BH+ 2001.1.35

Az a körülmény, hogy a munkavállaló következtethetett-e az ügyében intézkedő személy eljárási jogosultságára, a munkáltató tájékoztatta-e a jogkör gyakorló személyének megváltozásáról, csak akkor eredményezi a munkáltató intézkedésének érvénytelenségét, amennyiben a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, vagy személy gyakorolta [Mt. 74. § (1) és (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes jogi ügyvezető igazgató tanácsadó munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. április 17-én rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az alperesnél 1997. évben végrehajtott folyamatos átszervezés a felperes munkakörét is érintette.
A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában előírt jogkövetkezmények alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével. Elsődlegesen az 1991. évi IV. törvény 23. ...

BH+ 2001.1.35 Az a körülmény, hogy a munkavállaló következtethetett-e az ügyében intézkedő személy eljárási jogosultságára, a munkáltató tájékoztatta-e a jogkör gyakorló személyének megváltozásáról, csak akkor eredményezi a munkáltató intézkedésének érvénytelenségét, amennyiben a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, vagy személy gyakorolta [Mt. 74. § (1) és (2) bek.].
A felperes jogi ügyvezető igazgató tanácsadó munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1997. április 17-én rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint az alperesnél 1997. évben végrehajtott folyamatos átszervezés a felperes munkakörét is érintette.
A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-ában előírt jogkövetkezmények alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével. Elsődlegesen az 1991. évi IV. törvény 23. §-ának megsértésére hivatkozott amiatt, hogy az alperes a létszámleépítésre vonatkozó szabályok megsértésével járt el. A felmondás közlésekor fennállt átszervezés, továbbá a munkáltatói jogkör gyakorlás szabályszerűségét is vitatta.
Arra tekintettel, hogy az alperes a munkaszerződésben vállalt kötelezettsége ellenére elmulasztotta prémiumfeltételek kitűzését, prémium megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Tényként állapította meg, hogy az alperes központja - ahol a felperes dolgozott - 1997. tavaszán megkezdett és folyamatosan tartó átszervezése nem minősült az 1991. évi IV. törvényben szabályozott csoportos létszámleépítésnek és ebből következően az alperest nem terhelte az előzetes tájékoztatási kötelezettség. Megállapította továbbá, hogy az átszervezés érintette a felperes munkakörét, valamint a felmondás a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott. Az alperes vezérigazgatója ugyanis az 1997. március 3-ai utasításával a Szervezeti és Működési Szabályzat alapján a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jogkörét átruházta a jogi ügyvezető igazgatóra. A munkaügyi bíróság mindezek alapján a rendes felmondást jogszerűnek találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megállapította a rendes felmondás érvénytelenségét, továbbá a felperes munkaviszonyának 1998. november 5-én történt megszűnését. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az 1994. május 15-étől 1997. április 30-áig terjedő időszakra 878.625 forint prémiumot és annak késedelmi kamatát. A rendes felmondás jogellenességének anyagi jogkövetkezményei tekintetében az iratokat az első fokon eljárt bíróságnak visszaküldte.
A prémium vonatkozásában ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
A másodfokú bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, nem osztotta viszont az abból levont jogi következetést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaszerződésből következően a munkáltatói jogkört a felperes felett eredetileg a vezérigazgató gyakorolta, aki a felperes munkaszerződés-módosításait is aláírta.
