adozona.hu
BH+ 2001.7.348
BH+ 2001.7.348
A bányász dolgozó egészségkárosodási járadékra - többek között - akkor jogosult, ha a munkaviszonya megszűnését megelőzően rehabilitációs munkakörben dolgozott [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rend. 24/A. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a Hőerőmű Rt.-nél dolgoztak. Az I. r. felperes földalatti csillés, a II. r.ű felperes földalatti termelő vájár, a III. r. felperes földalatti hegesztő munkakört töltött be.
A felperesek a rehabilitációs eljárás lefolytatása után az említett részvénytársaságnál portás munkakörbe kerültek, az I. r. felperes 1993. június 1. napjától, a II. r.ű felperes 1993. szeptember 1. napjától, a III. r. felperes 1992. április 1. napjától. Mindhárom felperes keresetkiegészítésben részesült a re...
A felperesek a rehabilitációs eljárás lefolytatása után az említett részvénytársaságnál portás munkakörbe kerültek, az I. r. felperes 1993. június 1. napjától, a II. r.ű felperes 1993. szeptember 1. napjától, a III. r. felperes 1992. április 1. napjától. Mindhárom felperes keresetkiegészítésben részesült a rehabilitációs munkakörében.
A részvénytársaság ún. profiltisztítást hajtott végre, amelynek alapján a felpereseket - a G. S. Kft.-vel kötött megállapodás alapján - átadta a kft.-nek, ahol biztonsági őr beosztásba kerültek. A munkahelyük továbbra is a részvénytársaság telephelyén, a korábbival azonos munkahelyen volt. A felperesek a részvénytársasággal 1993. december 31-én közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyukat és 1994. január 1. napjától kezdődően létesítettek munkaviszonyt a kft.-vel, a munkaviszonyuk időtartama alatt is keresetkiegészítésben részesültek.
Az I. r. felperes munkaviszonya 1998. augusztus 1. napjával, a II. r. felperes munkaviszonya 1998. december 7. napjával, a III. r. felperes munkaviszonya 1998. december 31. napjával szűnt meg a kft.-nél.
Az alperes az I. r. felperes igénybejelentése alapján 1998. augusztus 2. napjától egészségkárosodási járadékot állapított meg a részére, ezt a határozatát azonban az 1998. december 18-án kelt határozatával hatályon kívül helyezte. Az alperes igazgatóságának vezetője az 1999. január 21-én hozott másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatályon kívül helyező határozatot.
A II. és a III. rendű felpereseknek az egészségkárosodási járadék fizetésére irányuló igényét az alperes igazgatóságának vezetője az 1999. január 21-én, illetve február 1-jén hozott másodfokú határozataival elutasította.
Az alperes mind a korábbi határozatát hatályon kívül helyező határozatát, mind a járadék-igényt elutasító határozatait azzal indokolta, hogy a felpereseknek a kft.-nél betöltött munkaköre nem volt rehabilitációs munkakörnek tekinthető.
A felperesek e határozatok ellen benyújtott keresetükben a részvénytársaság és a kft. megállapodásának tartalmára figyelemmel kérték az alperes igazgatósága vezetőjének rájuk nézve sérelmes határozatait megváltoztatni és a bányász dolgozó egészségkárosodási járadékára való jogosultságukat megállapítani.
A Városi Bíróság az egyesített perekben hozott ítéletével elutasította a felperesek keresetét.
Ítéletét a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 24/A. §-ának (1) bekezdésére alapította. Ennek alapján azt állapította meg, hogy a felperesek vonatkozásában hiányzik az a jogszabályi feltétel, amely szerint a bányász dolgozó egészségkárosodási járadékra - többek között - akkor jogosult, ha a munkaviszonya megszűnését megelőzően rehabilitációs munkakörben dolgozott. A bizonyítási eljárás tartalmát akként értékelte, hogy a felpereseknek a kft.-nél betöltött munkaköre nem tekinthető rehabilitációs munkakörnek.
Az ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A részvénytársaság és a kft. között az átadásukról létrejött megállapodásból egyértelműen kitűnik, hogy nemcsak a megállapodás kötelezte a kft.-t a rehabilitációs munkakörben való foglalkoztatásukra, hanem ténylegesen is ilyen munkakört töltöttek be, minthogy a portás és őr munkakör egyaránt rehabilitációs munkakörnek számít. Hivatkoztak továbbá a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalására, amelyet figyelembe véve az adott esetben munkajogi jogutódlás történt, ezért nem következhetett be változás a rehabilitációs munkakörük megítélése tekintetében sem.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Hőerőmű Rt. és a G. S. Kft. között létrejött megállapodásból egyértelműen kitűnik, hogy a felek a rendészeti állománynak teljes létszámmal történő átadásában, illetőleg átvételében állapodtak meg. A felperesek e megállapodást követően továbbra is a részvénytársaság telephelyén, azonos munkahelyen és munkakörben végezték a munkájukat, kizárólag a beosztásuk elnevezése változott. Erre figyelemmel részesültek a kft-nél továbbra is kereset-kiegészítésben.
Az adott esetben tehát - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalására - különös jogutódlás történt, minthogy jogutódlásnak nemcsak az egyetemes jogutódlást kell tekinteni, hanem többek között a munkahelynek megállapodáson alapuló átvételét is, ha az átvevő az átadó jogaiba lép. Ennek alapján a felpereseknek a kft.-nél betöltött munkakörét - az elnevezésétől függetlenül - rehabilitációs munkakörnek kellett tekinteni, ami jogosulttá teszi őket a bányász dolgozó egészségkárosodási járadékára [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 24/A. §-ának (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a Városi Bíróság ítéletét - az alperes határozataira is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felpereseket a munkaviszonyuknak a G S Kft-nél történt megszűnése időpontjától egészségkárosodási járadék illeti meg. (Legf. Bír. Kfv. XI/b. 35.669/1999. sz.)