adozona.hu
BH+ 2001.9.440
BH+ 2001.9.440
Tagóvodában a vezetői beosztás ellátására történő megbízás határozatlan időre szól [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (3) bek., 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 5. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A tényállás szerint az I. r. felperes a t.-i tagóvodában dolgozik közalkalmazottként, 1983-tól a tagóvoda vezetőjeként. 1995. június 9-én a tagóvodai vezetői megbízását visszavonták és az addigi vezetői pótlék fizetését megszüntették. A II. r. felperes 1982-től dolgozik a t.-i tagóvodában, mint óvodapedagógus, 1992. évtől tagóvoda vezetőként. Óvodavezetői megbízását 1995. június 9-én visszavonták, arra tekintettel, hogy a t.-i képviselő-testület az intézmény szervezeti átalakítása során a tag...
A fenntartó városi önkormányzat 1998. év végén visszaállította a tagóvodákat, azonban a tagóvoda vezetőket csupán 1999. évben bízták meg. Mindkét felperes 1999. január 1-jétől 1999. február 28-ig terjedő időre kapott tagóvoda-vezető beosztást, az átsorolást tartalmazó intézkedésben mindegyikük számára havi 13.500 forint tagóvoda-vezetői pótlékot állapítottak meg. Az átsoroló intézkedést a felperesek 1999. február 23-án vették át. Az alperes 1999. március 1-jétől a vezetői pótlék folyósítását megszüntette, mivel másokat bízott meg az óvodavezetői feladatok ellátásával. A továbbiakban a felperesek óvodapedagógusi munkakört láttak el.
A felperesek eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetükben az 1999. február 23-án kelt, határozott időre szóló átsorolási értesítés hatályon kívül helyezését, tagóvoda-vezetői munkakörük határozatlan idejűvé tételét és a vezetői pótlék 1999. március 1. napjától történő folyósítását kérték. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes által az I. és II. r. felperes részére február 23. napján kiadott átsorolást akként módosította, hogy annak 2. pontjában a megbízás - tagóvodavezetői beosztással - határozatlan időre szól. Kötelezte az alperest, hogy az I. és a II. rendű felperes részére 1999. március 1. napjától folyamatosan fizessen meg havonként 13.500 forint tagóvoda vezetői-pótlékot. Kötelezte az alperest a felperesek javára perköltség megfizetésére is.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperesek éveken keresztül vezető beosztást láttak el, vezetői pótlékban részesültek, majd munkakörük változtatása nélkül a díjazásukat megvonták, végül 1999. január 1-jétől két hónapra kaptak határozott idejű vezetői megbízást. A Kjt. 23. §-ának (3) bekezdése alapján a miniszter e munkakörben nem írt elő határozott időre szóló megbízást. A határozatlan időre szóló megbízás visszavonását indokolni kellett volna. Ez nem történt meg, ezért a Kjt. 23. §-ának (8) bekezdése előírását figyelembe véve a megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása mellett a rendelkező rész szerint határozott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és a felperesek keresetét elutasította. Mellőzte az alperes perköltség viselésére kötelezését, ugyanakkor a felpereseket kötelezte együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság szerint a helytállóan megállapított tényállásból a munkaügyi bíróság téves következtetést vont le. A periratokból megállapítható ugyanis, hogy 1995. június 9-én a felperesek tagóvoda-vezetői megbízását visszavonták, ezt követően már csak óvodapedagógusként álltak az alperes alkalmazásában. Ezt az intézkedést a felperesek nem sérelmezték. A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet lehetőséget biztosít a határozott tartamú megbízás alkalmazására, az alperes vezetői megbízást tartalmazó intézkedése jogszerű volt, a határozott idő lejártával a felperesek vezetői megbízása megszűnt.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, továbbá az alperes perköltségben marasztalását kérték. A jogerős ítéletet azért tartották jogszabálysértőnek mert a Kjt. 23. §-ának (3) bekezdésével ellentétben az alperes nem határozatlan időre adta ki a tagóvoda-vezetői megbízást, holott a miniszter határozott időre szóló megbízást e munkakörben nem írt elő. Törvényt sértett a munkáltató, amikor a három napon belüli indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperesek perköltség megfizetésére
kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, az eljárt bíróságok által kialakított ítéleti tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A peres felek által sem vitatott tényállás alapján azonban a másodfokú bíróság téves következtetéssel utasította el a felperesek keresetét.
A Kjt. 23. §-ának (3) bekezdése értelmében a magasabb vezető, valamint a vezető beosztás ellátásával történő megbízás határozatlan időre szól. A miniszter határozott időre szóló megbízást is előírhat.
A közalkalmazottakról szóló törvény közoktatási intézményekben történő végrehajtására kiadott 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint - ha e rendelet másképp nem rendelkezik - vezető beosztás többek között az intézményegység-vezetői, a tagintézmény-vezetői beosztás. Az 5. § (2) bekezdése értelmében a magasabb vezetői beosztás ellátására való megbízás a munkáltató döntésétől függően legalább öt és legfeljebb tíz évre, illetve tanévre adható. Az ilyen magasabb vezető beosztást nyilvános pályázat útján kell betölteni. A jogszabály a vezető beosztások tekintetében a határozott idejű vezetői beosztás ellátására való megbízás kiadásának lehetőségét nem írja elő. Ennek hiányában viszont a Kjt. 23. §-a (3) bekezdésének azt a rendelkezését kell alkalmazni, amely szerint a vezető beosztás ellátására való megbízás határozatlan időre szól.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban részítéletet hozott, mert kizárólag a vezetői megbízásról lehetett dönteni az új eljárásban tisztázni kell, hogy a felpereseket milyen összegű tagóvoda vezetői pótlék illeti meg. Ennek megállapítása érdekében az elsőfokú bíróság köteles a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatni és az alperest a már lejárt pótlékok tekintetében összegszerűen marasztalni.
A perköltség viseléséről az új eljárásban kell a munkaügyi bíróságnak dönteni (PK 154). (Legf. Bír. Mfv. II. 10.062/2000. sz.)