adozona.hu
BH+ 2000.4.271
BH+ 2000.4.271
I. A munkáltató a prémiumfeladatok meghatározása mellett a kifizetést kizáró vagy csökkentő tényezőket is megállapíthat. Kizáró tényező lehet bármelyik feladat teljesítésének elmaradása. [Mt. 143. § (2) bek.]. II. A munkáltató részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja. Ez vonatkozik a teljesítménybérnek minősülő prémium előlegre is. A levonás (beszámítás) lehetősége a munkaviszony fennállása alatt illeti meg a munkáltatót, ezt követően az előlegnyújtásból eredő követelését
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1991. június 25-étől állt az alperesnél munkaviszonyban, 1992. január 1-jétől számviteli főosztályvezető munkakörben. Az alperes 1995. július 7-én a bruttó 306.000 forint alapján nettó 168.790 forint prémiumelőleget fizetett a felperesnek.
Az alperes az 1995. augusztus 29-én kelt felmondásával 35 nap felmondási idő figyelembevételével 1995. október 2. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes 1995. szeptember 1-jén k...
BH+ 2000.4.271 I. A munkáltató a prémiumfeladatok meghatározása mellett a kifizetést kizáró vagy csökkentő tényezőket is megállapíthat. Kizáró tényező lehet bármelyik feladat teljesítésének elmaradása. [Mt. 143. § (2) bek.].
II. A munkáltató részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja. Ez vonatkozik a teljesítménybérnek minősülő prémium előlegre is. A levonás (beszámítás) lehetősége a munkaviszony fennállása alatt illeti meg a munkáltatót, ezt követően az előlegnyújtásból eredő követelését munkavállalói tartozás jogcímén fizetési felszólítással érvényesítheti [Mt. 161. § (2) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1991. június 25-étől állt az alperesnél munkaviszonyban, 1992. január 1-jétől számviteli főosztályvezető munkakörben. Az alperes 1995. július 7-én a bruttó 306.000 forint alapján nettó 168.790 forint prémiumelőleget fizetett a felperesnek.Az alperes az 1995. augusztus 29-én kelt felmondásával 35 nap felmondási idő figyelembevételével 1995. október 2. napjára megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az alperes 1995. szeptember 1-jén kifizette a felperes számára - akinek megbízásából a férje járt el - a havi munkabérét, a felmentési időre esedékes bérét és a végkielégítést, összesen nettó 398.778 forintot. Ezzel egyidejűleg egy nyugtán "a prémium-előleg - nem teljesítés miatt - visszavonva" szöveggel a felperes a 168.790 forint prémiumelőleget az alperes pénztárába visszafizette.
A felperes által a prémiumelőleg visszafizetése miatt kezdeményezett egyeztetés nem vezetett eredményre: az alperes közölte a felperessel, hogy a prémiumfeladat nem teljesítése miatt prémiumra nem jogosult és az elnök- vezérigazgató rendelkezett az előleg összegének levonásáról. A felperes kereseti kérelmében sérelmezte a számára kifizetett végkielégítés, a felmondási időre esedékes bér összegét. Állítása szerint magasabb vezetőállású munkavállalónak minősült, ezért magasabb felmondási idő és végkielégítés illette volna meg, melynek összegét azonban nem határozta meg. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a visszavont prémiumelőleg kamatokkal együtt történő megfizetésére, továbbá a munkaviszonya megszűnéséig - 1995. október 2-áig - járó időarányos prémiuma megfizetésére 460.900 forint összegben. Kérte a felmondás jogellenességének megállapítását is, ettől a kereseti kérelmétől a per során elállt. Az alperes a felperes keresetének elutasítását és a perköltségben való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 23.045 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a kitűzött prémiumfeladatokat nem teljesítette. Az alperes elnök-vezérigazgatója az 1995. évre a következő prémiumfeladatokat határozta meg a felperes számára:
1) A részvénytársaság olyan mértékű nyereséges gazdálkodása, amely a prémium kifizetését lehetővé teszi.
2) Konszolidált mérleg előkészítése, a részvénytársaság átszervezésével járó és a felperes hatáskörébe tartozó feladatok megoldása.
