BH+ 2001.11.507

I. Az alárendeltet megillető járandóság fogalomkörébe a katona folyamatos ellátását biztosító, a szolgálati viszonyát szabályozó törvények és más jogszabályi rendelkezések alapján közvetlenül - minden külön közbenső intézkedés nélkül - megillető pénzeszközök tartoznak; az alárendeltet bírósági ítélet alapján megillető pénzösszeg viszont - legyen az akár elmaradt illetmény vagy kártérítés -, mivel az a katonát nem közvetlenül illeti meg, nem tartozik a járandóság fogalmi körébe, ezért erre nézve az elöljárói

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A megyei bíróság katonai tanácsa a 2000. október 10-én kihirdetett ítéletével a rendőr ezredes I. r. vádlottal szemben az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette; a rendőr ezredes II. r. vádlottat pedig az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A tényállás a következő.
A rendőr ezredes I. r. vádlott katonai főiskolát, majd akadémiát, ezt követően pedig a rendőrtiszti főiskola átképz...

BH+ 2001.11.507 I. Az alárendeltet megillető járandóság fogalomkörébe a katona folyamatos ellátását biztosító, a szolgálati viszonyát szabályozó törvények és más jogszabályi rendelkezések alapján közvetlenül - minden külön közbenső intézkedés nélkül - megillető pénzeszközök tartoznak;
az alárendeltet bírósági ítélet alapján megillető pénzösszeg viszont - legyen az akár elmaradt illetmény vagy kártérítés -, mivel az a katonát nem közvetlenül illeti meg, nem tartozik a járandóság fogalmi körébe, ezért erre nézve az elöljárói hatalommal visszaélés bűncselekménye nem követhető el [Btk. 359. § e) pont].
II. Az elöljárót az alárendelttel szemben bírósági ítélet alapján előírt kötelezettség teljesítése elmulasztásának jogi szankcionálása nem a büntetőjog, hanem a polgári és a végrehajtási jog szabályai szerint történik [Btk. 359. § c) és e) pont].
III. Az alárendelt többiekhez képest hátrányos bánásmódban részesítése elkövetési magatartás akkor valósul meg, ha a megkülönböztető bánásmód valóságos és konkrét, olyan, amely más alárendeltek előtt nyilvánvalóan észlelhető [Btk. 359. § c) és e) pont, 1996. évi XLIII. tv. 97. § (2) bek.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a 2000. október 10-én kihirdetett ítéletével a rendőr ezredes I. r. vádlottal szemben az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette; a rendőr ezredes II. r. vádlottat pedig az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A tényállás a következő.
A rendőr ezredes I. r. vádlott katonai főiskolát, majd akadémiát, ezt követően pedig a rendőrtiszti főiskola átképző tagozatát végezte el. 13 évig határőrtisztként teljesített szolgálatot. 1976-tól teljesít rendőri szolgálatot különböző beosztásokban. 1997. január 6-tól megbízással, március 1-jétől pedig kinevezéssel látja el a megyei rendőr-főkapitányságon a főkapitányi beosztást. Szolgálati ideje alatt az utóbbi öt évben 10 alkalommal részesült dicséretben, fenyítve nem volt. Szolgálatát magas fokon teljesíti. Nős, két nagykorú gyermeke van, büntetve nem volt.
A rendőr ezredes I. r. vádlott a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjeként, míg a rendőr ezredes II. r. vádlott a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgatójaként teljesített, illetve teljesít szolgálatot.
A munkaügyi bíróság a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjének a parancsát hatálytalanította, és kötelezte, hogy K. A. rendőr alezredest az eredeti munkakörébe helyezze vissza, valamint hogy fizessen K. A. részére 1 958 885 forintot, továbbá 1999. november 8. napjától az eredeti munkakörbe történő visszahelyezése napjáig napi 9650 forintot.
A megyei bíróság 2000. január 6-án kelt ítéletében az elsőfokú munkaügyi bíróság ítéletét azzal egészítette ki, hogy 1999. november 8. napjától a kifizetés napjáig munkanaponként 9650 forint után évi 20%-os kamatot is fizessen meg.
