adozona.hu
BH+ 2001.6.293
BH+ 2001.6.293
A megőrzési feltételek hiánya akkor ad alapot a mentesülésre, ha a megőrzésre átadott dologban bizonyítottan emiatt következett be hiány, vagyis ha a megfelelő megőrzési körülmények biztosítása megakadályozhatta volna a hiány bekövetkezését [Mt. 169. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint az otthonban főnővérként dolgozó alperes évek óta karácsonyi bevásárlást végzett a gondozottak részére a gondnoktól felvett készpénzből. A gondozottak részére történő ajándékok vásárlására 1997. november 26-án 979.000 forintot, ugyanaz nap 170.000 forintot, majd december 11-én 945.000 forintot, összesen 2.094.000 forintot vett át elismervény ellenében.
A felperes munkáltató fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 1.416.125 forint...
BH+ 2001.6.293 A megőrzési feltételek hiánya akkor ad alapot a mentesülésre, ha a megőrzésre átadott dologban bizonyítottan emiatt következett be hiány, vagyis ha a megfelelő megőrzési körülmények biztosítása megakadályozhatta volna a hiány bekövetkezését [Mt. 169. § (2) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint az otthonban főnővérként dolgozó alperes évek óta karácsonyi bevásárlást végzett a gondozottak részére a gondnoktól felvett készpénzből. A gondozottak részére történő ajándékok vásárlására 1997. november 26-án 979.000 forintot, ugyanaz nap 170.000 forintot, majd december 11-én 945.000 forintot, összesen 2.094.000 forintot vett át elismervény ellenében.A felperes munkáltató fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 1.416.125 forint megfizetése iránt azzal az indokolással, hogy az alperes elismervény ellenében vette át a készpénzt, amellyel elszámolni nem tudott, ezért a hiányként kimutatott összeget teljes egészében tartozik megfizetni.
Az alperes a fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondásban kérte az összeg megfizetése alóli mentesítését azzal az indokolással, hogy a készpénzt vásárlás közben tőle ellopták, a készpénz eltulajdonítása rajta kívül álló és elháríthatatlan okból következett be, ezért a munkáltató által kimutatott pénzhiányért az anyagi felelősségét nem lehet megállapítani.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a bizonyítási eljárás alapján megállapítható: a munkáltató a pénz biztonságos őrzésére, illetve szállítására vonatkozó kötelezettségét teljesítette, az alperes nem vette igénybe a vásárlás céljára szolgáló készpénz szállításához a riasztóval ellátott táskát. Az alperest azért mentesítette a hiányként kimutatott 1.416.125 forint megfizetése alól, mert a korábbi gyakorlatnak megfelelően járt el: a készpénzt a vállszíjjon lévő táskájában helyezte el olymódon, hogy még nyitott állapotában sem lehetett a készpénzt meglátni. A munkaügyi bíróság megítélése szerint a készpénznek a válltáskában történő elhelyezése és annak módja a biztonságos őrzési feltételeknek megfelelt, az alperes megfelelő őrzési módot választott. Biztonságosabb volt a készpénznek ily módon történő elhelyezése, mintha az alperes a csuklóra erősíthető biztonsági füllel és riasztóval ellátott diplomata táskához hasonló táskába tette volna el a pénzt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.416.125 forintot, valamint ennek az összegnek 1998. július 28. napjától a kifizetés napjáig esedékes évi 20%-os kamatát, továbbá 40.000 forint össz eljárási perköltséget.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a táska eltulajdonításával előállt kárt az alperes személyétől független, külső ok idézte elő, ez azonban az alperes részéről nem volt elháríthatatlan. Az alperesnek a készpénz elhelyezésére és szállítására olyan biztonságos őrzési módot kellett volna választania, amely megakadályozza a kár bekövetkezését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kár bekövetkezésének oka az volt, hogy az alperes nem a megfelelő őrzési módot választotta. Ellentmondásosnak tartotta a munkaügyi bíróságnak azt a következtetését, hogy mivel senki nem tudhatta, hogy a kézitáskában készpénz van és milyen összegű készpénz, mégis eltulajdonították a táskát, ezért ez az eltulajdonítás az alperes részéről elháríthatatlan volt. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a pénz a válltáskában kevésbé volt biztonságban, mintha azt az alperes a ruhájában - belső zsebben -, vagy az erre a célra szolgáló, riasztóval ellátott, csuklóra rögzíthető táskában helyezte volna el.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Továbbra is azt állította, hogy a munkáltató nem biztosította a biztonságos őrzés feltételeit, és a perbeli káreset a részéről elháríthatatlan volt. Állította, nem tudott arról, hogy a munkáltató pénzszállító táskával rendelkezik. A biztonságos pénzkezelésről nem oktatták ki, az intézetvezető sem figyelmeztette arra, hogy nem biztonságos a pénzösszeg saját táskájában történő elhelyezése. Másodlagosan arra hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, hogy az ellopott pénz a gondozottaké volt, tehát a gondnokoknak lett volna módja vele szemben megtérítési igényt előterjeszteni, nem a munkáltatónak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkavállaló a hiány megtérítése alól akkor mentesül, ha a munkáltató a megőrzési feltételeket nem biztosítja, vagy azt elháríthatatlan külső ok idézte elő [Mt. 169. §-ának (2) bekezdése].
A megőrzési feltételek hiánya akkor ad alapot a mentesülésre, ha a megőrzésre átadott dologban bizonyítottan emiatt következett be a hiány, vagyis ha a megfelelő megőrzési körülmények biztosítása megakadályozhatta volna a hiányt.
Az alperes a biztonságos őrzés feltételeinek hiányát abban jelölte meg, hogy a felperes nem biztosított pénzszállító táskát és a pénzkezelés módjára nem oktatta ki. Ennek a körülménynek csak akkor lenne a felelősségre kiható jelentősége, ha az alperesre bízott pénzt a tulajdonát képező és megőrzésre alkalmatlan táskájából más kivette, de pénzszállító táska használata ezt megakadályozta volna.
A perbeli esetben nem ez történt: nem az alperes táskájából vették ki a pénzt, maga a táska tűnt el vásárlás közben. Az alperes által tett feljelentésből is csak az derül ki, hogy amikor ki akart menni az üzletből rágyújtani, akkor vette észre, nincs meg a táskája. Ebből következően nem a táska megőrzésre való alkalmatlansága játszott szerepet a hiány bekövetkezésében, hanem a felperes figyelmetlensége. A nagy összegű pénzt nem tartotta magánál, eltűnését később vette észre, annak okára emiatt nem tudott magyarázatot adni. Ilyen körülmények mellett sem a feltételek hiányára, sem elháríthatatlanságra alappal nem hivatkozhat a bekövetkezett hiánnyal kapcsolatban.
Nem mentesíti a felelősség alól az alperest az a körülmény, hogy az intézetvezetővel együtt ment el vásárolni, ugyanis a pénzt egyedül az alperes vette fel, azzal ő tartozott elszámolni, tőle volt elvárható, hogy teljes felelőssége alapján a biztonságos pénzkezelésről gondoskodjon.
Nem helytálló a felülvizsgálati kérelemnek az a hivatkozása sem, hogy a gondnokoknak lett volna módja az alperessel szemben megtérítési igényt érvényesíteni. Tény, hogy a felperes a teljes összeget a gondnokoknak megtérítette, az alperes a munkaviszonya alapján vette fel és tartozott elszámolni a pénzösszeggel, ezért a megtérítés jogalapja az Mt. 169. §-a.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási perköltséget megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.653/1999. sz.)