adozona.hu
BH+ 2001.10.494
BH+ 2001.10.494
A határozatlan idejű munkaviszony fennállása alatt a felek a munkaszerződést úgy is módosíthatják, hogy a munkavállaló határozott időre másik munkakört lát el. Ilyen munkaszerződés-módosítás esetén a munkaviszony határozott idejűvé válik, ha a felek a határozott időre betöltendő munkakörre vonatkozó megállapodással egyidejűleg nem állapodtak meg a határozott idő lejártát követően ellátandó munkakörben [Mt. 79. § (1) és (2) bek., 82. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és az alperest 1 500 000 forint végkielégítés, valamint 1 490 492 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Az ítélet tényállása szerint a felek 1999. január 1-jétől a határozatlan idejű munkaszerződés módo...
BH+ 2001.10.494 A határozatlan idejű munkaviszony fennállása alatt a felek a munkaszerződést úgy is módosíthatják, hogy a munkavállaló határozott időre másik munkakört lát el. Ilyen munkaszerződés-módosítás esetén a munkaviszony határozott idejűvé válik, ha a felek a határozott időre betöltendő munkakörre vonatkozó megállapodással egyidejűleg nem állapodtak meg a határozott idő lejártát követően ellátandó munkakörben [Mt. 79. § (1) és (2) bek., 82. § (1) és (3) bek.].
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a rendes felmondás jogellenességét, és az alperest 1 500 000 forint végkielégítés, valamint 1 490 492 forint elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Az ítélet tényállása szerint a felek 1999. január 1-jétől a határozatlan idejű munkaszerződés módosításában állapodtak meg, amely szerint alperes a felperest ügyvezető igazgatói munkakörben alkalmazta. A felperes munkaviszonyát az alperes 1999. május 11-én rendes felmondással felmondta, 1999. május 18-ától a 10 havi felmondási időre a munkavégzés alól felmentette és részére 5 havi végkielégítést fizetett.
A munkaügyi bíróság a munkaviszony keretében ellátott ügyvezetői tisztség határozott idejére és a bírói gyakorlatra hivatkozva a felperes keresetében előadottakat megalapozottnak találta. Megállapította, hogy a munkaszerződésnek a határozatlan időre vonatkozó kikötése semmis, a felperes ügyvezető igazgatói munkakörre szóló munkaviszonya határozott idejű, és ezt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg az alperes.
A már megkapott végkielégítést figyelembe véve még egyszeri végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte az alperest, mert a határozott idejű munkaviszonyra tekintettel az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése szerint a további végkielégítés iránti igényt alaptalannak minősítette. Elmaradt munkabér címén a marasztalás összegét a felperes havi 300 000 forint átlagkeresete és az 1999. június 13-ától létesített új munkaviszonyban elért munkabérének különbözete figyelembevételével állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta: az elmaradt munkabér címén a marasztalás összegét 235 853 forintra, az elsőfokú perköltséget 100 000 forintra leszállította, és az alperest késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a határozott idejű munkaviszony, és annak jogellenes megszüntetése tekintetében.
Megállapította azonban, hogy a felperest a felmondási időre járó átlagkereset címén kifizetett 10 havi átlagkeresetet az elmaradt munkabérbe kellett - az Mt. 100. §-a (1) bekezdése alapján - elszámolni; így a felperes 2000. március 16-áig a munkabérét felmondási bérként megkapta. Ettől az időponttól a jogerős határozat meghozataláig az elmaradt munkabér összegét havi 112 800 forint bérkülönbözet figyelembevételével állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 88. §-ába és 100. §-a (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. A munkaszerződés téves értelmezésére hivatkozva fenntartotta perbeni álláspontját, amely szerint felperes munkaszerződése határozatlan időre szólt, csupán a munkakör tekintetében módosították határozott időre. Ezért elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Másodlagosan a máshonnan megtérült jövedelem figyelembevételénél helytelen számítást sérelmezett. A kérelmében részletezett számítás szerint az összes marasztalásának 252 612 forintra való leszállítását kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A határozatlan idejű munkaviszony fennállása alatt a felek a munkaszerződést úgy is módosíthatják, hogy a munkavállaló határozott időre másik munkakört lát el. Ilyen munkaszerződés-módosítás esetén - az egységes bírói gyakorlat szerint - a munkaviszony határozott idejűvé válik, ha a felek a határozott időre betöltendő munkakörre vonatkozó megállapodással egyidejűleg a határozott idő lejártát követően ellátandó munkakörben nem állapodtak meg.
A perbeli munkaszerződés-módosítás nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy az ügyvezetői munkakör ellátására meghatározott idő lejártát követően a felperes milyen munkakörben fog dolgozni. Ennek figyelembevételével a bíróságok helyes jogi következtetéssel állapították meg, hogy a felperes munkaviszonya határozott időre szólóvá alakult át.
Ezért az elsődleges felülvizsgálati kérelem az Mt. 88. §-ába ütköző törvénysértés hiányában alaptalannak bizonyult.
Az Mt. 100. §-ának - a perbeli időben hatályos - (5) bekezdése alapján felperest a felmentési időre járó átlagkeresete megillette. Minthogy az alperes ezt a részére megfizette a felperes a kereseti kérelmét ennek figyelembevételével terjesztette elő. A felmentési bérrel elszámolt időre elmaradt bér hiányában ilyen igény nem érvényesíthető. Ennélfogva az alperes által a felmentési időre megfizetett átlagkereset összege az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése szerint, az elmaradt munkabérbe beszámítandó, máshonnan megtérült jövedelem összegével nem csökkenthető. A másodfokú bíróság ennek megfelelően, helyes időponttól és számítással vette figyelembe a felperes új munkaviszonyában kapott munkabérét az elmaradt munkabér címén megállapított marasztalás összegénél.
Ily módon a másodlagos felülvizsgálati támadás a jogszabály téves értelmezésén alapult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás kiegészítésével, illetve módosításával - hatályában fenntartotta és alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati költségei és a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.681/2000. sz.)