BH+ 2001.4.187

I. Ha a fegyelmi tanács a háromnapos időköz be nem tartásával tartja meg az ülést, önmagában nem lehet emiatt a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezni. Amennyiben a fegyelmi eljárás alá vont személy nem kifogásolta az eljárási körülményeket, nem kért elnapolást, ez a jogi mulasztás nem tekinthető olyan súlyú jogszabálysértésnek, amely indokolná a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését [1992. évi XXIII. tv. 54. § (1) bek.]. II. A fegyelmi eljárás során mellőzött és az ügy eldöntéséhez szükséges b

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperest 1997. július 1. napjával nevezték ki az alpereshez jegyzőnek. Az alperes képviselő-testülete az 1998. december 15-ei ülésén hozott, majd az azt kiegészítő határozatával fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, melynek eredményeként az 1999. január 6-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a fegyelmi határozat ellen benyújtott keresetében elsődlegesen a fegyelmi eljárás lényeges sza...

BH+ 2001.4.187 I. Ha a fegyelmi tanács a háromnapos időköz be nem tartásával tartja meg az ülést, önmagában nem lehet emiatt a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezni. Amennyiben a fegyelmi eljárás alá vont személy nem kifogásolta az eljárási körülményeket, nem kért elnapolást, ez a jogi mulasztás nem tekinthető olyan súlyú jogszabálysértésnek, amely indokolná a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését [1992. évi XXIII. tv. 54. § (1) bek.].
II. A fegyelmi eljárás során mellőzött és az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítást a bíróság pótolhatja [MD II. 721.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperest 1997. július 1. napjával nevezték ki az alpereshez jegyzőnek. Az alperes képviselő-testülete az 1998. december 15-ei ülésén hozott, majd az azt kiegészítő határozatával fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, melynek eredményeként az 1999. január 6-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a fegyelmi határozat ellen benyújtott keresetében elsődlegesen a fegyelmi eljárás lényeges szabályainak megsértése, másodlagosan megalapozatlanság miatt kérte a határozat hatályon kívül helyezését, az elmaradt illetménye megtérítését. A fegyelmi büntetés végrehajtásának felfüggesztését is kérte a bíróságtól. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a munkáltató a Ktv. 54. §-a (1) bekezdésében előírt háromnapos határidőt megsértette, minthogy ő csak 1999. január 4-én vette kézhez a január 6. napjára kitűzött fegyelmi tárgyalásra szóló idézést, amely alkalommal egyébként őt a vizsgálóbiztos ismételten meghallgatta. A fegyelmi határozat indokolásával kapcsolatban utalt arra, hogy a lakásbérleti szerződés írásba foglalását nem ő mulasztotta el. A bérleti díjra vonatkozóan polgári per van folyamatban, ezért megalapozatlan a bérleti díj fizetésének elmulasztásával kapcsolatos magatartás fegyelmi vétségként való értékelése. Tagadta, hogy a tb. tartozás bejelentésének elmulasztása, a fizetési előleg visszafizetésével kapcsolatban tanúsított magatartása fegyelmi vétséget valósítana meg. Vitatta az egyes közigazgatási ügyekben terhére rótt mulasztások elkövetését is. Állította, hogy a fegyelmi eljárás a jelenlegi polgármesterrel való személyes ellentét és a nem megfelelő munkakapcsolat eredménye. Állította azt is, hogy a polgármester szóban hozzájárult ahhoz, hogy december 22-étől a szabadságát töltse, a december 28-ai testületi ülés meghívóját pedig az ülés időpontjáig nem kapta meg.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét és az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a fegyelmi tárgyalásra szóló idézés késedelmes átvétele annak volt a következménye, hogy a felperessel közös háztartásban élők megtagadták annak átvételét. A bíróság nem minősítette olyan súlyos mulasztásnak a Ktv. 54. §-ának (1) bekezdése szerinti három munkanapban meghatározott határidő meg nem tartását, ami miatt a fegyelmi határozatot hatálytalanítani kellene, ezért a felperesnek erre irányuló kereseti kérelmet alaptalannak találta. