adozona.hu
BH+ 2001.8.397
BH+ 2001.8.397
A rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidők jogvesztő jellegűek, azok elmulasztása esetén a rendkívüli felmondás joga nem gyakorolható, illetve az objektív határidőn kívül eső cselekmények nem szolgálhatnak a rendkívüli felmondás alapjául [Mt. 96. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. július 4-én 1999. június 30. napjáig terjedő határozott időre szóló munkaszerződést kötött az alperessel gazdasági igazgatói munkakör ellátására 130.400 Ft/hó személyi alapbérrel.
Az alperes 1995. szeptember 21-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az elrendelt vizsgálat adataiból 1995. szeptember 20-án a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jutott, hogy a felperes a következők szerint szegte meg súlyosan a munkaviszon...
BH+ 2001.8.397 A rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló határidők jogvesztő jellegűek, azok elmulasztása esetén a rendkívüli felmondás joga nem gyakorolható, illetve az objektív határidőn kívül eső cselekmények nem szolgálhatnak a rendkívüli felmondás alapjául [Mt. 96. § (4) bek.].
A felperes 1994. július 4-én 1999. június 30. napjáig terjedő határozott időre szóló munkaszerződést kötött az alperessel gazdasági igazgatói munkakör ellátására 130.400 Ft/hó személyi alapbérrel.Az alperes 1995. szeptember 21-én a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az elrendelt vizsgálat adataiból 1995. szeptember 20-án a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomására jutott, hogy a felperes a következők szerint szegte meg súlyosan a munkaviszonyából eredő kötelezettségét:
- A V. I. Kft. gazdasági részlegénél több esetben pazarló gazdálkodásra utaló döntések születtek, nem egyértelmű a mérleg valódisága, valamint a pénzügyi adatok könyvelése, kezelése sem biztosítja maradéktalanul a gazdasági működés biztonságát.
- A felperes a V. I. Kft. megalakulásakor nem észrevételezte, hogy a munkaviszonyok megszüntetési módja nem felel meg az előírásoknak, a felperes maga is jelentős összeget vett fel, amely az Alapítványnak jelentős kárt okozott.
Mindezekre figyelemmel a munkaviszony fenntartása lehetetlenné vált, ezért azt a munkáltató az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a határozott idő hátra lévő részére járó 7.443.000 forint elmaradt munkabér, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás jogát vele szemben nem a munkáltatói jogkör gyakorlásával felruházott személy gyakorolta, az intézkedés során nem tartotta be a rendkívüli felmondásra vonatkozó objektív és szubjektív határidőket, és végül a megjelölt indokok túl általánosak és valótlanok.
Az alperes a per során előterjesztett viszontkeresetében a felperest kártérítés címén 5 199 000 forint megtérítésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes az 1995. szeptember 21-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg és 7 443 000 forint elmaradt munkabér, valamint késedelmi kamat, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperessel szemben a rendkívüli felmondás jogát az 1995. május 25-étől egyszemélyes gazdasági társaságként működő alperes úgynevezett első ügyvezetője gyakorolta, akinek ezt a jogkörét az alperest alapító kuratórium elnökének egy másik személy részére adott meghatalmazása nem érintette. Az intézkedés jogellenessége ezért a munkáltatói jogkör gyakorlásának szabálytalansága okán nem állapítható meg.
A bíróság a lefolytatott széles körű bizonyítás alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperes állításával szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1995. szeptember 20-án megtartott kuratóriumi ülésen ismerhette meg a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló szakvéleményt, ezért az intézkedés megtételére a szubjektív határidőn belül került sor.
Tényként állapította meg, hogy a felperes 1987. április 17-étől a P V költségvetési szervnél, 1993. január 1-jétől 1994. április 26-áig az Alapítványnál, majd 1994. július 4-étől a V. I. Kft.-nél állt munkaviszonyban. Ez utóbbival egyidejűleg 1994. július 1-jétől 1995. február 17-éig megbízási jogviszony alapján az Alapítványnál is ellátta a gazdasági igazgatóhelyettesi feladatokat. Mivel azonban a per alperese a V. I. Kft., a bíróság a perben mellőzte azoknak a bizonyítékoknak az értékelését, illetve azoknak a bizonyítási indítványoknak a figyelembevételét, amelyek a korábbi munkáltatókkal fennálló jogviszonnyal vagy az alapítvánnyal fennálló megbízási jogviszonnyal kapcsolatosak. Az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében felsoroltakra figyelemmel a rendkívüli felmondás érdemi elbírálása során mellőzte a felmondást megelőző 6 hónapon túli, vagyis az 1995. március 21-ét megelőző felperesi kötelezettségszegések és mulasztások értékelését. (Ezek: az 1994. évi alapítványi éves beszámoló és társasági adóbevallás, az alapítványi szabályok hiánya, és az alapítvány dolgozói munkaviszonyának megszüntetésével összefüggő döntések, valamint egy személygépkocsi vásárlása és eladása.)
Ezt követősen a bíróság tételesen vizsgálta a rendkívüli felmondásban általánosan megfogalmazott, de az alperes által az eljárás során konkrétan megjelölt indokok valóságát.
E körben megállapította, hogy az 1994. évi mérlegadatok valótlanságával összefüggésben az alperes nem jelölt meg olyan körülményt, amely a rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés megállapítására alkalmas. A felperes az alperesnél a munkáját a P. V. költségvetési szervtől kapott, 1987. augusztus 11-én kelt munkaköri leírás alapján végezte, amely nem tette a gazdasági igazgató kötelezettségévé a Szervezeti és Működési Szabályzat elkészítését. Az alperesnél a felperes részére ilyen feladatot sem munkaköri leírás, sem belső szabályzat nem határozott meg.
