adozona.hu
BH+ 2001.3.136
BH+ 2001.3.136
Az igazolatlan mulasztás a jogszabályban meghatározott lényeges kötelezettségszegésnek minősül, ami miatt nem tekinthető jogszerűtlen intézkedésnek a munkavállalóval közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997. március 1-jétől galvános majd fémcsiszoló munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. február 6-án közölt rendkívüli felmondással február 2-ával megszüntette. Az intézkedést három napot meghaladó igazolatlan távolléttel, többszöri figyelmeztetésre utaló pontatlan munkavégzéssel és a távolmaradással okozott többletköltségekkel indokolta.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek a felmentési időre járó átlagker...
BH+ 2001.3.136 Az igazolatlan mulasztás a jogszabályban meghatározott lényeges kötelezettségszegésnek minősül, ami miatt nem tekinthető jogszerűtlen intézkedésnek a munkavállalóval közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, 103. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1997. március 1-jétől galvános majd fémcsiszoló munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. február 6-án közölt rendkívüli felmondással február 2-ával megszüntette. Az intézkedést három napot meghaladó igazolatlan távolléttel, többszöri figyelmeztetésre utaló pontatlan munkavégzéssel és a távolmaradással okozott többletköltségekkel indokolta.A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az alperesnek a felmentési időre járó átlagkeresetben, kéthavi végkielégítésben, elmaradt munkabérben, szabadságmegváltásban, "fizetett ünnepre" járó munkabérben, továbbá bérkülönbözet megfizetésében való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 6363 forint bérkülönbözet és 1737 forint "fizetett ünnepre járó munkabér" megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Megállapította, hogy a felperes 1998. január 26-án szabadságot kért telefonon az alperestől, K. L. szakmai irányító két nap szabadságot engedélyezett a részére a lakása eladása céljából, a felperes azonban csak egy hét múlva, február 2-án jelentkezett munkavégzésre. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az igazolatlan hiányzás a rendkívüli felmondást megalapozta.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, az 1998. február 4-én kelt rendkívüli felmondást hatályon kívül helyezte azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1999. április 7-én szűnt meg. A másodfokú bíróság a kiegészítő ítéletével a közbenső ítéletét kiegészítve az elmaradt bér vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította, a közbenső ítéletre tekintettel az összegszerűség megállapítása céljából az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes. A felperes munkaviszonyát ugyanis K. L., aki nem munkáltatói jogkör gyakorló, korábban már szóban megszüntette, amikor a felperest 1998. február 2-án a munkahelyről hazaküldte.
Továbbá a munkáltatói jogkör gyakorló által aláírt rendkívüli felmondás visszamenőleges hatályú, ezért emiatt is jogellenes. A másodfokú bíróság szerint, mivel az igazolatlan távollét a három napot nem haladta meg, a rendkívüli felmondás tartalmát tekintve sem helytálló. A pontatlan munkavégzésre vonatkozó indok további pontosítás nélkül ugyancsak nem alapozhatja meg a súlyos joghátránnyal járó intézkedést, a távolléttel okozott többletköltség pedig az első felmondási okhoz kapcsolódott.
A kiegészítő ítéletben a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkaszerződésben meghatározott havi 20.000 forint munkabér alapulvételével számított juttatások tekintetében az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mivel a kihallgatott tanúk vallomásai alátámasztották a felperesnek a heti nettó 13.500 forint magasabb munkabérre vonatkozó előadását. A ténylegesen kézhez vett munkabért illetően a per adatai ellentmondásosak, továbbá az elsőfokú bíróság ebben a körben a döntését kellően nem indokolta, ezért az összegszerűség körében az új eljárásban vizsgálni kell a munkaszerződéstől eltérő tényleges kifizetéseket.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a kiegészített közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet "hatályban tartását" kérte a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt.
