adozona.hu
BH+ 2001.2.82
BH+ 2001.2.82
A nevelési-oktatási intézményben pedagógus munkakörben az alkalmazható, aki a törvényben meghatározott felsőfokú iskolai (egyetemi vagy főiskolai szintű) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik. A törvényben előírt végzettség előfeltétele a pedagógus munkakör betöltésének, ez azonban nem jelenti a közalkalmazott számára az ilyen iskolai végzettség megszerzésének kötelezettségét. A közalkalmazott szabadon választhat, hogy az iskolai végzettséget megszerzi, vagy számol a közalkalmazotti jogviszonyának
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkáltató tudtával és támogatásával 1994. szeptember 1-jével beiratkozott a L. F. Zeneművészeti Főiskola Konzervatóriuma esti tagozatára, amely alsó fokú zenetanári képesítést nyújt.
A felek 1995. november 3-án tanulmányi szerződést kötöttek, amelyet 1996. szeptember 30-án módosítottak. A módosítás szerint a munkáltató 1995. szeptember 1-jétől vállalta, hogy 3 tanéven keresztül anyagi támogatást nyújt a felperes tanulmányaihoz, a felperes pedig vállalta, hogy ennek fejében a ta...
A felek 1995. november 3-án tanulmányi szerződést kötöttek, amelyet 1996. szeptember 30-án módosítottak. A módosítás szerint a munkáltató 1995. szeptember 1-jétől vállalta, hogy 3 tanéven keresztül anyagi támogatást nyújt a felperes tanulmányaihoz, a felperes pedig vállalta, hogy ennek fejében a tanári végzettség megszerzése után legalább egy tanéven keresztül az alperesnél tanít.
A szerződés alapján az alperes útiköltséget, tanulmányi szabadságra járó átlagkeresetet és tandíj hozzájárulást nyújtott.
A felperes családi körülményei miatt megpályázott egy zenetanári állást, és miután a pályázatot elnyerte, az alperesnél fennálló közalkalmazotti jogviszonya 1998. augusztus 15. napjával áthelyezéssel megszűnt.
Az alperes a felperest az 1998. június 12-én kelt, határozatnak nevezett intézkedésében 282.339 forint támogatás visszafizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegte, mert a képzettség megszerzését követően az alperesnél az egy tanévet nem töltötte le, a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését ő kezdeményezte.
A tartalmában fizetési felszólításnak minősülő határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben vitatta, hogy a visszafizetési kötelezettség feltételei bekövetkeztek volna.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetének részben helyt adott: a visszafizetendő összeget 250.456 forintra leszállította, a felperes részére havi 12.000 forint részletfizetési kedvezményt állapított meg, és 12.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A felperes az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a visszafizetési kötelezettségének jogalapját továbbra is vitatta, az elsőfokú bíróság által megállapított összegszerűséget elfogadta.
A megyei bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében az ítéletet helybenhagyta. A felperest 4000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta, és osztotta az abból levont jogi következtetést is. A per adatai alapján megállapította, hogy a peres felek egymás közötti viszonylatában a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte. A bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperest a főiskolai tanulmányok elvégzésére törvény kötelezte, mert csak ezzel a képesítéssel folytathatta tovább a zeneiskolai tanári munkáját.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet megváltoztatását, a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését és az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős határozat több okból törvénysértő. A tanulmányok folytatását a közalkalmazotti jogviszony létesítését követően hatályba lépett közoktatási törvény rendelkezései alapján az alperes tette számára kötelezővé. Az Mt. 111. §-ának b) pontja szerint nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. A tanulmányi szerződés jogszabályba ütközik, ezért semmis.
A felperes vitatta, hogy a közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél saját kezdeményezésére szűnt meg, hiszen az áthelyezés háromoldalú megállapodás, ebből következően a jogviszonyt nem ő szüntette meg. Az áthelyezés folytán az új munkáltató került mintegy jogutódlás folytán abba a helyzetbe, hogy vele szemben a megállapodás alapján jogérvényesítéssel éljen és utalt a közoktatás állami költségvetési támogatására.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
A per adatai szerint a felperest az alperes rézfúvós tanár munkakörben foglalkoztatta, amikor a felperes a zenetanári képesítés megszerzése érdekében a főiskolai tanulmányait elkezdte.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 17. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy - ha a törvény másképp nem rendelkezik - nevelési-oktatási intézményben, pedagógus munkakörben az alkalmazható, aki az e törvényben meghatározott felsőfokú iskolai (egyetemi, vagy főiskolai szintű) végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezik. A törvényben előírt felsőfokú iskolai végzettség valóban előfeltétele a pedagógusi munkakör betöltésének, azonban ez nem jelenti a közalkalmazott számára az előírt iskolai végzetség megszerzésének kötelezettségét. A közalkalmazott szabadon választhat, hogy az iskolai végzettséget megszerzi, vagy számol a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésével. Ebből következően a törvény rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy a tanulmányok elvégzésére a felperest a munkáltató kötelezte. Ennek ellenkezőjét a felperes is csak jogértelmezés alapján állítja, bizonyítékkal nem támasztotta alá. A felek a tanulmányok támogatása érdekében egymással tanulmányi szerződést köthettek, a megkötött szerződés nem ütközik jogszabályba, ezért a felperes annak semmisségére a felülvizsgálati kérelemben tévesen hivatkozik.
A szerződés szerint a felperes a tanulmányi szabadságra kifizetett átlagkereset, illetve költségtérítés összegét köteles az alperesnek visszafizetni, ha a tanulmányi és vizsgakötelezettségének igazolatlanul nem tesz eleget, és a tanulmányait saját hibájából abbahagyja, illetve ha a közalkalmazotti jogviszonyát a tanulmányi idő alatt, vagy a megállapodásban kikötött idő eltelte előtt saját kezdeményezésére megszünteti.
Ez a megállapodás összhangban áll az Mt. 113. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint ha a támogatásban részesülő a tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a munkáltató követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.
Peradat, hogy a felperes egy másik városban meghirdetett tanári állást megpályázott. Ezzel kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy a tanári tevékenységét más városban és más iskolában kívánja folytatni. A pályázat elnyerésére figyelemmel a közalkalmazotti jogviszonyának áthelyezéssel történő megszüntetését ezáltal a felperes kezdeményezte. Helytálló az eljárt bíróságok álláspontja abban a vonatkozásban, hogy ilyen tényállás mellett a jogviszony megszűnése módjának nincs jelentősége.
A felülvizsgálati kérelemnek az oktatási intézmények költségvetési hozzájárulásával kapcsolatos okfejtése nem hozható semmiféle összefüggésbe a felek között létrejött tanulmányi szerződéssel.
A tanulmányi szerződést a felperes az alperessel kötötte, az abból eredő jogok és kötelezettségek a szerződő felekre vonatkoznak, és a közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel történő megszűnése ezen semmit nem változtat.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-a alapján a perköltség viselésére köteles.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.501/1999. sz.)