adozona.hu
BH+ 2001.3.143
BH+ 2001.3.143
A munkaügyi bírság összegének mérlegelésen alapuló meghatározása (1996. évi LXXV. tv. 7. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes építkezési munkaterületén, melynek során több jogszabályi rendelkezés megsértését tapasztalta, ezért határozatával a felperest a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte. A határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezt követően a Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség a felperest 3.000.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta. Az indokolás szerint az ellenőrzés m...
BH+ 2001.3.143 A munkaügyi bírság összegének mérlegelésen alapuló meghatározása (1996. évi LXXV. tv. 7. §)
A Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes építkezési munkaterületén, melynek során több jogszabályi rendelkezés megsértését tapasztalta, ezért határozatával a felperest a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte. A határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezt követően a Megyei Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség a felperest 3.000.000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta. Az indokolás szerint az ellenőrzés megállapította, hogy 12 dolgozó munkaszerződése aláírás hiányában érvénytelen volt, a munkaszerződésekben a munkavégzés helyét nem jelölték meg, 14 fő esetében a ledolgozott napok alapján a túlmunkáért járó rendes munkabér és 50%-os bérpótlék nem került kifizetésre és szabadidőt sem biztosított helyette, valamint 5 munkavállaló által teljesített túlmunka felső határa 4 egymást követő nap a 8 órát meghaladta. A felperes 8 munkavállaló esetén a hetenként kötelező 2 pihenőnapot sem biztosította. Bírságnövelő tényezőként értékelte: a feltárt szabálytalanságok jelentős létszámú munkavállalót és több jogszabályt sértett, illetőleg, hogy az állapot hosszabb ideje állt fenn.A felperes fellebbezés folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és 1.500.000,- Ft-ban határozta meg a bírság összegét. Kifejtette, hogy az ellenőrzés során a feltárt hiányosságokat egyetlen kivétellel a felperes nem vitatta. A kiszabott bírság összegét a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Tv.) 7. § (3) bekezdés b) pontja alapján azért mérsékelte, mert a feltárt szabálytalanságok száma nem indokolja a maximális büntetés kiszabását, illetve, hogy a munkáltató időközben a munkaszerződéseket megkötötte és ezzel a hiányosságokat részben kiküszöbölte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új határozat hozatalára utasította azzal, hogy határozatának indokolása elfogadható módon nem ad magyarázatot a bírság összegének meghatározására, a mérlegelés szempontjait részletesen nem tartalmazza.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes a Tv. 7. § (4) bekezdésében meghatározott mérlegelési szempontok szerint határozta meg a munkaügyi bírság összegét. Az itt felsorolt feltételek nem konjuktív együttes feltételek, hanem külön-külön kell vizsgálni azok meglétét. Az alperes határozatában felsorolta, hogy a felperes mely jogszabályokat sértett meg és azt is kifejtette, hogy a bírságot miért szállította le a korábban meghatározott bírság 50%-ára. Ennek alapján kellő indokát adta a kiszabott munkaügyi bírság mérséklésének is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Felülvizsgálati kérelmében több pontban vitatta az alap munkaügyi ellenőrzés megállapításait. Emellett álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Tv. 7. §-ának (4) bekezdését, amely a mérlegelés szempontjait határozza meg. Hivatkozott arra, hogy a mérleges körében fokozott súllyal kell figyelembe venni a jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát és az érintett munkavállalók számát. Erre figyelemmel nem indokolt az alperes határozatában megállapított összeg sem.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában történő fenntartását indítványozta, annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsőként rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben az alap munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban tett felperesi észrevételeket érdemben nem lehetett vizsgálni. Az alap munkaügyi ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú közigazgatási határozatot a felperes fellebbezéssel nem támadta, az első fokon jogerőre emelkedett. Jelen közigazgatási perben annak a határozatnak a jogszerűségét a felperes érdemben már nem vitathatja.
A jogerős ítélet helyesen hivatkozott arra, hogy a Tv. 7. § (3) bekezdése határozza meg a munkaügyi bírság minimális és maximális mértékét, míg a (4) bekezdés tartalmazza, hogy az összeg megállapításánál milyen körülményeket kell figyelembe venni.
Egységes a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat is jogszabálysértő lehet. A mérlegelési jogkörben a bíróságnak azt kell vizsgálni, hogy a hatóság a tényállást kellően feltárta-e, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta-e és a határozatának indokolásából a mérlegelés jogszerűsége, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet helyesen értelmezte és értékelte e körben az alperesi határozatot. A határozat felsorolta a felperes által elkövetett jogszabálysértéseket, a határozatban megállapítható a jogellenes állapot időtartama és a munkavállalók száma is. Annak is indokát adta a határozat, hogy miért mérsékelte az elsőfokú közigazgatási szerv által kiszabott munkaügyi bírságot. Az alperesi határozat tehát eleget tett a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat kötelező eljárási és tartalmi feltételeinek, ezért azt nem lehet jogszerűtlennek tekinteni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.27.998/1998. sz.)