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt fegyelmi vétségek egy részét elkövette. Az általa bérelt önkormányzati lakás bérleti díját 1997. július 1-jétől kezdődően nem fizette, e vonatkozásban polgári pert indított. A munkaügyi bíróság az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt azt a rendelkezést, hogy általában olyan magatartást kell tanúsítania a munkavállalónak, köztisztviselőnek, hogy ez ne idézze elő a helytelen megítélését, a felperes vonatkozásában is alkalmazhatónak találta. Megítélése szerint a felperesnek, mint a polgármesteri hivatal egyik vezetőjének, a törvényességet felügyelő köztisztviselőnek, pozitív példát kellett volna mutatnia, amit a lakbérfizetési kötelezettségének elmulasztásával megszegett. Köztisztviselőhöz méltatlan magatartásnak tekintette azt is, hogy a felperes az általa felvett fizetési előleget a vállalt szeptember havi határidő ellenére a határidő elteltéig nem fizette vissza. Megalapozottnak tartotta a fegyelmi határozatot a H. F. és felesége birtokháborítási ügyében elkövetett mulasztásával kapcsolatban, ugyanakkor nem állapított meg vétkes kötelezettségszegést a L. Z. m.-i lakos elleni per során tanúsított magatartása miatt. Ugyancsak nem minősítette megalapozottnak a fegyelmi határozatot a köztisztviselők minősítésével kapcsolatban a felperes terhére rótt mulasztások miatt. Alaposnak tartotta a fegyelmi határozatot a polgármesteri hivatal dolgozói munkaköri leírásai aktualizálásának elmaradása tekintetében. Végül súlyos mulasztást állapított meg a felperes terhére amiatt, hogy engedély nélkül vett igénybe szabadságot 1998. december 22-étől és ez idő alatt nem vett részt a képviselő-testület december 28-ai rendkívüli ülésén. A bíróság megállapította, hogy a felperes ezen időszak alatt jogosulatlanul volt távol a munkahelyétől és munkavégzési kötelezettségét nem teljesítette, a terhére rótt fegyelmi határozatban foglalt mulasztások túlnyomó részét elkövette, ezek a vétségek összességükben indokolták a hivatalvesztés büntetés kiszabását. A felperes terhére értékelte, hogy mint vezető köztisztviselő, példamutatásra köteles dolgozó valósított meg több tekintetben, sorozatosan olyan mulasztásokat, amelyek alapján méltatlan a közszolgálati jogviszonyának betöltésére.
Az ítélet ellen bejelentett fellebbezésében a felperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy súlyos eljárási szabálysértésnek kell tekinteni a munkáltatónak a Ktv. 54. §-a (1) bekezdésében előírt kötelessége megszegését. Az idézést csupán 1999. január 4-én vette kézhez, hiányzott a három munkanap, a vele közös háztartásban élők elzárkózó magatartását nem lehet az ő terhére értékelni. A fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a bíróság nem teljesítette a bizonyítási kötelezettségét, hiányosan állapította meg a tényállást.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy nem történt az alperes részéről olyan eljárási szabálysértés, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését önmagában ez okból lehetővé tenné. A felperest a vizsgálóbiztos 1998. december 22-én meghallgatta. Az eljárás december 28-án elrendelt kiegészítése folytán további fegyelmi vétségekkel kapcsolatban hallgatták meg az 1999. január 6-ai fegyelmi tárgyaláson. Utalt arra is, hogy a fegyelmi jogkört a testület gyakorolja, ebben az esetben a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő is a testület tudomására jutásától számít. Ennek megfelelően, minthogy a képviselő-testület csupán az 1998. december 15-ei ülésen szerzett tudomást arról, hogy a TÁKISZ értesítette a polgármesteri hivatalt a felperest terhelő tartozások letiltásáról, a fegyelmi eljárás elrendelésével nem késett el.