adozona.hu
BH+ 2001.11.541
BH+ 2001.11.541
A folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás estében, a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő felhívást követően, a törvényes határidőben közölt rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekinteni [Mt. 96. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1986. január 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel, növénytermesztési ágazatvezetőként dolgozott. Az alperes és a K Kft. 1994. évtől szerződéses kapcsolatot létesített hibridkukorica termeltetésre.
Az alperes 1998. március 10-én az intézkedésével az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondást azzal indokolta, hogy a felperes az 1998. február 25-én írt levelében bejelentette, az előző vezetés szó...
BH+ 2001.11.541 A folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás estében, a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő felhívást követően, a törvényes határidőben közölt rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekinteni [Mt. 96. § (4) bek.].
A felperes 1986. január 1-jén létesített munkaviszonyt az alperessel, növénytermesztési ágazatvezetőként dolgozott. Az alperes és a K Kft. 1994. évtől szerződéses kapcsolatot létesített hibridkukorica termeltetésre.Az alperes 1998. március 10-én az intézkedésével az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondást azzal indokolta, hogy a felperes az 1998. február 25-én írt levelében bejelentette, az előző vezetés szóbeli megbízatása alapján szerződéseket írt alá mezőgazdasági termeltetésre, gépek használatára. A szerződésekből a szövetkezet részére nem juttatott, ezért a szövetkezet nem ismeri a felperes által vállalt szerződéses kötelezettségeket. A felperes nem jogosult a szövetkezet képviselőjeként eljárni, magatartása veszélyezteti a szövetkezet jogos gazdasági érdekeit.
A felperes kereseti kérelmében a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását, a felmondási időre járó átlagkereset, háromszoros végkielégítés, valamint a munkaviszonyának megszűnéséig járó munkabér különbözet és a perköltség megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A felperes munkaviszonyát az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 52 665 forint felmentési időre járó bért, 520 866 forint végkielégítést és 336 582 forint keresetveszteséget. A bíróság kötelezte az alperest az állam javára illeték és a felperes javára az elsőfokú perköltség megfizetésére is.
Tényként állapította meg, hogy az alperes elnöke 1994-ben a felperest szóban felhatalmazta a K. Kft.-vel való kapcsolattartásra, szerződések megkötésére. A felhatalmazás alapján a felperes 1994. szeptemberében három db csőtörő gép üzemeltetésére, 1996. júliusában egy db címerező gép üzemeltetésére kötött szerződést. Emellett termeltetési szerződést kötött 1994., 1995., 1996., majd 1997. év tavaszán vetőmag-előállításra és mezőgazdasági termékértékesítésre. Az 1997 decemberében a szövetkezetben bekövetkezett vezetőváltozást követően a felperes olyan nyilatkozatot írt alá, hogy az 1997. évre hibridkukorica vetőmag előállítására írásbeli szerződést nem kötöttek, ugyanígy nem kötöttek írásbeli szerződést az 1998-as évre sem. Ezt a nyilatkozatát 1998. február 25-én akként módosította, hogy betegállománya alatt nem volt módja az iratok megtekintésére, az utóbb beszerzett információk szerint viszont a gazdasági kapcsolat írásbeli szerződésen nyugodott.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a korábbi szövetkezeti elnök felhatalmazása alapján jogosult volt a K. Kft.-vel a kapcsolatot tartani, szerződéseket kötni. A rendkívüli felmondásban az alperes a szerződések bemutatásának elmulasztását rótta a felperes terhére, továbbá azt, hogy nem volt jogosult a szövetkezet képviseletében eljárni. Megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében meghatározott objektív határidőn túli, mert a kérdéses szerződések közül még a legutolsó, az 1997. április 10-ei is jóval a 6 hónapos jogvesztő határidőn túl köttetett. Ehhez képest az 1998. március 2-ai tudomásszerzése ellenére sem volt lehetősége az alperesnek a rendkívüli felmondási jogát gyakorolni. Mindezek miatt alkalmazta a bíróság az Mt. 100. § (1), (4), (5) bekezdésében foglaltakat. Az elmaradt munkabér összegének megállapításánál figyelembe vette, hogy a felperes a vállalkozásában munkát végez.