A prémium mértékét az éves alapbér időarányos részének 60%-ában határozta meg azzal, hogy az egy hónapot meghaladó folyamatos betegállomány esetén a kieső idő a prémium alapjába nem számít bele. Az 1), illetve 2) pont egymástól függetlenül való meghiúsulása is a teljes prémium megvonását, illetve csökkentését idézheti elő. A prémiumfeladat teljesítését (közvetlen felettese javaslata alapján) a vezérigazgató bírálja felül. A prémium kifizetéseket a lezárt gazdasági év mérlegadatainak alapulvételével kell értékelni. A gazdasági eredményektől függően év közben a vezérigazgató döntése alapján előleget lehet fizetni. Amennyiben a kifizetési feltételek nem teljesülnek, az előleget vissza kell fizetni.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperes a prémiumfeladatok időarányos részét nem teljesítette maradéktalanul, ezért az időarányos prémiumra nem tarthat igényt. A bírói gyakorlat szerint a prémiumelőleget a munkavállaló a munkaviszonyának megszűnése esetén abban az esetben köteles visszafizetni, ha a prémiumfeltételeket a munkaviszony megszűnésének időpontjáig részarányosan sem teljesítette, a prémiumfeladat határidőben maradéktalanul nem valósult meg. A prémiumelőleg visszakövetelésére a munkajogi általános elévülési időben van lehetőség, ezért a munkáltató az Mt. 161. §-ának (2) bekezdése alapján a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatta. A prémiumelőleget a munkavállaló elszámolási kötelezettséggel veszi át, ezért fogalmilag kizárt annak tévesen kifizetett bérként való minősítése. Végül a felperes a felmondási időre járó munkabér és végkielégítés mértékére vonatkozó keresetével kapcsolatban azt állapította meg, hogy az alperes Szervezeti és Működési Szabályzata ezekről nem rendelkezik, az alperes nem rendelkezik kollektív szerződéssel sem. Az SZMSZ-ből kitűnően a felperes középvezetőnek minősült, ezért nem illették meg azok a többletjuttatások, amelyek a felsőbb vezetőkre vonatkoztak.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes a prémiumfeladat teljesítésére hivatkozva nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megállapítását kérte, hogy a prémium időarányos részére jogosult volt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen a felperesnek bruttó 306.000, nettó 168.790 forintot és ezen összeg után 1995. szeptember 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatot. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felek a költségeiket maguk viselik, a szakértői költség az államot terheli. Az alperest az állam javára elsőfokú és fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül az elsőfokú ítéletet. A tényállást kiegészítette az általa beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján azzal, hogy a felperes a konszolidált mérleg előkészítési feladatait nem kezdte meg. Az előkészítési feladatokat már 1995. év elején meg kellett volna kezdeni, annál inkább, mert az alperesnek már az előző évben szándékában állt a konszolidáció bevezetése. A felperesnek, mint számviteli főosztályvezetőnek a prémiumfeladata teljesítése érdekében az előkészítést a vezetőinél kezdeményeznie kellett volna és az előkészítésben tevékenyen részt venni, ez azonban nem történt meg. A felperes tehát a prémiumfeladat e részét nem teljesítette. A prémiumkitűzés feltételeire tekintettel a bíróságnak nincs joga felülbírálni a munkáltatónak a prémium részbeni vagy teljes megvonására kikötött jogosultságát. Ugyanakkor nem jogszerű az alperesnek a prémiumelőleg visszafizettetése iránti intézkedése, minthogy erre csak az Mt. 162. §-a szerint lett volna módja. Minthogy az alperes indokolással ellátott felszólító levelet nem bocsátott ki, a prémiumelőleg visszakövetelésére nincs lehetősége.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte, vagyis azt, hogy a bíróság állapítsa meg a prémiumfeladatok időarányos teljesítését. Álláspontja szerint nem a felperes hibájának tudható be, hogy a prémiumkiírás második pontjának egy része nem teljesült, ezért az alperes emiatt nem vonhatta volna meg a prémium kifizetését.Azalperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a prémiumelőleg levonásának módját nem sérelmezte, ténylegesen nem levonás történt, hanem a prémiumelőleget a felperes önként visszafizette. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a prémiumelőleg visszafizetése tekintetében az Mt. 162. §-ának a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetésére vonatkozó előírásait alkalmazta. Hivatkozott a bírói gyakorlatra, amely szerint a prémiumfeladatok nem teljesülése esetén a prémiumelőleg visszakövetelhető, hiszen azt a munkavállaló elszámolási kötelezettséggel vette át, ezért fogalmilag kizárt annak tévesen kifizetett bérként való minősítése.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
Az eljárt bíróságok a tanúvallomások, illetve szakértői vélemény alapján helytállóan állapították meg, hogy a felperes a kitűzött prémiumfeladatokat teljes mértékben nem teljesítette, ezért a prémiumkitűzés szerint az alperes a teljes prémiumot megvonhatta. A kialakult bírói gyakorlat szerint a munkáltató a prémiumfeladatok meghatározása mellett a kifizetést kizáró vagy csökkentő tényezőket is megállapíthat. Ilyen kizáró tényező volt bármelyik feladat teljesítésének elmaradása.
A kifejtettekre tekintettel tehát a felperes felülvizsgálati kérelme kellő alap nélkül támadta a prémium időarányos teljesítésére vonatkozó jogerős döntést.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor az alperesnek a prémiumelőleg visszafizetésére irányuló eljárását nem tekintette jogszerűnek, minthogy szerinte a prémiumelőleg csak az Mt. 162. §-a szerint, fizetési felszólítással követelhető vissza.
Az Mt. 161. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye. A 161. § (2) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló részére történt előlegnyújtásból eredő követelését a munkabérből levonhatja. Nincs olyan korlátozás, hogy ez a rendelkezés csak a másodfokú bíróság által említett előlegfajtákra vonatkozna, a teljesítménybérnek minősülő prémiumra adott előleg esetében azonban nem. A levonás (beszámítás) lehetősége a munkaviszony fennállása alatt illeti meg a munkáltatót, ezt követően az előlegnyújtásból eredő követelését munkavállalói tartozásként fizetési felszólítással érvényesítheti (MD II. 336.). A levonásra (beszámításra) az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 61-65. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni (Mt. 164. §-ának (4) bekezdése).
A perbeli esetben a felperes hozzájárult a beszámításhoz, de ő is csak a levonásmentes munkabérrészt meghaladó összeggel rendelkezhetett. Az alperes követelése a jogcímét tekintve nem tartozik a Vht. 65. §-ának (2) bekezdése szerinti körbe, de a Vht. 63. §-a alapján a felperesnek kifizetett nettó összegből korlátozás nélkül le lehetett vonni az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét meghaladó részt. Ebben a körben a felperes is rendelkezhetett a munkabérével.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes költségének megfizetésére.
A per tárgyi költségmentességére tekintettel a szakértői költség és az illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdésének f) pontja alapján az államot terheli. (Mfv. II. 10.569/1999. sz.)