BH+ 2001.2.83

A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az alapítványi iskola nem állami vagy önkormányzati költségvetési szerv, amin nem változtat az a tény, hogy az állam - külön megállapodás alapján - költségvetési támogatást nyújt az iskola részére [1992. évi

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. és II. rendű felperesek 1994. május 30-án 1994. augusztus 29-étől kezdődően határozatlan időre szóló munkaszerződést kötöttek az alperessel. Az I. rendű felperes munkaköre pedagógus, beosztása tanár-igazgatóhelyettes, személyi alapbére a mindenkori minimálbér 5,2 szorzata. A II. rendű felperes munkaköre pedagógus, beosztása tanár, személyi alapbére a mindenkori minimálbér 4,2-es szorzata. A szerződések tartalmazzák, hogy a felpereseket a személyi alapbér heti 40 órás munkahét ellenérték...

BH+ 2001.2.83 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. Az alapítványi iskola nem állami vagy önkormányzati költségvetési szerv, amin nem változtat az a tény, hogy az állam - külön megállapodás alapján - költségvetési támogatást nyújt az iskola részére [1992. évi XXXIII. tv. 1. § (1) bek.].
Az I. és II. rendű felperesek 1994. május 30-án 1994. augusztus 29-étől kezdődően határozatlan időre szóló munkaszerződést kötöttek az alperessel. Az I. rendű felperes munkaköre pedagógus, beosztása tanár-igazgatóhelyettes, személyi alapbére a mindenkori minimálbér 5,2 szorzata. A II. rendű felperes munkaköre pedagógus, beosztása tanár, személyi alapbére a mindenkori minimálbér 4,2-es szorzata. A szerződések tartalmazzák, hogy a felpereseket a személyi alapbér heti 40 órás munkahét ellenértékeként illeti meg. A szerződés csak a vállalkozó tanár részére azt a kiegészítést tartalmazza, hogy a szerződésben meghatározott havi illetmény összege 50%-kal emelkedik, és vállalkozói díjként kerül kifizetésre.
Az alperes igazgatója 1995. január végén mindkét felpereshez a vállalkozási szerződés felbontása tárgyú nyilatkozatot intézett, amelyben a vállalkozási szerződést azonnali hatállyal felbontotta.
A felperesek a keresetükben a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése jogellenességének megállapítását és az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzésével az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság a végzésével - hatáskör hiánya miatt - a pert megszüntette, és az iratokat az egyik kerületi bírósághoz áttette.
A másodfok bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az indokolás szerint a felek által megkötött szerződés munkaszerződés, abban az Mt. 76. §-ának (3) bekezdésében előírt kötelező tartalmi elemek és nem kötelező, de munkaviszony fennállását alátámasztó elemek egyaránt megtalálhatók. Az oktatási tevékenység nem minősül eredménykötelemnek, ezért a felek között a Ptk. szerinti vállalkozási szerződés létrejötte fogalmilag kizárt. A létrejött jogviszony munkaviszony, amelyből eredő vita elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperesek keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes és a felperesek munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. A bíróság kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperesnek elmaradt munkabér címén 594.612 forintot, és ennek az 1996. január 28-ától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát, végkielégítés címén 205.425 forintot, felmondási időre járó illetmény címén 34.230 forintot 15 napon belül fizessen meg.
A bíróság az alperest a II. r. felperes tekintetében elmaradt munkabér címén 174.140 forint és ennek az 1996. január 26-ától a kifizetés napjáig számított évi 20%-os késedelmi kamata, végkielégítés címén 160.020 forint, felmentési időre járó illetmény címén pedig 26.670 forint, valamint 73.085 forint perköltség és 87.706 forint illeték megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság végzésében foglalt iránymutatás alapján a felek közt létrejött munkaviszonyra figyelemmel az alperes intézkedését rendkívüli felmondásnak tekintette, és annak jogszerűségét az Mt. 96. §-ában foglaltak alapján vizsgálta.
Az I. r. felperes munkaviszonyát az alperes azért szüntette meg azonnali hatállyal, mert 1995. január 19-étől a szerződés szerinti munkáját nem látta el, helyettesítéséről nem gondoskodott, és elmaradt az igazgató-helyettesi teendők ellátása is. A bíróság megállapította, hogy az I. r. felperes 1995. január 19-étől 1996. február 5-ig betegállományban volt, ami alatt munkavégzési kötelezettség nem terhelte, a helyettesítéséről pedig nem neki, hanem az alperesnek kellett gondoskodni.