A rendkívüli felmondásnak a pazarló gazdálkodásra utaló indokolása körében a bíróság a személygépkocsi megvásárlásával kapcsolatos szabálytalanságokat értékelte. Megállapította, hogy a felperes terhére szakértői vizsgálattal alátámasztottan a gépkocsi késedelmes állóeszköz nyilvántartásba vétele, vagyis a könyvelés késedelme és az erre vonatkozó bizonylat javítása róható, amely a bíróság álláspontja szerint a legsúlyosabb munkajogi jogkövetkezmény alkalmazására nem ad alapot.
A bíróság az alperes viszontkeresetét megalapozatlannak találta és elutasította.
Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes a perköltség megállapításának összegszerűségét vitatta, az alperes pedig az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. A viszontkeresetétől elállt.
A másodfokú bíróság a felek fellebbezését megalapozatlannak találta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság rendkívül széles körű bizonyítást folytatott le és ennek nyomán helytállóan mérlegelte a feltárt bizonyítékokat, helytállóan állapította meg a tényállást, helytálló jogi okfejtéssel és érveléssel hozta meg az érdemében megalapozott döntését.
Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondással összefüggésben az Mt. 94. §-ának (4) bekezdése alapján helytállóan állapította meg azt az idő intervallumot, amely a felülbírálattal érinthető, és ezzel összefüggésben azokat az alperes által megjelölt körülményeket, amelyek a rendkívüli felmondás jogszerűsége körében elbírálhatók voltak. Az alperes a fellebbezésében olyan új tényt, vagy bizonyítékot nem adott elő, amelyet az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor ne értékelt volna. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán külön kiemelte, hogy a mérleg valódiságával, valamint a pénzügyi adatok könyvelésével és vezetésével összefüggésben az alperes a hosszadalmas eljárás alatt sem tudott olyan konkrét kötelezettségszegéseket bizonyítani, amelyek a felmondási indokkal összefüggésben értékelhetők lettek volna. A perben nem bizonyosodott be, hogy a mérleg valódisága az alapításkori adatokkal függ össze, így helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek az alapításkori szakmai munkáját és tevékenységét az objektív határidőre figyelemmel kirekesztette a felülbírálat köréből. A személygépkocsi megvásárlásával kapcsolatban az alperes hitelt érdemlően egy bizonylat tekintetében tudta bizonyítani a mulasztást. Kétségtelen, hogy ezt a mulasztást a felperes a munkakörénél fogva felismerhette. Ugyanakkor nem igazolódott bizonyítást, hogy a könyvelési hiányosság a szabálytalan szerződés leplezését szolgálta, illetve a számla visszadátumozásának a tényét maga az alperes is hol a pénzügyi és gazdasági szabályok megsértésének, hol pazarló gazdálkodásnak minősítette.
A pertárgy értéke a Pp. 24. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint az egy éves átlagkereset, valamint a viszontkeresettel érvényesíteni kívánt 5 119 000 forint kártérítés összege, amely alapján az elsőfokú bíróság a felperesnek járó perköltség mértékét megfelelően számította ki.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az eljárt bíróságok határozatának hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a társaság alapításakor is felelős gazdasági vezető volt, a mérlegadatok helyességéért felelt, a rendkívüli felmondást megelőző időszakban épp úgy, mint az alapításkor. Az alapításkori helytelen adatfelvétel a vizsgált időszakban is jogellenes állapotot idézett elő.
A gépkocsival kapcsolatos előadásainak bizonyítására az alperes egy, a felülvizsgálati kérelemhez csatolt levélre, valamint arra hivatkozott, hogy a felperes és a volt igazgató által előidézett jogellenes állapot leplezése érdekében még a vizsgálat időszakában is sor került a bizonylatok meghamisítására. Megjegyezte továbbá, hogy a felperes a korábbi megszűnt munkaviszonyában és a per során is nagy összegű munkabért vett fel munkavégzés nélkül ugyanarra az időre.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Utalt arra, hogy a felülvizsgálati kérelem indokolásában foglaltakkal az eljárt bíróságok már foglalkoztak, a felperes jövedelmének alakulása pedig nem tartozik a perbeli tényálláshoz.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra mutat rá, hogy a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az alperes ugyan elmulasztotta a felülvizsgálati kérelmében említett levélnek a kérelem mellékleteként való becsatolását, azonban a Legfelsőbb Bíróság a levelet mint bizonyítékot becsatolása esetén is figyelmen kívül hagyta volna.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni, a bizonyítékok felülmérlegelésének csak iratellenesség, vagy kirívóan okszerűtlen következtetés esetén van helye. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabály megsértésére nem hivatkozott, a kérelem - a tartalmát tekintve - a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban iratellenességet nem állapított meg, a jogerős ítélet a tényállást kellő mélységben feltárta és valamennyi körülmény gondos mérlegelésével abból jogszerű következtetést vont le. A jogerős ítélet helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes és az azt létrehozó Alapítvány közötti gazdasági összefonódás nem jelenti azt, hogy a felperes a perrel érintett munkaviszonyában a korábbi munkaviszonyban, vagy más jogviszony keretében elkövetett cselekményeiért felelősségre lenne vonható. A rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló, az Mt. 96. §-ának (4) bekezdésében meghatározott határidők jogvesztő jellegűek, azok elmulasztása esetén a rendkívüli felmondás joga nem gyakorolható, illetve az objektív határidőn kívül eső cselekmények a rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhatnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati költségének, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékének a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.672/1999. sz.)