adozona.hu
BH+ 2001.4.186
BH+ 2001.4.186
Amennyiben a munkaadó és egy másik gazdálkodó szerv között bizonyíthatóan munkajogi jogutódlás következett be, a munkavállaló alaptalanul hivatkozik a munkaadója jogutód nélkül történt megszűnésére és arra, hogy jogosult végkielégítésre [Mt. 209. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaszerződésben foglalt megállapodásra hivatkozva a munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán végkielégítés, továbbá egy havi munkabér megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 4.563.108 forint végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezte, a felperes további egy havi járandóság iránti igényét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy az alperes tekintetében az alapítói jogokat gyakorló Önkormányzati Közgyűlés 1998. ...
BH+ 2001.4.186 Amennyiben a munkaadó és egy másik gazdálkodó szerv között bizonyíthatóan munkajogi jogutódlás következett be, a munkavállaló alaptalanul hivatkozik a munkaadója jogutód nélkül történt megszűnésére és arra, hogy jogosult végkielégítésre [Mt. 209. § (2) bek.].
A felperes a munkaszerződésben foglalt megállapodásra hivatkozva a munkáltató jogutód nélküli megszűnése folytán végkielégítés, továbbá egy havi munkabér megfizetése iránt terjesztette elő keresetét.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 4.563.108 forint végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezte, a felperes további egy havi járandóság iránti igényét elutasította.
Tényként állapította meg, hogy az alperes tekintetében az alapítói jogokat gyakorló Önkormányzati Közgyűlés 1998. június 25-én határozott arról, hogy az alperes tevékenységi körét a közlekedési részvénytársaságra ruházza, és alperest jogutód nélkül megszünteti. A közlekedési részvénytársaság és az Önkormányzat között e tárgyban létrejött megállapodást a Közgyűlés 1999. január 28-án jóváhagyta. Ennek értelmében a közlekedési részvénytársaság az alperes valamennyi feladatát és munkavállalóját 1999. február 1-jétől átvette munkáltatói jogutódként. A munkáltatói jogutódlás tényéről adott tájékoztatást a felperes vitatta, és nem járult hozzá, hogy a továbbiakban a közlekedési részvénytársaság legyen a munkáltatója. A munkaviszonyát a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt megszűntnek tekintette, ezért igényelte végkielégítésként az egy évi átlagkeresetét.
A bíróság álláspontja szerint felperes munkaviszonyában nem következett be munkáltatói jogutódlás, mert az alperes végelszámolással jogutód nélkül megszűnt, és a közlekedési részvénytársaság nem az alperessel kötött megállapodás alapján, hanem az alapító rendelkezése folytán lépett az alperes jogaiba. Ezért a bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonya, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében 1999. január 29-én megszűnt, és így a végkielégítés megilleti.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és felperes végkielégítés iránti keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy az alperes 1999. január 29-én nem szűnt meg jogutód nélkül, végelszámolás alatt állt még az 1999. július 7-én kelt cégkivonat szerint is. Az alperes alapítója és kizárólagos tulajdonosa a közlekedési részvénytársaság, míg annak alapítója és tulajdonosa az Önkormányzat. E három fél az 1999. január 29-én kötött háromoldalú megállapodásban teljes körűen szabályozta az alperes feladatainak a közlekedési részvénytársaság által történt átvételét; a megállapodás rendelkezett az alperes tulajdonában álló valamennyi eszköznek 1999. január 31-én a közlekedési részvénytársaság tulajdonába adásáról. A megállapodás a munkáltatói jogutódlásról pedig akként rendelkezett, hogy a közlekedési részvénytársaság 1999. február 1-jén az alperes valamennyi munkavállalóját átveszi változatlan feltételekkel. A felperes 1999. február közepéig ennek megfelelően - változatlan munkakörben, munkahelyen, munkabérért - munkát végzett.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes és a közlekedési részvénytársaság között munkajogi jogutódlás következett be az Mt. 209. §-a (2) bekezdése szerint, ezért a felperes munkaviszonya nem szűnt meg az alperes jogutód nélküli megszűnésével [Mt. 85/A. § (1) bekezdés]. Ennélfogva a felperes alaptalanul kérte a munkaszerződése 10. pontja alkalmazását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a végkielégítés iránti keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Megalapozatlanságot, iratellenességet, az Mt. 209. §-ába ütköző jogszabálysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a munkaszerződésében foglaltakat, továbbá azt is, hogy az alperes a jogutód nélküli megszűnését eredményező végelszámolási eljárást kifejezetten késlelteti, és az alperes nem tette lehetővé, hogy a jogutód nélküli tényleges megszűnés időpontjáig munkában álljon. Álláspontja szerint a munkáltató változása adott esetben a munkaszerződés egyoldalú megváltoztatását eredményezi. Iratellenességet panaszolt az alperes jogutód nélküli megszűnése tekintetében. Vitatta az Mt. 209. §-a szerinti feltételek megvalósulását a perbeli esetben.
A 2000. április 18-án előterjesztett észrevételeiben rendeltetésellenes joggyakorlásra, a 2000. május 26-án benyújtott "kiegészítő" iratában megalapozatlanságra hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság által kiegészített, jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadó [Pp. 206. §-ának (1) bekezdése].
A felülvizsgálati kérelem a tényállás megalapozatlansága miatt a jogerős határozatot tévesen támadta. A felperes munkaviszonya tekintetében a munkáltatói jogutódlást megalapozó tényeket: az alperes beruházói tevékenységének és a tulajdonában álló eszközöknek a közlekedési részvénytársaság részére történt át-, illetve tulajdonába adását, valamint a munkavállalók egyidejű, változatlan feltételekkel való átvételét a perbeli bizonyítékok - így különösen a jogelőd munkáltató alperes és a jogutód munkáltató közlekedési részvénytársaság erre vonatkozó kifejezett megállapodását tartalmazó, 1999. január 29-én kelt irat mindenben alátámasztják, hiteltérdemlően bizonyítják.
A munkáltatói jogutódlás előbbiek szerinti időpontjában (1999. február 1.) az alperes nem szűnt meg jogutód nélkül, ezért a felperes munkaviszonya sem szűnhetett meg ezen a jogcímen, hanem az a jogutód munkáltatónál folytatódott. E munkaviszonyt az alperes végelszámolás folytán utóbb történő megszűnése nem érinti. Ezért a felülvizsgálati kérelem az alperes jogutód nélkül megszűnésével összefüggésben a munkáltatói jogutódlást, illetve a végkielégítési igénye elutasítását az alperessel szemben alaptalanul vitatta.
Az irányadó tényállás szerint a felperes munkahelyének megállapodáson alapuló átvétele a munkavállalók folyamatos, tényleges továbbfoglalkoztatásával 1999. február 1-jén megtörtént, tehát az Mt. 209. §-a (2) bekezdésében szereplő feltételek megvalósultak. A jogszabály példálózó felsorolásának téves értelmezésén alapuló felülvizsgálati érvelés e tekintetben is tévesen panaszolt jogszabálysértést.
A Pp. 272. §-a (1) bekezdésében előírt határidőn túl előterjesztett felperesi beadványokban foglalt további támadás (pl. rendeltetésellenes joggyakorlás) a felülvizsgálat tárgyát nem képezhette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.118/2000. sz.)