adozona.hu
BH+ 2001.9.446
BH+ 2001.9.446
A munkaügyi felügyelet által kiszabott bírság határozat elleni felülvizsgálat nem terjedhet ki a jogorvoslattal nem támadott alaphatározatra (1991. évi IV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1993. október 20-a óta munkaszerződéssel foglalkoztatta S. R. román állampolgárt gépszerelői munkakörben. 1993. október 20. és 1994. július 11-ig más cégnél volt munkavállalási engedélye S. R.-nek, de a felperes foglalkoztatta. 1994. július 12. és 1996. április 30-ig meghosszabbított munkavállalási engedélye volt S. R.-nek a felperesi munkáltatónál.
A felperes 1996. március 10-én kérte a munkavállalási engedély ismételt meghosszabbítását tekintettel ar...
BH+ 2001.9.446 A munkaügyi felügyelet által kiszabott bírság határozat elleni felülvizsgálat nem terjedhet ki a jogorvoslattal nem támadott alaphatározatra (1991. évi IV. tv. 7. §)
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1993. október 20-a óta munkaszerződéssel foglalkoztatta S. R. román állampolgárt gépszerelői munkakörben. 1993. október 20. és 1994. július 11-ig más cégnél volt munkavállalási engedélye S. R.-nek, de a felperes foglalkoztatta. 1994. július 12. és 1996. április 30-ig meghosszabbított munkavállalási engedélye volt S. R.-nek a felperesi munkáltatónál.A felperes 1996. március 10-én kérte a munkavállalási engedély ismételt meghosszabbítását tekintettel arra, hogy 1996. április 30-ig szólt a munkavállalója engedélye.
Az alperes elsőfokú ügyintéző hatósága 1996. március 25-én hiánypótlási felhívást közölt a felperessel, majd 1996. július 16-án kelt határozatával S. R. munkavállalási engedély iránti kérelmét elutasította tekintettel arra, hogy a felperes a hiánypótlásnak 1996. június 19-ig nem tett eleget. Ez a hiánypótlási felhívás a határozat szerint a telephely változás bejelentésének elmulasztása volt.
Ez ellen a határozat ellen a felperes fellebbezett, a fellebbezésének felterjesztése nem történt meg.
Az elsőfokú Fővárosi Munkaügyi Központ 1996. augusztus 9-én kelt határozatával S. R. munkavállaló részére munkavállalási engedélyt adott 1996. augusztus 9-től 1997. augusztus 8-ig.
Ezt követően munkaügyi ellenőrzést tartottak a felperesnél 1996. augusztus 22-én, amelynek során megállapították, hogy S. R.-tet a felperes 1993. október 20. és 1994. július 11., valamint 1996. május 1. és 1996. augusztus 8-ig engedély nélkül foglalkoztatták.
Az ellenőrzés megállapításának eredményeként hozott 1996. augusztus 26-án kelt határozat a felperest az engedély nélküli foglalkoztatásért összesen 408 462 forint bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes mint másodfokú hatóság 1996. október 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő felülvizsgálatát kérte az 1996. május 1-jétől 1996. augusztus 8-ig terjedő foglalkoztatású időtartamra vonatkozóan, mely időszakra 83 945 forint kétszerese került bírságként kiszabásra.
A felperes kereseti álláspontja az volt, hogy ezen időszakra vonatkozóan jogszabálysértő volt a bírság kiszabása tekintettel arra, hogy időben benyújtotta a munkavállaló munkavállalási engedély meghosszabbítás iránti kérelmét, a Fővárosi Munkaügyi Központ pedig jogszabályba ütköző eljárást folytatott, melynek eredményeképpen késve került kiadásra a munkavállalási engedély meghosszabbítása. Sérelmezte a felperes, hogy a munkavállalási engedélyt elutasító elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésére a Fővárosi Munkaügyi Központ nem is utalt, hanem önállóan 1996. augusztus 9-én az előzményekre utalás nélkül határozatot hozott, amely megadta a munkavállalási engedélyt, de csak 1996. augusztus 9-től.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, nem kétséges, hogy a felperes 1996. április 30-ig tartó munkavállalási engedéllyel foglalkoztatta a külföldi állampolgár munkavállalóját. A lejáratot megelőzően a felperes benyújtotta a hosszabbítási kérelmét, erre vonatkozóan azonban újabb engedélyt a lejárati időpontig nem kapott, így engedély hiányában a felperes a külföldi állampolgárt nem foglalkoztathatta volna. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ft.) 7. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az a munkaadó, aki külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat, köteles a "munkaerő piaci alapba" befizetni az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér kétszeresének megfelelő összeget. Ezt a jogkövetkezményt érvényesíteni kell akkor, ha a munkáltató külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztat.