A II. r. felperes munkaviszonyát az alperes egy 1994. december 16-án megtartott ellenőrzés tapasztalatai és a szerződésben kikötött órák megtartásának elmaradása miatt szüntette meg azonnali hatállyal. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendkívüli felmondásban felhozott indokok valóságát nem találta bebizonyítottnak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A felpereseknek a végkielégítésre és a felmondási időre járó átlagkereset kifizetésére irányuló kereseti kérelmeit elutasította. Megállapította, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 1999. május 7-én közös megegyezéssel szűnik meg. Az elsőfokú ítéletnek az elmaradt illetmény, illetménykiegészítés és a perköltségre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. A kereseti illetékkel kapcsolatos rendelkezést mellőzte, és az alperest 36.500 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása hivatkozik a másodfokú bíróság végzésében kifejtettekre, fenntartva azt az álláspontot, hogy a felek között nem vállalkozási jogviszony jött létre. A végzésben foglaltakkal szemben azonban a másodfokú bíróság a felek közötti jogviszonyt nem munkaviszonynak, hanem közalkalmazotti jogviszonynak minősítette, és az azonnali hatályú intézkedés jogellenességét a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25. §-a alapján állapította meg, mert a Kjt. a rendkívüli felmondás intézményét nem ismeri.
Az alperes intézkedésének időpontjában hatályos Kjt. 34. §-a a jogellenesség esetén felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés fizetését nem írta elő, ezért az első fokú bíróság tévedett, amikor a felperesek javára ezek kifizetéséről rendelkezett.
Az illetékfizetést az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdése a) pontjára hivatkozással - az alperes személyes illetékmentessége miatt - mellőzte.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felek között polgári jogi jogviszony jött létre, másodlagosan pedig a rendkívüli felmondás jogszerűségét.
Arra hivatkozott, hogy több szerv által fenntartott alapítványi iskola, működési költségeit nem állami vagy önkormányzati szerv finanszírozza, ezért a közalkalmazotti jogviszony alanya munkáltatói oldalon nem lehet.
Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 15. és 121. §-aiban foglaltakat, amelynek alapján a felperesek óraadó tanárnak minősültek, és a felek szándéka ennek megfelelően vállalkozási jogviszony létrehozására irányult. A felperesek a közoktatásban a kötelező óraszámnál kevesebbet tanítottak, a többi órát tanfolyami oktatás keretében látták el. Az alperesnél létezik munkaszerződés, az azonban a perbeli szerződéstől tartalmában eltér.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
A felek között létrejött jogviszony minősítését illetően a Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. A felek a megkötött szerződést maguk is munkaszerződésnek nevezték, a munkakörben, a személyi alapbérben és a munkavégzés helyében egyaránt megállapodtak. Ezen túlmenően a szerződés számos, a munkaviszonyra jellemző elemet és megállapodást tartalmaz (a munkáltatói jogkör gyakorlójának megnevezése, a heti munkaidő, a szabadság mértéke, a munkaviszony megszüntetésének és megszűnésének esetei, a végkielégítés, stb.). A szerződés alapján járó személyi alapbér és egyéb díjazás számfejtésének módja a létrejött jogviszony jellegén nem változtat. Nincs jelentősége annak, hogy az alperes más tartalommal is kötött munkaszerződéseket, illetve, hogy a felperesek a közoktatáson kívül tanfolyami jellegű oktatás keretében is munkát végeztek. A megkötött szerződés nem ütközött a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 15. §-ában foglaltakba, a munkaviszony létesítésének idején pedig a törvény akkor hatályos 121. §-a az óraadó tanár fogalmát nem határozta meg.
A kifejtettekre figyelemmel az első fokon eljárt bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az alperes intézkedéseinek jogszerűségét az Mt. szabályai alapján bírálta el.
Megalapozottan hivatkozik arra az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy alapítványi iskola nem lehet közalkalmazotti jogviszony alanya.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.
Az alapítványi iskola nem állami vagy önkormányzati költségvetési szerv, amelyen nem változtat az a tény, hogy az állam - külön megállapodás alapján - költségvetési támogatást nyújt az iskola részére.
A másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy a felperesek az alperesnél közalkalmazotti jogviszony keretében dolgoztak.
E téves jogi álláspontja miatt a másodfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondásnak minősülő intézkedését érdemben nem bírálta felül, hanem azt a Kjt. 25. §-ára hivatkozással, mint a közalkalmazotti jogviszonyban nem szabályozott megszüntetési módot tekintette jogellenesnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján határozott.
Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperes fellebbezését abból kiindulva kell érdemben elbírálnia, hogy a felek között munkaviszony állt fenn.
A periratok szerint az I. r. felperes havi átlagkeresete 68.475 forint, a II. r. felperesé 53.340 forint volt. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 24. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint kiszámított pertárgy értéke alapján a felülvizsgálati eljárás költségét és az eljárási illetéket csak megállapította, annak viseléséről a másodfokú bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.514/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.