adozona.hu
BH+ 2000.4.273
BH+ 2000.4.273
A vezetői megbízás visszavonása önmagában nem tekinthető rendeltetés ellenes joggyakorlásnak, ha ezt megelőzően a köztisztviselő ellen fegyelmi eljárás indult és vele szemben a vezetői megbízást nem érintő fegyelmi büntetést szabtak ki [1992. évi XXIII. tv. 31. § (2) bek., 50. § (1) és (2) bek., Mt. 4. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest, aki az alperes Humánpolitikai Főosztályának volt a vezetője, a fegyelmi tanács 1997. július 3. napján megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, mert a jóváhagyott hat nap kiküldetés helyett tizennégy napig tartózkodott külföldön. A fegyelmi tanács javasolta a miniszternek, hogy a felperes vezetői megbízását vonja vissza.
A miniszter a megbízást visszavonta, a felperest a közigazgatási államtitkár 1997. július 21. napján rendelkezési állományba helyezte. A felek 1997. július 31. na...
A miniszter a megbízást visszavonta, a felperest a közigazgatási államtitkár 1997. július 21. napján rendelkezési állományba helyezte. A felek 1997. július 31. napján megállapodtak, hogy a felperes áthelyezéssel az alperes Gazdasági Igazgatóságához kerül bér- és munkaügyi osztályvezető munkakörbe. A felperest ennek megfelelően a Gazdasági Igazgatóság vezetője kinevezte.
A felperes a fegyelmi határozat ellen és a vezetői megbízás visszavonása miatt keresetet indított, később az áthelyezés hatálytalanítását is kérte, mert kényszerhelyzetben járult hozzá a közszolgálati jogviszonyának megszüntetéséhez.
A munkaügyi bíróság a kereseti kérelmeket elkülönítve, a fegyelmi határozatot eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül helyezte, majd az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a vezetői megbízást a miniszter indokolás nélkül visszavonhatta, a fegyelmi tanács javaslata nem kötötte. A felperes a nyilatkozat megtámadásával elkésett, mert harminc nap eltelte után kérte az érvénytelenítést, noha a jogának érvényesítésében nem volt korlátozva.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a vezetői megbízás visszavonását hatálytalanította és a további eljárás lefolytatása céljából visszaküldte az iratokat a munkaügyi bíróságnak.
A másodfokú bíróság szerint a felperest ugyanazon magatartás miatt sújtották fegyelmi büntetéssel és vonták vissza a vezetői megbízását. A kötelezettségszegésért nem lehet kétszeres felelősségre vonást alkalmazni, emiatt a megbízás visszavonása az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésébe ütközött. A további eljárásban kell elbírálni a felperes kereseti kérelmeit, a kényszerhelyzettel kapcsolatban a felperest részletesen meg kell hallgatni.
A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Ktv. 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértését panaszolva. Előadta, hogy a vezetői megbízás bármikor indokolás nélkül visszavonható. A fegyelmi eljárás eredményétől függetlenül a miniszter úgy döntött, hogy a felperes a humánpolitikai főosztály vezetői megbízással járó szigorúbb feltételeknek nem felelt meg, mert a vezetőivel szemben nem járt el nyíltan. Amennyiben nem lehetne visszavonni annak a köztisztviselőnek a vezetői megbízását, aki ellen fegyelmi büntetést szabtak ki, az ilyen személy kedvezőbb helyzetbe kerülne, mint aki ellen eljárás nem indult, de a vezető megbízását indokolás nélkül visszavonták.
A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A vezetői megbízást bármikor indokolás nélkül vissza lehet vonni [Ktv. 31. §-ának (2) bekezdése]. Ha a vezető fegyelmi vétséget követ el, a megbízása fegyelmi büntetésként is megvonható [Ktv. 50. §-ának (2) bekezdés e) pontja]. A kétfajta intézkedés csak az eredményét tekintve tekinthető azonosnak, mert a megbízás fegyelmi büntetéssel történt visszavonása esetén a köztisztviselő két évig a büntetés hatálya alatt áll. Ha a fegyelmi ügyben eljáró tanács a körülményeket értékelve nem lát alapot a megbízás büntetésként történő visszavonására, az még nem zárja ki, hogy más szempontokat értékelve a megbízás jogával rendelkező munkáltatói jogkör-gyakorló a Ktv. 31. §-ának (2) bekezdése alapján azt megtegye. A megbízásnak a fegyelmi eljárást követő visszavonása nem jelent rendeltetésellenes joggyakorlást, mert azt a jogkör gyakorlója bármikor megteheti olyan körülményeket értékelve, amiről nem kell számot adnia. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint közbenső ítélet akkor hozható, ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a vita elkülöníthető. Több kereseti kérelem esetében nem lehet egy kereseti kérelem jogalapjáról dönteni, ha a többi kérelem elbírálását a bíróság nem különítette el, mert rész-közbenső ítélet nem hozható.
A másodfokú bíróság tartalmában részítéletet [Pp. 213. § (2) bekezdés] hozott, mivel egy kereseti kérelemről, de nem csak annak jogalapjáról döntött, mert a vezetői megbízás visszavonását hatálytalanította. Elbírálatlan maradt azonban a felperesnek a jognyilatkozata hatálytalanítására irányuló kereseti kérelmét elutasító ítéleti rendelkezés ellen benyújtott fellebbezése. Ebben a körben a munkaügyi bíróság az iratok visszaküldését követően nem járhat el, mert a már meghozott ítéletéhez kötve van mindaddig, amíg azt felsőbb bíróság hatályon kívül nem helyezi. Ilyen rendelkezést a másodfokú bíróság nem tett, illetőleg az ítéletének indokolásából ez nem következik.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság közbenső ítéletét részítéletnek tekintette, és azt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. A vezetői megbízás visszavonása körében a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, a további rendelkezések elleni fellebbezés elbírálására az iratokat a másodfokú bíróságnak megküldeni rendelte.
A részítélettel való döntésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a perköltség viseléséről nem rendelkezett, azt a másodfokú bíróságnak tartotta fenn (PK 154.). (Mfv. II. 10.362/1999. sz.)