Az alperes szerint a munkaviszony szóbeli megszüntetésére vonatkozó jogerős ítéleti megállapítást a peradatok nem támasztják alá, K. L. ilyen nyilatkozatot nem tett, erre vonatkozó bizonyíték a perben nem merült fel, K. L. munkáltatói jogkörrel sem rendelkezett. Ezzel ellentétes álláspont esetében sem jogellenes a munkaviszony megszüntetés, mivel azt az ügyvezető a jogvesztő határidőn belül kiadott rendkívüli felmondással megerősítette. Ezzel összefüggésben hivatkozott a BH 1997/100. számú eseti döntésére. Téves továbbá az utólagos intézkedésre vonatkozó ítéleti megállapítás is a törvényes határidőben, az igazolatlan távollétről tudomásszerzést követő két napon belüli joggyakorlásra tekintettel.
Az alperes az igazolatlan hiányzás, mint rendkívüli felmondást megalapozó indok tekintetében utalt az ítélkezési gyakorlatra, mellyel a jogerős ítéletben kifejtettek ellentétesek. Sérelmezte még, hogy a további két indokot illetően a másodfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le, ezért megalapozottan nem foglalhatott állást.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A per adatai szerint a felperes 1998. január 26-ától február 2-áig az alperesnél nem végzett munkát, lakásügye rendezésére az alperes két nap szabadságot engedélyezett a részére.
A további három nap igazolatlan mulasztásnak minősül. A felperes által a perben hivatkozott "fontos magánérdek" a munkából való távolmaradást nem tette igazolttá.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy K. L. intézkedése - a felperes "munkából való kiállítása" - nem tekinthető a munkaviszonyt szóban megszüntető intézkedésnek, a perben maga a felperes sem állított ilyet. A munkáltatói jogkör gyakorlója által kiadott írásbeli rendkívüli felmondásnak a K. L. szakmai irányító által tett intézkedéssel való időbeli és ténybeli összefüggése folytán alaptalan a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a perbeli munkaviszonyt nem a rendkívüli felmondás szüntette meg.
Helytálló a felülvizsgálati kérelem amiatt is, hogy a hosszabb ideje egységes bírói gyakorlat az igazolatlan mulasztást általában az Mt. 103. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott lényeges kötelezettségszegésnek tekinti. A három napot meg nem haladó igazolatlan távollétet a másodfokú bíróság a két nap engedélyezett szabadságra figyelemmel tekintette olyannak, ami nem szolgálhatott a rendkívüli felmondás jogszerű indokául. Ebben a körben az elsőfokú bíróság következtetett helytállóan az intézkedés megalapozottságára. A felperes ugyanis az alperes tiltása ellenére a két nap engedélyezett szabadságon túl további három napot "betegszabadságként" kívánt igazoltatni, a kötelezettségszegése tehát szándékos, továbbá az eset körülményeire tekintettel jelentős mértékű, ezért súlyánál fogva önmagában megalapozta a rendkívüli felmondást.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a rendkívüli felmondás joga visszamenőleges hatállyal nem gyakorolható, mivel a rendkívüli felmondás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a címzettel való közléssel válik hatályossá, tehát a munkaviszony ekkor szüntethető meg azonnali hatállyal. A rendkívüli felmondási jog visszamenőleges hatályú gyakorlása tehát nem felel meg az Mt. 96. §-ában foglaltaknak. A bírói gyakorlat értelmében azonban a munkaviszony megszüntetése napjának téves megállapítása önmagában az intézkedést nem teszi jogellenessé. Az a körülmény, hogy az 1998. február 4-én kelt és február 6-án közölt rendkívüli felmondás február 2-ai hatállyal szüntette meg a munkaviszonyt, az intézkedés jogszerűségét nem érintette.
A rendkívüli felmondás tekintetében tehát a másodfokú bíróság az első fokú bíróságnak az ebben a körben a keresetet elutasító ítéleti rendelkezését törvénysértéssel változtatta meg. Az igazolatlan hiányzással kapcsolatos felmondási indokra tekintettel megalapozott rendkívüli felmondás további indokai vizsgálatának ennélfogva nincs jelentősége, ezért a Legfelsőbb Bíróság az erre vonatkozó jogerős ítéleti megállapításokat mellőzi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős kiegészített közbenső ítéletet abban a részében, amelyben megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tekintetében a felperes keresetét elutasító rendelkezését, hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta; az elmaradt munkabér tekintetében az első fokú ítélet rendelkezéseit hatályon kívül helyező jogerős ítéleti rendelkezést nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest kötelezte az együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése].
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.836/1999. sz.)