adozona.hu
BH+ 2001.3.124
BH+ 2001.3.124
Tárgyi költségmentes ügyben a fél részére pártfogó ügyvéd csak akkor rendelhető ki, ha az az ügy körülményeire tekintettel szükséges [Pp. 84. § (1) bek., 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 205. § (1) bek., 1951. évi 7. tvr. 143. § (1) bek., 144. § (1) bek., 145. § (1) bek., 146. §, 148. §, 149. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 2. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1989-ben indult, s 1990. február 2-án közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság végzésében a kérelmező hitelezői igényét elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a kérelmező előadása szerint 1959-ben, az adós bányaüzemében, munkavégzés közben balesetet szenvedett. Ebből az üzemi balesetből eredő kárigényének megállapítása iránt 1992. június 7-én fordult keresettel a munkaügyi bírósághoz az adóssal, mint alperessel sze...
BH+ 2001.3.124 Tárgyi költségmentes ügyben a fél részére pártfogó ügyvéd csak akkor rendelhető ki, ha az az ügy körülményeire tekintettel szükséges [Pp. 84. § (1) bek., 87. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 205. § (1) bek., 1951. évi 7. tvr. 143. § (1) bek., 144. § (1) bek., 145. § (1) bek., 146. §, 148. §, 149. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 2. § (1) bek. f) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1989-ben indult, s 1990. február 2-án közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság végzésében a kérelmező hitelezői igényét elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a kérelmező előadása szerint 1959-ben, az adós bányaüzemében, munkavégzés közben balesetet szenvedett. Ebből az üzemi balesetből eredő kárigényének megállapítása iránt 1992. június 7-én fordult keresettel a munkaügyi bírósághoz az adóssal, mint alperessel szemben. Keresetében hivatkozott arra, hogy az adós vállalattól már korábban is kért kártérítést, de igényét elutasították.A munkaügyi bíróság a keresetet az adós felszámolási eljárását lefolytató bírósághoz tette át.
A felszámoló a hitelezői igény elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a követelés egyrészt az anyagi jogszabályok szerint elévült. Másrészt a kérelmező a felszámolási eljárásra irányadó jogszabály szerint a hitelezői igénybejelentésre nyitvaálló határidőt is elmulasztotta. Ezért igényét eljárásjogi szempontból sem érvényesítheti.
Az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a kérelmező követelése az anyagi jogszabályok szerint elévült, ezért az bírósági úton nem érvényesíthető. Határozatának jogalapjaként a kérelmező állított károsodásának bekövetkeztekor hatályos Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 143. §-ának (1) bekezdésére, 145. §-ának (1) bekezdésére, 146. §-ára, 148. §-ára, továbbá az 1968. január 1-jén hatályba lépett 1967. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 26/1980. (XII. 20.) MüM. rendelet 13. §-ára, végül az 1986. évi 11. tvr. 13. §-ának d) pontjára hivatkozott. Rámutatott arra, hogy a kérelmező által hivatkozott körülmény, miszerint jogban járatlan, s az igényérvényesítés eszközeit nem ismerte - nem tekinthető az igényérvényesítés menthető akadályának. A kérelmező valamennyi igénye - a szakaszos elévülést maga után vonó legkésőbbi rokkantsági nyugdíjjal kapcsolatos igényével együtt - 1989-ben elévült.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezéssel élt és kérte annak megváltoztatását kérelmének megfelelően. Egyben a fellebbezési eljárás során pártfogó ügyvéd kirendelését is kérte, súlyos mozgáskorlátozottságára hivatkozva. Megismételte azt az előadását, hogy 1959-ben, amikor balesetet szenvedett, a bányától kért baleseti járadékot, de az igényét elutasították. 1992-ben a Nyugdíjintézettől azt a tájékoztatást kapta, hogy visszamenőleg kérheti a baleseti járadékot, ekkor fordult a munkaügyi bírósághoz.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy a hitelező igénye elévült. 1959. évben történt balesete óta a keresetének benyújtásáig 33 év telt el. 1986-ban lett rokkantnyugdíjas, ekkor lett volna újra lehetősége igénye előterjesztésére, de ezt is elmulasztotta. Ettől az időponttól számítva 1992-ig a keresete benyújtásáig 6 év telt el. Az elévülési idő pedig 3 év.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a kérelmező pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmét alaptalannak találta a következő indokok miatt:
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (továbbiakban: R.) 2. §-ának (1) bek. f) pontja értelmében a kérelmező munkaviszonnyal kapcsolatos igényének érvényesítése tárgyánál fogva költségmentes. Ezért a kérelmezőt - a R. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében - a Pp. 84. §-ában meghatározott kedvezmények illetik meg. Ezek között szerepel a Pp. 84. §-a (1) bekezdésének d) pontjában szabályozott pártfogó ügyvéd kirendelése iránti igény.
A Pp. 87. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a bíróság az ügy vitelére, a fél kérése esetén is csak akkor rendelhet ki pártfogó ügyvédet, ha a kirendelés az ügy körülményeire tekintettel szükséges.
A jelen ügyben a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a pártfogó ügyvéd kirendelése szükségtelen, mert a bíróságnak elsődlegesen az elévülés kérdésében kell állást foglalnia, az ehhez szükséges adatok pedig a másodfokú bíróság rendelkezésére állnak.
Ezért a kérelmező pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmét - a Pp. 87. §-ának (1) bekezdése alapján - elutasította.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg és az általa felhívott jogszabályok alapján helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a hitelező igénye elévült. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését, a jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, módosított 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 4.§-ának (4) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyja.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az alábbiakkal egészíti ki: S. P. keresetének benyújtása időpontjában (1992. július 7-én) hatályban volt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 205. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy e törvény hatálybalépése (1992. július 1.) előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezései az irányadók.
A kérelmező előadása szerint 1959-ben szenvedett üzemi balesetet, ekként az üzemi balesetből eredő kártérítési igénye 1959-ben - a baleset elszenvedésekor - keletkezett. Az ekkor hatályban volt - a Munka Törvénykönyvéről szóló - 1951. évi 7. tvr. 149. § (1) bekezdése, 144. § (1) bekezdése és 145. § (1) bekezdés rendelkezései alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kérelmező üzemi balesetből eredő kártérítési igénye a keresetnek a munkaügyi bírósághoz történt benyújtása időpontjában - 1992. július 7-én - többszörösen elévült.
(Legf.Bír. Fpk.VI.31.736/2000. sz.)
Lábjegyzet
Az 1951. évi 7. törvényerejű rendeletet az 1967. évi II. törvény, majd azt az 1992. évi XXII. törvény hatályon kívül helyezte, de a hatálya alatt keletkezett munkaviszonyból származó igényre rendelkezései alkalmazandók.
