adozona.hu
BH+ 2001.9.442
BH+ 2001.9.442
A munkáltató objektív felelősségének mértéke nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a két fél vétkessége, mert a munkáltató a munkavállaló káráért vétkesség nélkül is felel. A kárviselés arányát a munkavállaló vétkességéhez igazodóan kell meghatározni azzal, hogy figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, ezen belül nem hagyható figyelmen kívül a munkáltató közrehatása [MK 31. sz. állásfoglalás, 1993. évi XCIII. tv. 54. § (1) bek. d) pont, (2) bek., 61. §, Mt. 102. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes betanított munkásként állt munkaviszonyban az alperesek. 1997. december 8-án gépi lemezollón történő munkavégzés közben súlyos kimenetelű balesetet szenvedett. A gép a csukló felett, levágta a jobb kézfejét amelynek műtéti visszavarrása sikertelen maradt. A felperes munkaképesség-csökkenése 67%.
A felperes a keresetében az alperesnek 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítésben való marasztalását kérte, és egyéb vagyoni kárigényeket is érvényesített.
A munkaügyi bíróság az ítéletév...
BH+ 2001.9.442 A munkáltató objektív felelősségének mértéke nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a két fél vétkessége, mert a munkáltató a munkavállaló káráért vétkesség nélkül is felel. A kárviselés arányát a munkavállaló vétkességéhez igazodóan kell meghatározni azzal, hogy figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, ezen belül nem hagyható figyelmen kívül a munkáltató közrehatása [MK 31. sz. állásfoglalás, 1993. évi XCIII. tv. 54. § (1) bek. d) pont, (2) bek., 61. §, Mt. 102. § (2) bek.]
A felperes betanított munkásként állt munkaviszonyban az alperesek. 1997. december 8-án gépi lemezollón történő munkavégzés közben súlyos kimenetelű balesetet szenvedett. A gép a csukló felett, levágta a jobb kézfejét amelynek műtéti visszavarrása sikertelen maradt. A felperes munkaképesség-csökkenése 67%.A felperes a keresetében az alperesnek 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítésben való marasztalását kérte, és egyéb vagyoni kárigényeket is érvényesített.
A munkaügyi bíróság az ítéletével 70-30%-os kármegosztást alkalmazott az alperesre terhesebben. Emiatt a keresetnek részben helytadva kötelezte az alperest 63.000 forint, ennek kamata, havi 3150 forint keresetveszteségi járadék megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A kármegosztás alkalmazását az elsőfokú bíróság a következőkkel indokolta. A baleset oka a helytelen technológia alkalmazása, a nem rendeltetésszerű használat és a felperes figyelmetlensége volt. Mindezek miatt a felperes a kezét a kés vágási zónájában húzta vissza. E tényállás alapján az elsőfokú bíróság az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése, a Legfelsőbb Bíróság MK 29. és 31. számú állásfoglalása alapján - figyelemmel az alperes munkáltató vétkességére is - az alperesre kedvezőbb kármegosztást alkalmazott. A munkaügyi bíróság megállapította a felperes nem vagyoni kártérítés iránti követelését alátámasztó körülményeket, azonban az volt az álláspontja, hogy a beavatkozó által már kifizetett 2.000.000 forint a kárviselési arányt is alapulvéve kellő ellenértéket nyújtott a felperes részére.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részben megváltoztatta, felemelte az elmaradt járadék összegét, módosította a kamatfizetés kezdő időpontját, felemelte a jövőben esedékes járadékot, az alperest 565.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogkérdésről (kárviselési arány) a megyei bíróság az ítélete indokolásában a következőkre hivatkozott.
A felperes nem rendelkezett - az előírásoknak megfelelően - az általa használt gépre szakképzettséggel, és megfelelő oktatásban sem részesült. Az alperes terhére esik ezeken felül a technológiai előírás hiánya, mivel a baleset azért következett be, mert a felperes számára kijelölt technológia magában hordozta a baleset veszélyét. Ezt az alperes segédeszköz biztosításával csökkenthette volna, de ez sem történt meg.