Az I. r. vádlott 2000. január 3-án kelt parancsában K. A. rendőr alezredest az eredeti beosztásába visszahelyezte, azonban a jogerős ítélet egyéb rendelkezéseinek többszöri ügyvédi felszólítás ellenére sem tett eleget.
A jogtanácsos a megyei rendőr-főkapitányság megbízásából 2000. február 8-án a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához felülvizsgálati kérelemmel élt.
Az I. r. vádlott 2000. március 23-án intézkedett a pénzösszegek kifizetéséről, és K. A. rendőr alezredes azt június 20-án átutalással megkapta.
A II. r. vádlott jogtudományi egyetemet végzett. Az egyetem elvégzését követően teljesít rendőri szolgálatot különböző beosztásokban. 1997. január 16-tól megbízással, április 1-jétől pedig kinevezéssel látja el a közbiztonsági igazgatói beosztást, a szolgálatát jól teljesítette.
A katonai ügyészség a II. r. vádlottat a Btk. 359. §-ának e) pontjába ütköző elöljárói hatalommal visszaélés vétségével vádolta az alábbi tényállás alapján:
A II. r. vádlott mint K. A. rendőr alezredes közvetlen elöljárója elöljárói hatalmával visszaélve 2000. február 28-án a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 97. §-ának (2) bekezdésében, a szabadság kiadására vonatkozó szabály megsértésével arra kötelezte az alárendeltjét, K. A. rendőr alezredest, hogy a 2000. évre járó rendes szabadságának a felét - 19 napot - az adott időponttól kezdve vegye igénybe. Ezzel a cselekményével a II. r. vádlott K. A. rendőr alezredest a többi alárendeltjéhez képest hátrányosabb bánásmódban részesítette.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a II. r. vádlott terhére fellebbezést jelentett be a felmentés miatt, az elöljárói hatalommal visszaélés vétségének megállapítása, egyben az eljárás megszüntetése, és a vádlott megrovásban részesítése végett, míg az ítéletet az I. r. vádlott tekintetében tudomásul vette.
A fellebbezés indokolása szerint tévedett a katonai tanács, amikor a II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, mert nem követett el bűncselekményt. A II. r. vádlott ugyanis K. A. rendőr alezredesnek az éves szabadság - a munkáltató rendelkezése alá tartozó részének - igénybevételére utasítása során az 1996. évi XLIII. törvénnyel ellentétes intézkedést hozott az alárendeltjével szemben, és ezzel őt a többi alárendeltjéhez képest hátrányosabb bánásmódban részesítette. Ekként az elöljárói hatalommal visszaélés vétségének törvényi tényállási elemei megvalósultak. Ugyanakkor e cselekmény miatt a vádlottal szemben intézkedés, megrovás alkalmazása indokolt.
Az ítélet ellen az I. r. vádlott is fellebbezett, felmentése végett. Védője a fellebbezéshez csatlakozva, írásbeli indokolásában annak megállapítását kérte, hogy a vádlottat a jogerős bírósági ítéletekkel kifizetni rendelt összeg vonatkozásában elöljárói kötelezettség nem terhelte. Az ítélet azon rendelkezéseinek viszont, amelyekkel kapcsolatban elöljáróként kellett intézkednie, maradéktalanul eleget tett. Ennek megfelelően 2000. február 3-án kelt parancsával K. A. rendőr alezredest 2000. február 7-i hatállyal az eredeti beosztásába visszahelyezte, ehhez igazodóan a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően tételesen megállapította illetményét, és elrendelte annak folyósítását. A bíróság által megítélt összeg vonatkozásában csupán végrehajtási kérdésről volt szó, ugyanis a védői álláspont szerint az elöljárói hatalommal visszaélés vétsége a kifizetendő összeg időleges visszatartásával nem volt megvalósítható. Ebben a vonatkozásban kérte a tényállás kiegészítését is azzal, hogy a vádlott 2000. február 21-én a bíróság által megítélt összeg kifizetésére felszólító levélre válaszolva átiratot intézett K. A. rendőr alezredes jogi képviselőjéhez, amelyben arról tájékoztatta a jogi képviselőt, hogy a megyei rendőr-főkapitányság a jogerős határozatok ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, egyben a határozat végrehajtásának a Legfelsőbb Bíróság által történő felfüggesztését is kérte. A fentiekre tekintettel a jogi képviselőnek és ügyfelének türelmét kérte a megítélt összeg kifizetésére a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztésre vonatkozó döntésének kézhezvételéig.