Nem volt vitás hogy a felperes a keresettel támadott időszakban munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatta S. R. román állampolgárt. Így ebben a perben elbírálható volt, hogy az alperes határozata jogszabálynak megfelelően kötelezte a felperest a bírság megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy az alapeljárás során téves volt a Fővárosi Bíróság Munkaügyi Központ azon határozata, amely elutasította a munkavállalási engedély meghosszabbítási kérelmet. Az elutasító határozatban hivatkozott hiánypótlási felhívást a telephelyváltozással kapcsolatban ugyanis a felperes nem kapta kézhez. Az első hiánypótlási felhívásban jelzett munkaerő igénylés regisztrációját tanúsító bizonyítvány iránti kérelmet a felhívást követően azonnal benyújtotta, de a Fővárosi Munkaügyi Központ az előírt 8 napos ügyintézés helyett a 48. napon 1996. május 14-én adta ki a bizonyítványt, holott tudomással bírhatott arról, hogy időközben a munkavállalási engedély határideje lejár. Sérelmezte a felperes, hogy a Fővárosi Munkaügyi Központ kirendeltségén benyújtandó munkaerő igénylést a saját nyilvántartásba rögzített adatok alapján hivatalból átadhatta volna a másik munkavállalási engedély meghosszabbítását elbíráló ügyintézőnek. Sérelmezte továbbá a felperes azt is, hogy az alaphatározat ellen benyújtott fellebbezést elbírálásra a másodfokú szervhez nem terjesztették fel, ugyanakkor az Áe. 61. §-a szerint nem módosították az elsőfokú határozatukat, hanem új kérelemnek tekintve hoztak határozatot, de a munkavállalási engedély kezdő időpontját e határozathozatali időpontra tették. Az alperes hatósági jogkörben eljárva saját maga által előidézett jogsértő állapotot szankcionált a felperes esetében, amely joggal való visszaélésnek és antihumánus intézkedésnek minősül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a felperesnél dolgozó román állampolgár munkavállalási engedélye 1996. április 30-ig tartott. A felperes kellő határidőben, már 1996. március 10-én benyújtotta a munkavállalási engedély hosszabbítás iránti kérelmet. Az elsőfokú eljáró közigazgatási szervezet 1996. július 16-án kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, a felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezés elbírálása nélkül az elsőfokú Fővárosi Munkaügyi Központ 1996. augusztus 9-én kelt határozatával a munkavállalási engedélyt a román állampolgár részére 1996. augusztus 9-től 1997. augusztus 8-ig adta meg. Ez ellen a határozat ellen a felperes nem fellebbezett, így a határozat jogerőre emelkedett. A felperes jogorvoslatot csak az e határozat hozatalát követően megindult munkaügyi ellenőrzés eredményeképpen kiadott bírság fizetésére kötelező határozat ellen vett igénybe. A jelen peres eljárás tárgya is a bírság fizetésére kötelező határozat bírósági felülvizsgálata volt, ezért a jelen eljárásban már nem vitatható az az alapeljárásban hozott határozat, amely a munkavállalási engedély megadásának kezdő időpontját 1996. augusztus 9-ére tette. Ebből következően nem vitatható tény, hogy a felperes S. R. külföldi állampolgárt 1996. május 1. és augusztus 8-a között érvényes munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatta. Az érvényes munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatás a bíróság jogerős ítéletében helytállóan idézett 1991. évi IV. törvény 7. § (4) bekezdése alapján bírsággal szankcionálható. Az alperes határozata a törvény e rendelkezése alapján jogszerű volt.
A jogerős ítélet jogszabálysértését a felülvizsgálati eljárás során sem lehetett megállapítani, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartja. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.981/1998. sz.)