Mindezek miatt az alperes vétkes közrehatásának az elsőfokú bíróság által alkalmazott mértékét a megyei bíróság az alperes terhére megváltoztatta, és a felperes vétkes közrehatását is mérlegelve határozta meg 90-10% szerint. Ezért az összegszerűség körében is megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben iratellenességet, okszerűtlen következtetést jelölt meg. Részletesen kifejtette az érveit a megjelölt [Mt. 174. § (2) és (3) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés] törvénysértésekről, továbbá hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság MK 31. számú állásfoglalására is. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság MK 31. számú állásfoglalása értelmében a munkáltató objektív felelősségének mértéke nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a két fél vétkessége, mert a munkáltató a munkavállaló káráért vétkesség nélkül is felel. A kárviselés arányát a munkavállaló vétkességéhez igazodóan kell tehát meghatározni azzal, hogy figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, ezen belül nem hagyható figyelmen kívül a munkáltató közrehatása. Az állásfoglalás, és a bírói gyakorlat szerint a munkáltató ilyen magatartása lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát.
Az 1993. évi XCIII. törvény 54. § (1) bekezdése a munkáltató kötelezettségeként állapítja meg a jogszabályban felsorolt általános követelmények figyelembe vételét. Ilyennek minősíti - egyebek mellett - a d) pontban az emberi tényezőt, a (2) bekezdésben pedig folyamatos kötelezettséggé teszi a megelőző jellegű intézkedéseket. E kötelezettségének, melyet az Mt. a 102. § (2) bekezdésében tartalmaz, az alperes nem tett eleget. Ezt bizonyítja a bizonyítási eljárás eredménye, ezen belül a Megyei Munkaügyi Központ Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség határozata, amely szerint a baleset előtt a veszélyes térbe való benyúlást akadályozó védőburkolatot eltávolították, felhajthatóvá tették, ezáltal a védőburkolat a szabvány előírásainak nem felelt meg.
E. L., aki a baleset napján az adott munkát először végző felperesnek a feladatot megmutatta, egyebek mellett előadta, hogy: "Amennyiben a védőrács le van hajtva, olyan bő kesztyűben mint amilyen nekünk volt, a felperes nem tudott volna benyúlni a védőrács alatt és beigazítani a munkadarabokat". F. J. tanú pedig utólag helyesnek vélte a segédeszköz használatát. Peradat továbbá, hogy a baleset után a munkavállalók a védőrácsot nem hajtják fel, segédeszközt (kampó) használnak, és a védőkesztyű a csuklóban rászorítható a kézre (szemben a korábbi bő kesztyűvel).
K. T. igazságügyi műszaki és munkavédelmi szakértő - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben - közvetlen okozati összefüggésbe hozta a balesetet a helytelen technológia alkalmazásával, a lemezolló nem rendeltetésszerű használatával, a védőrács működőképességével.
K. I. igazságügyi munkabiztonsági szakértő (nem az alperes munkajogi szabályokon alapuló, hanem a B. A. ellen indított büntetőeljárásban a büntetőjogi felelősséget érintő) szakvéleményében kitért a helytelen darabolási technológai alkalmazására, és ezt a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben közvetlen oksági összefüggésben állónak találta a balesettel. A felülvizsgálati kérelem tehát részben az iratok tartalmával ellentétesen hivatkozott a szakvélemények megjelölt megállapításaira.
Az Mt. és az 1993. évi XCIII. törvény már idézett (és további) rendelkezései a munkavédelem megelőző jellegéből kiindulva a munkavállalók oktatása, betanítása, a biztonságos munkavégzés szabályai betartásának ellenőrzése tekintetében nem tartalmaznak eltérő szabályokat a munkavállalók más irányú szakképzettsége alapján. Az adott esetben nem volt tehát jelentősége annak, hogy a felperes TV-rádió műszerész stb. szakképesítéssel rendelkezik. A munkáltatóknak a munkavédelemmel kapcsolatos kötelezettségeit továbbá nem érintik a mindennapi életben megszerzett tapasztalatok sem [1993. évi XCIII. törvény 54. § (2) bekezdés b) pont, 61. §].
A kifejtettekre is figyelemmel a másodfokú bíróság az iratok tartalmának megfelelően, okszerű mérlegeléssel a törvénynek és a bírói gyakorlatnak megfelelően döntött a kárviselés arányáról. Az alperes ezért alaptalanul hivatkozott a felperes kizárólagos és elháríthatatlan vétkes közrehatásra, mivel a felperes figyelmetlen mozdulata csupán közvetlen oka volt a balesetnek. A balest bekövetkezéséhez túlnyomó részben olyan okok vezettek, amelyeket az alperes terhére kell értékelni (Legfelsőbb Bíróság MK 31. számú állásfoglalás).
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárás illetékét lerótta, ezért erről nem kellett rendelkezni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.355/2000. sz.)