A védő szükségesnek ítélte a tényállás kiegészítését azzal is, hogy az I. r. vádlott arról, hogy K. A. rendőr alezredes és a jogi képviselője a fentiek bevárásához nem járult hozzá, és végrehajtást kezdeményezett, 2000. március 21-én értesült. Erre tekintettel 2000. március 23-án intézkedett a kifizetés iránt, a tényleges kifizetés pedig már nem az I. r. vádlott, avagy a megyei rendőr-főkapitányság hibájából húzódott el.
A katonai főügyész a II. r. vádlott terhére az ügyészi fellebbezést fenntartotta; míg az I. r. vádlott vonatkozásában az ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú tárgyaláson a katonai főügyész az álláspontját azzal tartotta fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2001. január 31-én meghozott határozatára figyelemmel az I. r. vádlott vonatkozásában a jogi indokolás módosításra szorul, mert a büntetőeljárás megszüntetését jelenleg már e vádlottal szemben cselekménye társadalomra veszélyességének megszűnése [Btk. 36. § I. tétele] alapozza meg, ugyanakkor a Btk. 71. §-a (2) bekezdésének I. tételére figyelemmel a megrovás alkalmazása továbbra is indokolt.
Az I. r. vádlott fellebbezését fenntartotta, és ahhoz a védője is csatlakozott, a II. r. vádlott az ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács az ügyet, a büntetőeljárási szabályokat megtartva, kellően felderítette. A tényállást mindkét vádlott vonatkozásában a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, és az indokolási kötelezettségének is eleget tett.
A tényállás a munkaügyi bíróságok ítéleteinek felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatra figyelemmel kiegészítésre szorul annyiban, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2001. január 31-én meghozott ítéletével a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta, és K. A. felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek tizenöt napon belül fizessen meg 50 000 forint együttes első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ekként kiegészített tényállás mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól. Így azt a Legfelsőbb Bíróság az ítélet felülbírálata során is irányadónak tekintette.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott felmentését célzó fellebbezést alaposnak találta. Megállapította, hogy a vádlott bűnösségének megállapítása téves, mert a bűncselekmény megállapításának a törvényi feltételei hiányoznak.
Az I. r. vádlott mint a rendőrség hivatásos állományú tagja a Btk. alkalmazásában [Btk. 122. § (1) bekezdés] katona, tehát katonai bűncselekmény alanya lehet tettesként.
A terhére megállapított elöljárói hatalommal visszaélés vétségét a Btk. 359. §-ának c) pontja szerint az követi el, aki alárendeltjét járandóságában megrövidíti vagy anyagilag megterheli. Az egyik elkövetési magatartása megrövidítés, amely a járandóság kiutalásának teljes vagy részleges elmaradását vagy annak késedelmes teljesítését jelenti, az eredmény pedig az, hogy az alárendelt elesik a járandóságától. A járandóság, amelyre a bűncselekményt elkövetik, a vonatkozó törvényeknek a szolgálati viszonyt szabályozó rendelkezéseiből közvetlenül következik. A járandóság lehet rendszeres - ez a jellemző -, de egyszeri is (pl. jubileumi jutalom). Lényeges törvényi követelmény, hogy az alárendelt a járandóságára a szolgálati viszonyból következően minden külön közbeeső intézkedés nélkül jogosult, éppen azért, mert az a folyamatos ellátását hivatott szolgálni.
A Legfelsőbb Bíróságnak ez ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy ezek a törvényi feltételek megállapíthatóak-e, tehát hogy a megyei rendőr-főkapitány I. r. vádlott részéről a bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak-e, avagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság ebben a bírói gyakorlatban eddig nem jelentkező kérdésben megállapította, hogy az alárendeltet bírósági ítélet alapján megillető pénzösszeg - legyen az akár elmaradt illetmény, akár kártérítés - mivel nem közvetlenül illeti meg a katonákat, a Btk. 359. §-ának az alkalmazása szempontjából nem tartozik a "járandóság" fogalmi körébe. Így erre nézve a szóban forgó elöljárói hatalommal visszaélés bűncselekménye nem követhető el.
