BH+ 2001.2.81

Ha a munkavállalók a törzsgárda szabályzat alapján a kollektív szerződés alkalmazásával a törvénynél kedvezőbb végkielégítésre jogosultak, e jogosultságukat a munkáltató az utóbb tett egyoldalú nyilatkozatával nem vonhatja vissza [Mt. 95. § (1) bek., 13. § (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes az 1998. december 28-án kelt rendes felmondásával összefüggő többlet-végkielégítés megfizetése iránt a felperes pert indított az alperes ellen.
Az munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 616.172 forint végkielégítés és kamata megfizetésére kötelezte.
Az indokolás szerint a felperes 1992. májusában az alperes jogelődjétől írásbeli értesítést kapott arról, hogy 20 év törzsgárda idővel rendelkezik. Az átszervezések kapcsán 1996. november 25-én a felperes arról kapott értesítést,...

BH+ 2001.2.81 Ha a munkavállalók a törzsgárda szabályzat alapján a kollektív szerződés alkalmazásával a törvénynél kedvezőbb végkielégítésre jogosultak, e jogosultságukat a munkáltató az utóbb tett egyoldalú nyilatkozatával nem vonhatja vissza [Mt. 95. § (1) bek., 13. § (3) bek.].
Az alperes az 1998. december 28-án kelt rendes felmondásával összefüggő többlet-végkielégítés megfizetése iránt a felperes pert indított az alperes ellen.
Az munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 616.172 forint végkielégítés és kamata megfizetésére kötelezte.
Az indokolás szerint a felperes 1992. májusában az alperes jogelődjétől írásbeli értesítést kapott arról, hogy 20 év törzsgárda idővel rendelkezik. Az átszervezések kapcsán 1996. november 25-én a felperes arról kapott értesítést, hogy a munkaviszonya az alperesnél, mint munkajogi jogutódnál változatlan feltételekkel tovább folytatódik. Ez után állapította meg az alperes, hogy a felperes törzsgárda idejét a jogelőd helytelenül állapította meg. A munkaügyi bíróság az alperesnek az erről szóló, 1997. május 12-én kelt értesítését egyoldalú módosításnak tekintette. Figyelembe vette azt is, hogy az alperes az Mt. 5. §-ába ütközően járt el, amikor két másik munkavállalónak elismerte azt a tanulmányi időt szolgálati időként, amit a felperesnek nem. Emiatt a munkaügyi bíróság a kollektív szerződés alapján kötelezte az alperest 4 havi átlagkeresetnek megfelelő (további) végkielégítés megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresetet elutasította.
Azt állapította meg, hogy az alperesnek az a szervezeti egysége, amelynél a felperes korábban dolgozott, tévesen értelmezte a törzsgárda szabályzatot, ezt a tévedést az alperes felismerte, és erről a felperest értesítette. A másodfokú bíróság jogi okfejtése szerint e kérdés megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes munkáltatóra "ugyanazon kollektív szerződés és törzsgárda szabályzat vonatkozik". A törzsgárda szabályzat helytálló értelmezése alapján csak a szakirányú oktatási intézményben folytatott tanulmányokat lehet elismerni, a felperes azonban a V. B. J. Ipari Szakközépiskolát végezte, ez nem ilyen intézmény, függetlenül attól, hogy "a felperes munkaköre betöltésénél szakirányúnak elfogadták". A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a törzsgárda szabályzat téves értelmezése nem keletkeztetett alanyi jogosultságot a felperes javára és ezt nem érintik a szervezeti változások. A perben megjelölt két munkavállaló javára az alperes méltányosságot gyakorolt, ez pedig mivel diszkrecionális jog, nem jelenthet hátrányos megkülönböztetést.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 13. § (3) bekezdés, 76. §-a (2) bekezdésének, 82. §-a (2) bekezdésének és 5. §-a (1) és (4) bekezdéseinek megsértését panaszolta.
Előadta, hogy a törzsgárda szabályzat nem határozza meg az iskolai végzettség pontos fogalmát. Az alperes jogelődje 1992-ben 20 év törzsgárda időt elismert, ennélfogva a megkívánt szakirányú végzettséget elismerte. Az alperes 1997. évi értesítése a jogorvoslati jogra való utalást nem tartalmazta, továbbá az alperes egyoldalúan nem módosíthatta a kollektív szerződés részét képező törzsgárda szabályzatot. A becsatolt munkáltatói állásfoglalás nemcsak a megjelölt két személyre, hanem valamennyi munkavállalóra vonatkozott, ennélfogva méltányosság nem jöhet szóba. Az előzőek miatt tehát a felperes terhére megállapítható a hátrányos megkülönböztetés. Mindezek miatt a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az elsőfokú bíróság ítéletének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az 1992. május 17-ei alperesi írásbeli közlés (amely a felperes húszéves törzsgárda taggá nyilvánítását, és emiatt alapbér-emelését tartalmazta) a per alperese jognyilatkozatának tekinthető. Az ún. "szervezeti egységek integrálódása" miatt ugyanis a munkajogi jogutódlásnak a perben minden kétséget kizáró, aggálytalan bizonyítása nem történt meg. E jogutódlásnak, illetve hiányának azonban nincs ügydöntő jelentősége.
A felek által nem vitatott tényállás szerint a törzsgárda szabályzat folytán a munkavállalók a kollektív szerződés alkalmazásával a törvénynél kedvezőbb végkielégítésre váltak jogosulttá. Ennélfogva az alperesnek az a közlése, amelyben 1992-ben e jogosultság alapulvételével figyelembe vehető munkaviszonyban eltöltött időt állapított meg a felperes részére, az 1997. május 12-én tett egyoldalú nyilatkozattal nem vonható vissza. Utóbbi jognyilatkozat jogorvoslati tájékoztatást [Mt. 6. § (3) bekezdés] nem tartalmazott, ennélfogva azt a felperes az 1999. január 28-án benyújtott keresetében vitássá tehette (Mt. 202. §).
Az alperes a perben nem bizonyította, hogy a felperes hozzájárult volna a figyelembe vehető munkaviszonyban eltöltött idejének leszállításához [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Az alperes továbbá az általa állított téves értelmezés (tévedés) címén az Mt. 7. §-a alapján a korábbi jognyilatkozatát nem támadta meg, ezért érvényesen egyoldalúan nem változtathatta meg a korábbi, jogot keletkeztető jognyilatkozatát. A másodfokú bíróságnak ezért a szóban lévő értesítés "korrekciójával" összefüggő érvelése jogszabálysértő.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és - a részben módosított indokolással - a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati együttes másodfokú per- és felülvizsgálati eljárási költségét [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése], és az együttes másodfokú per- és felülvizsgálati eljárási illetéket [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. (Mfv. I. 10.802/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.