek.].
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyban festő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkáját az ún. Telepvezetőség szervezeti keretein belül az alperes telephelyén és különböző kirendeltségein végezte. Az alperes az 1995. január 19-én kelt és január 26-án kelt ügyvezetői utasításaival, a kft. szervezeti felépítésének megváltoztatásával átszervezést rendelt el. Ennek keretében megszüntették a Telepvezetőséget és a létrehozott Gondnokság állományát is meghatározták. Elrendelték több munkakör, így az egy fő festő szakmunkás munkakörének megszüntetését is.Az alperes az 1995. január 27-én kelt - a felperessel január 30-án közölt - rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a társaság megszünteti a Telepvezetőséget és ezáltal a felperes munkaköre is megszűnik.
A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását kérte, minthogy változó munkahelyen dolgozott, ezért a Telepvezetőség megszüntetése az ő munkakörét nem érinthette. Hivatkozott arra is, hogy egy korábbi közérdekű bejelentése miatt megtorlásként alkalmazta a munkáltató a felmondást. Túlmunkáért járó díjazásként 108 680 forint és "kisegítő bér" címén ezen összeg 70%-ának megfizetését is igényelte. Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott és kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 107 748 forint túlmunkáért járó díjazást és ennek 1993. augusztus 16-tól a kifizetésig járó évi 20% késedelmi kamatát. Az ezt meghaladó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes 1995. február 1-jével megszüntette a Telepvezetőséget és festő-mázoló munkakörbe a felperes munkaviszonya megszüntetését követően új munkavállalót nem alkalmazott. Ez igazolja, hogy a festő-mázoló feladatok munkaviszonyban álló alkalmazottal való elláttatására az alperesnek nem volt szüksége. Az a körülmény, hogy az alperes ilyen munkákat vállalkozási vagy egyéb polgári jogi jogviszonyban végeztet el, olyan munkáltatói döntési jogosultság, amelyet a bíróság nem vizsgálhat. A felperes nem bizonyította az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, a felmondást kiadó ügyvezető tanúvallomására e vonatkozásban a felperes nem tett észrevételt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helyben hagyta azzal, hogy a felperes perköltségben való marasztalását mellőzte. Az elsőfokú ítélet indokaival egyetértett, azokat kiegészítette azzal, hogy a felmondás nem csupán a szervezeti egység megszűnésére hivatkozott, hanem arra is, hogy a felperes által betöltött festő-mázolói munkakör is megszüntetésre került. A bírói gyakorlat értelmében a felmondási indokok egyikének valósága esetén a felmondás jogszerű. Maga a felperes sem vitatta, hogy a felmondást megelőzően és a felmondás idején egyedül ő állott ilyen munkakörben az alperesnél munkaviszonyban és őt követően az alperes ilyen munkakörben munkavállalót nem foglalkoztatott.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemében a felperes annak megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmondása jogellenes volt. Ennek alapján igényelte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a munkaviszonya helyreállítására, továbbá alkalmazza az Mt. 100. §-a (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket. Állította, hogy a munkáltató részéről a felmondás nem volt okszerű, mert az épület-karbantartói létszám mellett nem volt indokolt az egyetlen festő-mázoló munkakör megszüntetése. A munkáltató nem szüntetheti meg átszervezésre való hivatkozással annak a munkavállalónak a munkaviszonyát, akinek a munkaköre a munkáltató tevékenységénél a szokásos technológiai folyamatban szükségképpen hozzátartozik. Tévesnek tartotta azt az álláspontot, hogy a munkáltató jogosult dönteni az adott munkák vállalkozási vagy egyéb jogviszony keretében való elvégeztetéséről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy a ritkán szükségessé váló festési munkák nem indokolják önálló festő-mázoló munkakör fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A törvényen alapuló és általánosan követett bírói gyakorlat szerint a felmondás jogszerűségét nem érinti és nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha a munkáltató valamely feladatát költségtakarékosságból nem munkaviszony, hanem más jogviszony keretében kívánja ellátni. Erről a munkáltató - jogszabály kötelező rendelkezése hiányában - szabadon dönthet és az elhatározásának célszerűségét a bíróság nem vizsgálhatja. A perben arra nincs adat, hogy a felmondó intézkedést megtorlásként alkalmazták volna a felperessel szemben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárás költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.709/1999. sz.)