A vezérigazgató 1997. március 3-ai intézkedésében átruházta ugyan a munkáltatói jogkör gyakorlását a jogi ügyvezető igazgatóra, erről az intézkedésről azonban a felperes nem tudott, a döntésről az Mt. 74. §-ának (1) bekezdésében előírtak ellenére nem tájékoztatták. A felperes tehát nem következtethetett a munkáltatói jogkör megváltozására. Ebből következően a rendes felmondás az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütközik és érvénytelen.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatala iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Álláspontja szerint a rendes felmondás a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott. A jogerős ítélet nem állapította meg ugyanis, hogy a jogi ügyvezető igazgató nem volt jogosult a munkáltatói jogkör gyakorlására. A jogerős ítéletben megállapítottakkal szemben a felperes alappal következtethetett az eljáró ügyvezető igazgató jogosultságára, mivel 1996-ban már a munkaköri leírását is az ügyvezető igazgató írta alá, a felperes négy éven át az ő irányítása alatt dolgozott. Az alperes álláspontja szerint nincs annak jelentősége, hogy a felperessel nem közölték az 1997. március 3-ai levelet, amiben a vezérigazgató az átszervezéssel érintett munkavállalókat érintően átruházta a jogi ügyvezetőre a munkáltatói jogát. Ez a körülmény a felmondást nem teszi jogszerűtlenné.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítéletben jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés]. Eszerint a felperes a munkaszerződése módosítása alapján a jogi ügyvezető igazgató mellett tanácsadó munkakört töltött be, függelmileg a jogi ügyvezető igazgató által irányított szervezethez tartozott, a munkaköri leírását is a jogi igazgató írta alá. Az alperes vezérigazgatója az 1997. március 3-ai intézkedésében a jogi ügyvezető igazgatót az általa irányított munkavállalók tekintetében az átszervezés miatt történő munkaviszony megszüntetések esetében munkáltatói jogkörrel ruházta fel, az intézkedésről a felperest nem tájékoztatták.
Ebből a tényállásból tévesen következtetett a másodfokú bíróság az Mt. 74. §-ának (2) bekezdése alapján a rendes felmondás érvénytelenségére.
Az Mt. 74. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkáltatói jogkört mely szerv, vagy személy gyakorolja. A (2) bekezdés értelmében amennyiben a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, vagy személy gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára.
Az idézett jogszabályokból kitűnően az a körülmény, hogy a munkavállaló következtethetett-e az eljáró személy jogosultságára, a munkáltató tájékoztatta-e a jogkör gyakorló személyének megváltozásáról, csak akkor eredményezi a munkáltató intézkedésének érvénytelenségét, amennyiben a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, vagy személy gyakorolta.
Helytállóan hivatkozott tehát az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a rendes felmondás jogszerűsége szempontjából a munkáltatói jogkör jogszerű átruházásának ténye folytán közömbös a felperes erről való tudomása. A rendes felmondás a jogerős ítélet nem támadott megállapítása szerint a jogkör gyakorlótól származott, tehát egymagában a munkavállaló értesítésének elmaradása a jogkör gyakorló személyében bekövetkezett változásról, annak átruházásáról az intézkedést nem teszi érvénytelenné, noha az Mt. 74. §-ának (1) bekezdése a közlést előírja.
A felülvizsgálati kérelem tehát alappal támadta a jogerős ítéletet a munkáltató jogkör gyakorlás tekintetében a rendes felmondás jogszerűtlenné minősítése miatt.
Az elsőfokú bíróság jogi következtetése e körben helytálló volt, a felülvizsgálati kérelem ebben a tekintetben támadta a másodfokú ítéletet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem élt, ezért a felülvizsgálati ellenkérelmében a létszámleépítés szabályai megsértésével összefüggő támadása a jogerős ítélet további rendelkezéseinek felülvizsgálatát nem teszi lehetővé [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte abban a részében, amelyben megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét és a rendes felmondás jogellenességét, a munkaviszony megszüntetése időpontját megállapította, továbbá a jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében az eljárás folytatását rendelte el.
Helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét a rendes felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tekintetében elutasító részét. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletnek a mindkét fokú perköltségről és mindkét fokú illetékről szóló rendelkezését. Ezt meghaladóan a jogerős részítéletet nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság a pernyertesség és pervesztesség arányának megfelelően kötelezte a felperest az együttes per és felülvizsgálati eljárási költség viselésére, és az alperest az együttes első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. A további illetéket az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a és 3. § (3) bekezdése, Pp. 81. § (1) bekezdése]. (Legf.Bír. Mfv. I. 10.208/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.