adozona.hu
BH+ 2001.3.134
BH+ 2001.3.134
I. Ha a munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése egy átszervezéssel és ennek folytán létszámleépítéssel járó folyamat része, a bíróság a felmondás célszerűségét nem vizsgálhatja [MK 95. sz. állásfoglalás]. II. Bizonyítani kell, hogy a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv vagy személy gyakorolta. Ennek bizonyítottsága esetén az eljárása érvénytelen kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára [Mt. 74.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. január 31-én létesített határozatlan időre szóló munkaviszonyt az alperesnél, ahol a Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály (DEF) állományában revizori munkakörben dolgozott.
A felperes 1995. szeptemberétől hosszabb ideig betegállományban volt. Munkaképessé válását követően az alperes az 1996. február 1-jén kelt intézkedésében 60 nap felmondási idő figyelembevételével 1996. március 31-ével rendes felmondással megszüntette a munkaviszonyát azzal az indokolással, hogy a ...
BH+ 2001.3.134 I. Ha a munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése egy átszervezéssel és ennek folytán létszámleépítéssel járó folyamat része, a bíróság a felmondás célszerűségét nem vizsgálhatja [MK 95. sz. állásfoglalás].
II. Bizonyítani kell, hogy a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv vagy személy gyakorolta. Ennek bizonyítottsága esetén az eljárása érvénytelen kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára [Mt. 74. § (2) bek.].
A felperes 1993. január 31-én létesített határozatlan időre szóló munkaviszonyt az alperesnél, ahol a Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály (DEF) állományában revizori munkakörben dolgozott.A felperes 1995. szeptemberétől hosszabb ideig betegállományban volt. Munkaképessé válását követően az alperes az 1996. február 1-jén kelt intézkedésében 60 nap felmondási idő figyelembevételével 1996. március 31-ével rendes felmondással megszüntette a munkaviszonyát azzal az indokolással, hogy a bank egészére elrendelt átszervezés keretében a szolgálati helyén a munkafolyamatok racionalizálásával összefüggésben létszámcsökkentésre került sor.
A felmondás ellen előterjesztett keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a visszahelyezés mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes.
A másodfokú bíróság a végzésével a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás eredményeként a munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes 1995. évtől az egész bankra kiterjedő ütemterv alapján nagyarányú létszámcsökkentéssel is együtt járó szervezeti változtatásokat valósított meg. 800 fős létszámleépítést irányzott elő, amelyet a munkaügyi központnál is bejelentett. A leépítendő létszámot főosztályonként határozták meg. A Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztályon 12 fős létszámcsökkentést irányoztak elő és a felperes neve a főosztályvezető döntése alapján felkerült a létszámleépítési listára. Az alperes erről a felperest az 1995. augusztus 1-jén kelt levelében értesítette. A bíróság külön vizsgálta és megállapította, hogy L. A. munkavállalónak a deviza-revizori osztályra helyezése az átszervezéstől független, a bank-politikához igazodó munkáltatói döntés volt, ebből következően a deviza-revizori osztályon az egy fő létszámleépítés ténylegesen végrehajtásra került. A bíróság nem vizsgálhatja, hogy a főosztályra meghatározott létszámleépítést a főosztályvezető az osztályok között hogyan arányosítja.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes az összegszerűen pontosított kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Megítélése szerint további okiratok beszerzése és szakértő kirendelése szükséges annak elbírálása érdekében, hogy történt-e racionalizáló átszervezés.
A másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel vizsgálta, hogy a rendes felmondás kiadása a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott-e és szabályszerű volt-e alakilag. E körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a felmondást a Munkaügyi Osztály az erre kapott felhatalmazás alapján jogszerűen készítette el és írta alá. Az okiratot a Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály vezetője személyesen adta át a felperesnek, ezért a munkaviszony megszüntetését a felperessel az arra jogosult közölte.
A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban teljes mértékben eleget tett a hatályon kívül helyező végzésben adott iránymutatásnak. A széles körű bizonyítási eljárásban feltárt tények a felmondás indokolásában megjelölt átszervezést és létszámleépítést egyértelműen alátámasztották. Kitért arra, hogy a rendes felmondás jogszerűségét nem érintette az alperesnél bevezetett központi és rendelkezési állomány megléte. A felperes igazoltan, mindössze egy hónapig került ki a főosztály állományából, és a felmondás közlésének időpontjában már ismételten a Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály állományába tartozott. Az első fokú bírósággal egyezően a felperes további bizonyítási indítványát nem találta megalapozottnak. A széles körűen megállapított tényállásra figyelemmel további okiratok beszerzésére nem volt szükség, a felperes szakmai jellemzése pedig a rendes felmondás felülbírálata körében nem bírt jelentőséggel.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítéletek megalapozatlanságára és jogszabály sértésére hivatkozott. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a banknál végrehajtott létszámleépítés ellenére azon az osztályon, ahol ő dolgozott, csak személycsere történt. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felmondása nem az arra jogosulttól származott. Sérelmezte, hogy ugyanaz a bírói tanács az ügyében egymásnak teljesen ellentmondó határozatot hozott, ennél fogva a döntése iratellenes. Erre tekintettel az első és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a periratok között lévő bizonyítékokat tételesen felsorolva, a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelem tartalmát tekintve - jogszabály konkrét megjelölése nélkül - az Mt. 74. §-a (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott annak állításával, hogy a felmondást nem az arra jogosult adta ki.
Az Mt. 74. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy (szerv) jogosultságára.
Peradat, hogy az alperesnél vezetői döntés alapján az egész szervezetet érintő átszervezésre és létszámcsökkentésre került sor. Ennek végrehajtása során a négy osztályból (Lakossági Osztály, EIEO, Vállalati és Devizarevizori Osztály) álló Devizaengedélyezési és Ellenőrzési Főosztály létszámát 12 fővel kellett csökkenteni. Tény, hogy a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók személyéről, így a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről is a főosztály munkavállalóival szemben munkáltatói jogkört gyakorló főosztályvezető döntött, és a felmondást a felperesnek személyesen ugyancsak ő adta át. Mindebből az következik, hogy a felperessel szemben a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének jogát a vele szemben munkáltatói jogkörrel felruházott személy gyakorolta. A Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítélet okfejtését, mely szerint a Munkaügyi Osztály az okirat technikai elkészítése során jogszerű felhatalmazás alapján járt el. A kifejtettekre figyelemmel a felmondást nem teszi érvénytelenné annak az osztály részéről történt cégszerű aláírása.
A jogerős ítélet a per adatai alapján helytállóan állapította meg a felmondásban közölt indok valóságát és okszerűségét. A felperes munkaviszonyának megszüntetése egy átszervezéssel és létszámleépítéssel járó folyamat része volt, amelynek bebizonyítottsága esetén a bíróság az intézkedés célszerűségét nem vizsgálhatja (MK 95. számú állásfoglalás 1/b. pont).
A leépítésre kerülő létszámot főosztály szinten határozták meg, ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a főosztály keretében működő Devizarevizori Osztályon kizárólag a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került sor.
Az első fokon eljárt bíróság a bizonyítási eljárás során a másodfokú bíróság részéről előírt iránymutatást követte. Az, hogy az újabb eljárásban megállapított tények alapján a hatályon kívül helyezett ítéletével ellentétes tartalmú ítéletet hozott, az új ítélet iratellenességét nem alapozza meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A perköltség viseléséről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezett, a felmerült illetéket az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.714/1999. sz.)