BH+ 2001.11.544

A közszolgálati jogviszony megszüntetése olyan lényeges jognyilatkozat, amely csak írásba foglalás esetén érvényes. A munkáltató felmentő intézkedését a bíróság nem pótolhatja [1992. évi XXIII. tv. 11. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1993. december 15-én áthelyezéssel létesített az alperessel közszolgálati jogviszonyt. 1996. január 15-től a Jogi Osztály vezetőjeként dolgozott.
Az alperes 1998. augusztusában szervezeti változtatást hajtott végre, amelynek következtében a Főosztályon belül a Jogi Osztály és a Jogi Koordinációs Osztály megszűnt, és a továbbiakban Jogi Főosztály megnevezéssel osztálytagozódás nélkül látta el a feladatait. A felperessel az általa vezetett osztály, és ezáltal a munkaköre és beosztás...

BH+ 2001.11.544 A közszolgálati jogviszony megszüntetése olyan lényeges jognyilatkozat, amely csak írásba foglalás esetén érvényes. A munkáltató felmentő intézkedését a bíróság nem pótolhatja [1992. évi XXIII. tv. 11. § (1) bek.].
A felperes 1993. december 15-én áthelyezéssel létesített az alperessel közszolgálati jogviszonyt. 1996. január 15-től a Jogi Osztály vezetőjeként dolgozott.
Az alperes 1998. augusztusában szervezeti változtatást hajtott végre, amelynek következtében a Főosztályon belül a Jogi Osztály és a Jogi Koordinációs Osztály megszűnt, és a továbbiakban Jogi Főosztály megnevezéssel osztálytagozódás nélkül látta el a feladatait. A felperessel az általa vezetett osztály, és ezáltal a munkaköre és beosztása megszűnését 1998. augusztus 26-án a jogi főosztályvezető közölte, aki egyidejűleg a Jogi Képviseleti Főosztályon osztályvezetői beosztást ajánlott fel a részére. A felperes ezt nem fogadta el, mert a felajánlás osztály nélküli vezetői megbízásra vonatkozott. A beszélgetésen jelen levő személyzeti ügyintéző arról tájékoztatta a felperest, hogy az álláshely elutasítása miatt a köztisztviselőt csak az egyébként járó 12 havi végkielégítés fele illeti meg, és a közszolgálati jogviszonyával kapcsolatban a közigazgatási államtitkár, mint a munkáltatói jogkör gyakorlója intézkedik. Ezt követően a közigazgatási államtitkár 1998. szeptember 14-ei hatállyal a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 31. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással a felperes osztályvezetői megbízását írásban visszavonta, majd az alperes a Ktv. 23. §-a alapján újra besorolta.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben arra kérte kötelezni az alperest, hogy a közszolgálati jogviszonyát felmentéssel szüntesse meg, valamint 12 havi végkielégítés, jubileumi jutalom, 13. havi illetmény, szabadságmegváltás és perköltség igényt terjesztett elő. Mivel az alperes a jubileumi jutalmát és a 13. havi illetményt a per során megfizette, a felperes ezek tekintetében a kereseti követelését az illetmény-különbözetre leszállította.
A keresetét arra alapította, hogy a felajánlott osztályvezetői megbízás nem volt jogszerű és ennek visszautasítása esetén az alperes egyetlen jogszerű lépése csak a köztisztviselői jogviszony felmentéssel való megszüntetése lehetett volna.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a Főosztályon betöltött jogi osztályvezetői munkaköre megszűnt. Ennek következtében az alperesnek döntenie kellett a felperes jogviszonyának további sorsát illetően. A munkáltató mérlegelési jogkörében nem a közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséről, hanem annak fenntartásáról döntött, amelyre figyelemmel rendezni kellett a felperes továbbiakban ellátandó munkakörét.
A jogviszony megszüntetése (felmentés, lemondás, áthelyezés stb.) a jogviszony alanyai akaratnyilvánításának eredménye, amely esetekben a bíróság nem pótolhatja a munkáltató - jelen esetben - felmentésre irányuló jognyilatkozatát, illetve annak megtételére sem kötelezheti. A bíróság csak azt bírálhatta el, hogy a munkáltató intézkedései jogszerűek voltak-e.
E körben a bíróság megállapította, hogy a vezetői megbízás visszavonása, illetve a felperes új besorolása a törvény rendelkezéseinek megfelelt, tehát jogszerű. A Ktv. 31. §-ának (2) bekezdése szerint a vezetői megbízás határozatlan időre szól és külön indokolás nélkül bármikor visszavonható. A Ktv. 31. §-ának (6) bekezdése szerint pedig a másik vezetői állás felajánlása nem kötelező a munkáltató számára, ezért az új osztályvezetői munkakör felajánlásának jogszerűségét - mivel az a per eldöntése szempontjából irreleváns - a bíróság nem is vizsgálta.
A felperes az új besorolásának megfelelő illetmény összegét nem vitatta, ezért a jubileumi jutalom kifizetésére irányuló igénye nem megalapozott, de nem az a szabadságmegváltásra vonatkozó igénye sem, mert azt az alperesnek természetben kell kiadnia.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával helytálló indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy az 1998. augusztus 26-án kelt jegyzőkönyv sem alakilag, sem tartalmilag nem tekinthető a közszolgálati jogviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodásnak, mert az abban foglaltak nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származtak, és a jegyzőkönyv nem tartalmaz egyértelmű és egybehangzó nyilatkozatot a felek részéről a közszolgálati jogviszony megszüntetése tekintetében.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató a jognyilatkozatához kötve van. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le kellő bizonyítást az 1998. augusztus 26-ai tárgyaláson történtekkel kapcsolatban, holott akkor a munkáltató képviselői a jogviszony felmentéssel való megszüntetését szóban felajánlották a részére. Az ajánlat ezzel a munkáltató számára kötelezővé vált, így annak visszavonására vagy megváltoztatására csak beleegyezésével kerülhetett volna sor. A tárgyaláson résztvevő személyek a munkáltató nevében és javára jártak el. A végkielégítés tekintetében nemcsak tájékoztatásra, hanem az összegszerűség közlésére került sor.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a kereset megváltoztatásának nincs helye [Pp. 274. § (5) bekezdése], és a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során az iratok alapján dönt [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
A Ktv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint a kinevezést és annak elfogadását, továbbá minden lényeges, a közszolgálati jogviszonyt érintő jognyilatkozatot írásba kell foglalni. A közszolgálati jogviszony megszüntetése ilyen lényeges jognyilatkozat, amely az előzőekre figyelemmel csak írásba foglalás esetén érvényes.
A jogerős ítélet megalapozottan hivatkozik arra, hogy az 1998. augusztus 26-án kelt jegyzőkönyv a felek részéről a közszolgálati jogviszony megszüntetése tekintetében egyértelmű és egybehangzó nyilatkozatot nem tartalmaz. A felperes is elismerte, hogy az alperes a felmentésére kötelező ígéretet nem tett, a felmentésről csak mint a lehetséges megoldások egyikéről volt szó, de dönteni a munkáltatói jogkört gyakorló közigazgatási államtitkár jogosult. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a per eldöntéséhez szükséges mértékben megállapította, ezért a további részbizonyítást a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte.
Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató felmentő intézkedését a bíróság nem pótolhatja, és annak megtételére a munkáltató nem kötelezhető, a vezetői megbízás visszavonása és a felperes besorolása során pedig az alperes jogszabályt nem sértett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes a költségviselésről való döntés mellőzését kérte, ezért arról a Legfelsőbb Bíróság nem rendelkezett.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a per tárgyi költségmentes. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.956/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.