Az adott esetben a megyei rendőr-főkapitányság és az ott szolgálatot teljesítő alárendelt között jogvita volt a munkaügyi bíróság előtt, ahol a munkáltató alperes volt. Fizetési kötelezettsége - amelynek teljesítése iránt az intézkedési kötelezettség a vádlottat terhelte - a munkaügyi bíróság azon jogerős ítéletének az anyagi következménye, amellyel az alárendeltet visszahelyezte állásába, mert jogszerűtlennek ítélte az alacsonyabb beosztásba helyezését. A munkáltatót terhelő fizetési kötelezettség teljesítésének a vádlott által történt elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem szolgál alapjául a Btk. 359. §-ának c) pontja szerinti bűncselekmény megállapításának. Az ilyen szándékos elöljárói mulasztás következménye a polgári jog, a munkajog és a végrehajtási jog szabályai szerint alakul (késedelmi kamat, letiltás, bírság stb.). A bírósági ítélet alapján előírt teljesítés elmulasztásának jogi szankcionálása tehát nem a katonai büntetőjog eszközeivel, hanem a polgári és a végrehajtási jog szabályai szerint történik. Mindez abból következik, hogy a bírói ítélet alapján járó juttatás nem tartozik a Btk. 359. §-ának c) pontja szerinti járandóság körébe.
Ehhez képest a vádlott magatartása nem valósítja meg az említett bűncselekmény tényállását, ezért az I. r. vádlottat a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből és az iratokból kitűnően a vádlott nyíltan helyezkedett szembe a jogerős bírósági ítéletnek az elmaradt illetmény meghatározott teljesítési határidőig való kifizetését előíró rendelkezésével, és azt csak késve, többszöri felhívás után volt hajlandó teljesíteni. A katona részéről ilyen magatartás tanúsítása alapja lehet egyéb jogkövetkezményeknek, így pl. fegyelmi eljárásnak.
A II. r. vádlottat illetően a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a megyei bíróság katonai tanácsának felmentő ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy helyes indokokkal és a törvény megalapozott alkalmazásával mentette fel a II. r. vádlottat a bíróság az elöljárói hatalommal visszaélés vétségének vádja alól.
A vád szerint a II. r. vádlott K. A. rendőr alezredes alárendeltjét a többiekhez képest hátrányosabb bánásmódban részesítette azáltal, hogy a szabadság kiadására vonatkozó szabályt nyíltan és ismételten megsértve, előzetes közlés mellőzésével utasította alárendeltjét arra, hogy szabadsága egy részét vegye igénybe.
A felmentés helytálló indokait a Legfelsőbb Bíróság kiegészíti a következőkkel. A Btk. 359. §-ának e) alpontjában írt többiekhez képest hátrányos bánásmódban részesítés megállapításához a törvény helyes értelmezése szerint az szükséges, hogy a megkülönböztető bánásmód valóságos és konkrét legyen, annak ténylegesen érvényesülni kell. Szükséges az is, hogy más alárendeltek előtt ez nyilvánvaló legyen. Ezek feltétele, hogy a bánásmód összehasonlítható legyen; ki az, vagy kik azok, aki vagy akikhez képest hátrányosabb vagy előnyösebb. Ezeknek valóságos, észlelhető személyeknek kell lenniük. Ezek a feltételek az adott esetben nem állapíthatóak meg. Nem tudni ugyanis, hogy kikhez képest jelentett hátrányosabb megkülönböztetést a szabadság oly módon történt kiadása, ahogy azt a vád tényállása tartalmazza. Nincs felderítve az sem, hogy a többi alárendeltnek a II. r. terhelt miként adta ki a szabadságát, így az sem, hogy velük közölte-e 30 nappal előbb a szabadság kezdő időpontját. Ezt is szem előtt tartva találta a Legfelsőbb Bíróság megalapozottnak a katonai tanács ítéletének a II. r. vádlott felmentését kimondó rendelkezését. (Legf. Bír. Bfv.V.2837/2000. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.