Az ítélet ellen bejelentett alperesi fellebbezés eredményeként a megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az elmaradt munkabérre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és ebben a körben az első fokú bíróságot újabb eljárás lefolytatására, és újabb határozat hozatalára utasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a jogalap tekintetében helytállónak tartotta a munkaügyi bíróság által kialakított tényállást és az érdemi döntés jogi indokolását is.
Az alperes fellebbezésében foglaltakra nézve a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a per eldöntése szempontjából nincs alapvető jelentősége annak, hogy a felperes az írásbeli szerződést utólag írta-e alá. Ezt ugyanis a rendkívüli felmondásban nem rótták a felperes terhére. Emiatt utasította el az alperes további bizonyítási indítványát. Nem bizonyított, hogy a felperes folyamatos kötelezettségszegést követett el azzal, hogy az általa megkötött szerződésekből az alperes részére nem juttatott 1-1 példányt. Az alperesi szabályzat szerint nem állapítható meg, hogy a felperest ilyen kötelezettség terhelte volna. Alappal kifogásolta viszont az alperes, hogy a felperes csupán minimálbér juttatásban részesült az őt foglalkoztató vállalkozásnál. A felperes tényleges jövedelmére további bizonyítás lefolytatása - adóbevallás becsatolása, könyvszakértői vélemény beszerzése - indokolt, amelynek érdekében a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróságot újabb eljárás lefolytatására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős közbenső ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte. Állította, hogy a felperes nem volt jogosult a szövetkezet képviselőjeként eljárni, magatartásával sértette a szövetkezet jogos gazdasági érdekeit. A szerződéseket a felperes utólag írta alá, az utólagos szerződéskötést azért nem rótták a felperes terhére a felmondás kiadásakor, mert nem ismerték a felperes által kötött szerződéseket. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes nem volt köteles a szerződések átadására, ugyanis a szövetkezet szervezeti és működési szabályzata szerint a szövetkezet nevében szerződést kötő személyek 3 napon belül kötelesek a szerződés 1 példányát a főkönyvelőnek átadni. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, a bizonyítékok téves mérlegelésén alapul.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy folyamatos kötelezettségszegés esetén a rendkívüli felmondás határidejét a kötelezettségszegés megszűnésétől kell számítani. A jelen perben nem tartotta megállapíthatónak, hogy a felperes folyamatos kötelezettségszegést követett el azzal, hogy az általa megkötött szerződéseket az alperesnek nem adta át. Álláspontja szerint nem bizonyított, hogy a felperesnek ilyen kötelezettsége lett volna. A másodfokú bíróságnak ez az okfejtése ellentétes a rendelkezésre álló bizonyítékokkal. Az alperes által csatolt Szervezeti és Működési Szabályzat értelmében a szerződéses kötelezettséget vállalók kötelesek minden szerződés egy-egy példányát a megkötést követő 3 napon belül a főkönyvelőnek átadni, aki a nyilvántartásba vétel iránt intézkedik. Tény, hogy a felperes évek óta szerződéseket kötött, ezért iratellenes és nyilvánvalóan okszerűtlen a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a felperest nem terhelte a szerződések benyújtásának kötelezettsége. Az Mt. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyban a felek a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során kötelesek együttműködni. A felperes ennek a kötelezettségének sem tett eleget, minthogy joggal elvárható lett volna, hogy a szövetkezeti vezetést tájékoztassa az általa kötött szerződésekről. Ekként tehát egyértelmű, hogy az alperes rendkívüli felmondásának második indoka - nevezetesen, hogy a szerződésekből a szövetkezet részére nem juttatott és ezért a szövetkezet nem ismeri a felperes által vállalt szerződéses kötelezettségeket - valós és bizonyított.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a folyamatosan fennálló kötelezettségszegésre alapított rendkívüli felmondás esetében a kötelezettségek teljesítésére határidőt is megjelölő felhívást követően a törvényes határidőben közölt rendkívüli felmondást nem lehet elkésettnek tekinteni (BH 371/2000.).
Az alperes felhívására a felperes 1998. február 25-én jelentette be, hogy valóban kötött írásbeli szerződéseket a K. Kft.-vel, ehhez képest az alperes március 10-én kelt rendkívüli felmondása az Mt. 96. §-a (4) bekezdése által előírt határidőn belül történt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a felperest az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a magyar állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.851/1999. sz.)