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését kérte. A felülvizsgálati kérelemében arra hivatkozott, hogy nem történt meg a képviselő-testület határozatának törvényességi felülvizsgálata. A jogerős ítélet a Ktv. 54. §-a (1) bekezdésének a megsértése miatt törvénysértő, a határidők lerövidítésével született döntés nem volt megalapozott. A tb. tartozással kapcsolatos fegyelmi vétség vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a TÁKISZ letiltási értesítését a polgármesteri hivatal 1998. szeptember 1-jén vette át, ehhez képest december 15-én a fegyelmi eljárást már nem lehetett megindítani, mert a három hónap eltelt. A testületet képviselő polgármester tudomásszerzése álláspontja szerint egyenértékű a képviselő-testületével, minthogy a polgármester képviseleti joga e vonatkozásban is fennállt. A fegyelmi tanács megsértette a Ktv. 53. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakat is, mert az 1999. január 6-án tartott fegyelmi tárgyaláson a vizsgálóbiztos mindvégig részt vett, holott a vizsgálóbiztos nemcsak a döntéshozatalban, hanem az eljárásban sem vehetett volna részt. A vizsgálóbiztos zárt ülésen való részvétele nyilvánvalóan törvénysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. A december 22-ei vizsgálóbiztosi meghallgatáson a felperes lényegében elismerte a terhére rótt fegyelmi vétségeket, 1999. január 4-én pedig a vizsgálóbiztos pótlólag meghallgatta a szabálytalanul igénybe vett szabadsággal, illetve a december 28-ai rendkívüli képviselő-testületi ülésről való távolmaradással kapcsolatban. Ezért a január 6-ai fegyelmi tanács ülésre a felperesnek nem volt szüksége további felkészülésre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenek előtt utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. E törvényi előírásnak megfelelően a felperes felülvizsgálati kérelmében felhívott eljárásjogi kifogásokat értékeli.
A Ktv. 54. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább három munkanappal korábban megkapják. A bírói gyakorlat értelmében azonban, ha a fegyelmi tanács a háromnapos idézési időköz megsértésével tartja meg az ülését, önmagában emiatt a fegyelmi határozatot nem lehet hatályon kívül helyezni. Amennyiben a fegyelmi eljárás alá vont személy nem kifogásolta az eljárási körülményeket, nem kért elnapolást, a jogi képviselőt nem kívánt állítani, ez a mulasztás nem tekinthető olyan súlyú jogszabálysértésnek, amely önmagában indokolná a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A fegyelmi eljárás során mellőzött és az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítást a bíróság pótolhatja (MD.II.721.).
Nem megalapozott a felperes felülvizsgálati kérelmének az a hivatkozása, hogy a testületet képviselő polgármester tudomás szerzése egyenértékű a képviselő-testület tudomására jutásával. A Ktv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárást a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles és jogosult megindítani. A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes esetében a képviselő-testület volt, az pedig kétségtelen, hogy a kérdéses, fegyelmileg értékelt magatartásról a képviselő-testület az 1998. december 15-ei ülésén szerzett tudomást. Ekként tehát a három hónapos határidő elmulasztása nem állapítható meg.
A Ktv. 53. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak megsértésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a fegyelmi tanács a határozatát zárt ülésben hozza meg, ezen csupán a fegyelmi tanács tagjai és a jegyzőkönyvvezető vehetnek részt. A periratokból megállapítható, hogy a felperes a zárt ülés szabályszerűségét az eljárás során nem kifogásolta. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban új tényre és új jogcímre, amely az eljárás korábbi szakaszában nem volt a per tárgya, nem lehet hivatkozni (BH 1997/23. és BH 1996/372.). Ezért a Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemben foglaltakat.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és a pervesztes felperest kötelezte az alperes javára a felülvizsgálati eljárás költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.677/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.