adozona.hu
BH+ 2001.7.345
BH+ 2001.7.345
Nincs helye az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítása megtagadásának, ha a házastársak a másik házastárs haláláig házastársi életközösségben éltek, függetlenül attól, hogy az elhunyt házastárs a házastársi életközösség továbbfolytatását megelőzően más személlyel átmenetileg élettársi kapcsolatba került [1975. évi II. tv. 59. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítása iránt nyújtott be igényt az alperesnél az 1993. augusztus 26. napján elhunyt házastársa jogán. Az alperes az elsőfokú határozatával az igényt az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással elutasította, a másodfokú határozatával pedig azzal a kiegészítéssel hagyta helyben az elsőfokú határozatot, hogy a felperes a férjétől 1991. novemberétől annak haláláig külön élt, tartásdíjban nem részesült és ezért nem jogosult az idei...
BH+ 2001.7.345 Nincs helye az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítása megtagadásának, ha a házastársak a másik házastárs haláláig házastársi életközösségben éltek, függetlenül attól, hogy az elhunyt házastárs a házastársi életközösség továbbfolytatását megelőzően más személlyel átmenetileg élettársi kapcsolatba került [1975. évi II. tv. 59. § (1) bek.].
A felperes ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítása iránt nyújtott be igényt az alperesnél az 1993. augusztus 26. napján elhunyt házastársa jogán. Az alperes az elsőfokú határozatával az igényt az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással elutasította, a másodfokú határozatával pedig azzal a kiegészítéssel hagyta helyben az elsőfokú határozatot, hogy a felperes a férjétől 1991. novemberétől annak haláláig külön élt, tartásdíjban nem részesült és ezért nem jogosult az ideiglenes özvegyi nyugdíjra.A felperes keresete alapján eljárt első fokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes az 1993. augusztus 26-án elhunyt K. J. házastársa jogán ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosult. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes és az elhunyt házastársa között a házastársi életközösség fennállt, ezért a felperes jogosult az ideiglenes özvegyi nyugdíjra.
A másodfokú bíróság az ítéletével azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy K. J. 1993. augusztus 26-án hunyt el.
Ítéletének indokai szerint a felperes és férje között soha nem került sor a házasság felbontására. Kétségtelen, hogy az elhunyt házastárs rövid ideig külön élt a családjától, miután korábban egy másik személlyel élettársi kapcsolatot létesített. Ezt a kapcsolatát azonban megszakította és 1993. januárjában visszaköltözött a családjához. Az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a házastársától külön élő személy csak bizonyos feltételek megléte esetén szerezhet jogosultságot az ideiglenes nyugdíjra. A felperes azonban a házastársa halálakor már nem volt különélőnek tekinthető, miután a házastárs a halálát megelőzően mintegy nyolc hónappal visszaköltözött a családjához. Ebből következően a felperes az elhunyt feleségeként az ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultságot szerzett.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a felülvizsgálati eljárás során - a kérelem tartalmának keretei között - kiegészített.
Kifejtette: a bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes a házastársa halálakor már nem volt különélőnek tekinthető, mert a házastárs nyolc hónappal korábban visszaköltözött a felpereshez, annak valósága esetén sem alapozza meg a kereseti igényt. E megállapításból ugyanis nem következik, hogy a felperes a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. A jogalkotó akaratával ellentétes, hogy az a személy is részesülhessen özvegyi nyugdíjban, aki bírósági ítélet nélkül a különélő férjétől esetenként, nem rendszeresen, pontosan meg nem állapítható összeget kap, esetleg arra a célra, hogy a közös kiadásokat abból fedezzék. Az 1993. augusztus 26-án elhunyt házastárs 1993. januárjában szakította meg egy másik személlyel fennállott élettársi kapcsolatát és költözött vissza a felpereshez. Az élettársi kapcsolat időtartama alatt nem juttatott a felperes részére havonta rendszeresen olyan összegeket, amelyek házastársi tartásdíjnak feleltek volna meg. A bizonyítási eljárás adatai nem támasztják alá azt, hogy a felperes és az elhunyt házastárs között a visszaköltözést követően helyreállt volna a házastársi életközösség, ők csupán közös lakásban, de elkülönülve éltek.
Erre figyelemmel kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy az alperes jogszerűen hivatkozhatott-e az 1975. évi II. törvény 63. §-a (1) bekezdésében foglaltakra a felperes ideiglenes nyugdíj igényének elutasításánál.
E jogszabály szerint az elvált, továbbá a házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
A felperes és néhai K. J. nem váltak el, továbbá a házastársak K. J. haláláig nem éltek külön. Az elhunyt házastárs ugyanis a halálát megelőzően mintegy nyolc hónappal véglegesen visszaállította a házastársi életközösséget. Ebből a szempontból közömbös, hogy az elhunyt házastárs a rokkantsági nyugdíjából milyen összeget juttatott a felperesnek, illetve a családjának. Egyebekben nincs arra peradat, hogy a juttatás mértékét a felperes kifogásolta volna. Erre utaló peradat hiányában az sem állapítható meg - amint azt a felülvizsgálati kérelem állítja -, hogy a házastársak a közös lakásban elkülönülve éltek.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján rámutat arra, hogy nincs helye az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítása megtagadásának, ha a házastársak a másik házastárs haláláig házastársi életközösségben éltek, függetlenül attól, hogy az elhunyt házastárs a házastársi életközösség továbbfolytatását megelőzően más személlyel átmenetileg élettársi kapcsolatba került.
Az előzőekre figyelemmel az 1975. évi II. törvény 63. §-a (1) bekezdésében foglaltak nem jöhettek szóba az adott jogeset elbírálása során. Az eljárt bíróságok ennek alapján jogszabálysértés nélkül állapították meg a felperes ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultságát.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. XI/b. 35.120/1999. sz.)
Lábjegyzet
Az 1975. évi II. törvényt az 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet mellékletének a) pontja hatályon kívül helyezte. Az 1998. január 1. napján hatályba lépett 1997. évi LXXXI. törvény 47. §-ának (1) bekezdésében és 49. §-ának (1) bekezdésében foglalt - az ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapíthatóságára vonatkozó - rendelkezések részben eltérnek a korábbi jogi szabályozástól.
