adozona.hu
BH+ 2001.5.236
BH+ 2001.5.236
A közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás mellőzésével csak akkor szabható ki büntetés, ha az annak alapjául szolgáló cselekmény miatt a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított és az eljárás mellőzésének további feltételei is fennállnak [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (8) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes óvónőként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. Az alperes 1998. április 17-én a szám nélküli intézkedésével megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a munkafegyelem megsértése, illetve munkamegtagadás miatt a Kjt. 46. §-a (2) bekezdésének a) pontja és az Mt. 127. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felperes az 1998. augusztus 24-én benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozat jogellenességének megállapítását és hatályon k...
BH+ 2001.5.236 A közalkalmazottal szemben fegyelmi eljárás mellőzésével csak akkor szabható ki büntetés, ha az annak alapjául szolgáló cselekmény miatt a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított és az eljárás mellőzésének további feltételei is fennállnak [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (8) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes óvónőként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. Az alperes 1998. április 17-én a szám nélküli intézkedésével megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a munkafegyelem megsértése, illetve munkamegtagadás miatt a Kjt. 46. §-a (2) bekezdésének a) pontja és az Mt. 127. §-ának (1) bekezdése alapján.A felperes az 1998. augusztus 24-én benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozat jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a fegyelmi határozat formailag is jogellenes, mert az alperes nem indított ellene fegyelmi eljárást, őt nem hallgatta meg. Emellett a fegyelmi büntetésre vonatkozó határozat átvételekor jelezte, hogy azzal nem ért egyet, továbbá kérte maga ellen a fegyelmi eljárás lefolytatását, amit az alperes nem tett meg. Hivatkozott arra is, hogy a fegyelmi határozat érdemben is megalapozatlan.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperesnek a felperessel szemben 1998. április 17-én hozott, "megrovás fegyelmi büntetés" határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a Kjt. 46. §-ának (8) bekezdése alapján mellőzhető a fegyelmi eljárás lefolytatása, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás is tisztázott. A közalkalmazottat ilyen esetben is meg kell hallgatni. Az ügy érdeméről a fegyelmi eljárás megindítója dönt és legfeljebb megrovás büntetés szabható ki. Az alperes előadta, hogy a fegyelmi eljárásnak nincs anyaga, annak megindítását a kinevezési jogkör gyakorlója el sem rendelte. A bíróság álláspontja szerint az 1998. április 16-án készült feljegyzés elnevezésű irat a felperes meghallgatását nem bizonyítja.
A fegyelmi eljárás megindítója csupán a közalkalmazott meghallgatása után kerül abba a helyzetbe, hogy mérlegelni tudja a kötelezettségszegés súlyát, a tényállás tisztázottságát. Csupán a kötelezettségszegés csekély súlya, illetve a tényállás tisztázottsága esetén ítélheti meg, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása mellőzésével a megrovás fegyelmi büntetés kiszabásának feltételei, lehetősége fennáll-e, ezért az alperes a fegyelmi eljárás nélkül meghozott megrovást tartalmazó döntésével és az eljárásával megsértette a Kjt. 46. §-a (8) bekezdésében előírtakat. A kötelezettségszegés csekély súlyúnak akkor tekinthető, ha a magatartás enyhén gondatlan, a tényállás pedig akkor tisztázott, ha nem igényel bizonyítási eljárást és az elkövető sem tagadja annak megtörténtét, nem vitatja az eset körülményeit. A peradatok azt igazolják, hogy a felperes tagadta a terhére róttakat, a tényállás tehát nem volt tisztázott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte ítéletének indokolásában, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a Kjt. 46. §-ának (1) bekezdése alapján abban az esetben is köteles megindítani a fegyelmi eljárást, ha utóbb arra a következtetésre jut, hogy a Kjt. 46. §-ának (8) bekezdése alkalmazható. A munkáltatói jogkör gyakorlójának nem mellőzhető kötelezettsége az is, hogy a közalkalmazott részére lehetőséget adjon a védekezése kifejtésére és bizonyítására.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes perköltség fizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tényállás tisztázott volt, a felperest pedig a fegyelmi jogkört gyakorló 1998. április 16-án az erről készült feljegyzés szerint meghallgatta. A felperes azonban engedély nélkül, a feljegyzés aláírását mellőzve távozott, és ekként lehetetlenné tette a meghallgatását. Másodlagosan utalt arra, hogy a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályok megsértése a perbeli esetben csupán csekély súlyú volt és nem indokolta a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozva, hogy az alperes nem rendelt el fegyelmi eljárást vele szemben. Jogszabálysértést követett el azzal is, hogy a felperes kérelmére sem folytatta le a fegyelmi eljárást. A megrovás fegyelmi határozat erkölcsi és anyagi hátrányai sújtják, ezért a jogszerű ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kétségtelen, hogy a Kjt. 46. §-ának (8) bekezdése értelmében lehetőség van a közalkalmazott felelősségre vonására fegyelmi eljárás lefolytatásának mellőzésével. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy erre csak akkor van lehetőség, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott. Csekély súlyú általában a vétkes cselekmény, ha a magatartás, vagy mulasztás enyhén gondatlan, illetve az eset összes körülményeire tekintettel nem vonja maga után a társadalom, a szakma, a munkahelyi közösség komoly rosszallását. A tényállás pedig akkor tisztázott, ha nem igényel bizonyítást, és az elkövető sem tagadja a kötelezettségszegés megtörténtét. A két feltételnek együtt és egy időben kell fennállnia, mert akár egyik feltétel hiánya is kizárja a fegyelmi eljárás mellőzését.
A közalkalmazottat a fegyelmi eljárás mellőzése esetén is meg kell hallgatni, erre a meghallgatásra a fegyelmi eljárás elrendelését követően kerülhet sor, amikor a közalkalmazottal közölni kell a terhére rótt magatartást.
Tény, hogy az alperes nem rendelt el fegyelmi eljárást. Helytállóan és okszerűen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által 1998. április 16-án készített feljegyzés nem tekinthető a felperes meghallgatásának, az tartalma szerint csak az előző napokban történtekről készült feljegyzés. Azt sem tartalmazza, hogy a felperes jelen lett volna, illetve az ő meghallgatásáról készült volna, azonban a felperes nem volt hajlandó a meghallgatáson részt venni és a feljegyzést sem írta alá. Az alperes a Kjt. 46. §-ának (8) bekezdésében írt szabályok lényeges megsértésével járt el, ami a munkaügyi perben nem orvosolható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes javára a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.(Legf. Bír. Mfv. II. 10.664/1999. sz.)