adozona.hu
BH+ 2000.3.220
BH+ 2000.3.220
A munkavállaló rendkívüli felmondásának indoka tekintetében a rendes felmondás világos indokolásának szabályait megfelelően alkalmazni kell, vagyis abban meg kell jelölni mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a munkavállaló a nyilatkozatát alapította [Mt. 96. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1976. december 22-étől fennállt munkaviszonyát 1997. május 29-én rendkívüli felmondással megszüntette. A jognyilatkozatát azzal indokolta, hogy az alperes a töltőállomás-vezetői munkakörére kiírt pályázattal lehetetlenné tette a munkaviszonya fenntartását, mivel az adott munkakörre vonatkozó érvényes munkaszerződését figyelmen kívül hagyta, a pályázatban a munkakör június 20-ai betöltésére is utalt.
Az alperes a rendkívüli felmondást nem fogadta el. A felperes ezt követően munk...
BH+ 2000.3.220 A munkavállaló rendkívüli felmondásának indoka tekintetében a rendes felmondás világos indokolásának szabályait megfelelően alkalmazni kell, vagyis abban meg kell jelölni mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a munkavállaló a nyilatkozatát alapította [Mt. 96. § (2) bek.].
A felperes az 1976. december 22-étől fennállt munkaviszonyát 1997. május 29-én rendkívüli felmondással megszüntette. A jognyilatkozatát azzal indokolta, hogy az alperes a töltőállomás-vezetői munkakörére kiírt pályázattal lehetetlenné tette a munkaviszonya fenntartását, mivel az adott munkakörre vonatkozó érvényes munkaszerződését figyelmen kívül hagyta, a pályázatban a munkakör június 20-ai betöltésére is utalt.Az alperes a rendkívüli felmondást nem fogadta el. A felperes ezt követően munkaügyi pert indított a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítása és az ennek alapján neki járó juttatások iránt. A perben a keresetét felemelte. A felmondási időre járó átlagkereseten és végkielégítésen felül további juttatásokat, az 1997. évi béremelés miatti bérkülönbözetet, jutalmat, karácsonyi jutalmat, átlagkereset és táppénz közötti különbözetet, választható béren kívüli juttatásokat és részvényjutatást igényelt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet tényállása szerint az alperes a felperes munkaviszonyát nem kívánta megszüntetni, munkaszerződés-módosítással kívánta továbbfoglalkoztatni, ennek elfogadása hiányában utóbb jöhetett volna szóba a rendes felmondás. A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes által vezetett töltőállomáson 1997. január-február hónapokban a kártyás vásárlást érintő panaszbejelentések miatt folyt vizsgálatok több szabálytalanságot tártak fel és a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes rendkívüli felmondása napján adta át a felperesnek az Mt. 109. §-a és a Kollektív Szerződés alapján elrendelt eljárásról és a felperes június 2-ai meghallgatásáról szóló értesítést. A felperes ezt követően adta be a rendkívüli felmondását.
A munkaügyi bíróság az így megállapított tényállásból a rendkívüli felmondás jogellenességére következtetett, mivel álláspontja szerint az alperes nem tanúsított a felperes munkaviszonyának fenntartását lehetetlenné tevő magatartást. Önmagában a pályázat kiírása ugyanis nem jelentette azt, hogy az alperes a felperest a jövőben nem kívánta volna alkalmazni, továbbá az alperes az egyeztetés és a bírósági eljárás során több ízben egyezségi ajánlatot tett más töltőállomáson vezetői munkakörben foglalkoztatásra.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva kötelezte az alperest 421.520 forint felmondási időre járó átlagbér, 2.069.100 forint végkielégítés és ezek kamata megfizetésére. Az 1997. évi béremeléssel, az október havi jutalommal, a karácsonyi jutalommal, az átlagkereset és a táppénz közötti különbözettel, a választható béren kívüli juttatásokkal és a részvényjuttatásokkal összefüggő kereseti kérelmek tekintetében az eljárás lefolytatása végett az iratokat a munkaügyi bíróságnak visszaküldte. Kötelezte továbbá az alperest az első és a másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást annak megállapításával egészítette ki, hogy a létesítményvezető felperes által irányított töltőállomás tevékenységével összefüggésben az alperes Hálózatellenőrzési Osztálya 1997. március 19-én, március 20-án és április 24-én készített vizsgálati jelentést, melyeket április 21-én és 25-én küldtek meg a munkáltatói jogkör gyakorlója részére. Az alperes Kollektív Szerződése értelmében a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül folytatható le a szabadságpénz és az októberi jutalom megvonása, mint legsúlyosabb hátrányos jogkövetkezmények kiszabására irányuló eljárás.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság tévesnek ítélte a munkaügyi bíróság jogi következtetését. Álláspontja szerint az alperes "időrendileg sorba szedett magatartásából" a felperes okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a munkáltató az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartást tanúsított. Az alperes ugyanis több alkalommal a munkakörből elmozdítást kilátásba helyezés után a szubjektív határidő lejártát követően indított eljárást a felperes ellen, továbbá a pályázat kiírása ellentétes az erre vonatkozó vezérigazgatói utasítás "szellemével és rendelkezésével", mivel a pályázat a munkaerő pótlását célozhatja. Az alperes magatartása ezért az Mt. 4. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközik, a jogát rendeltetésellenesen és zaklatásszerűen gyakorolta, a felperes tehát jogszerűen élt a rendkívüli felmondás jogával. Az elsőfokú bíróság továbbá téves jogi álláspontja miatt nem bírálta el a felperesnek az alperes jogellenes és károkozó magatartására alapozott követeléseit, ezért e körben az eljárás folytatását rendelte el.
A jogerős részítélet "megváltoztatása" és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogellenesen minősítette az alperes magatartását joggal való visszaélésnek, mivel a pernek ez nem volt tárgya és erre bizonyítás sem folyt. Ezzel szemben nem a munkáltató, hanem a munkavállaló részéről valósult meg a rendeltetésellenes joggyakorlás, mivel a pályázat a felperes munkaviszonyát nem érintette. A per adatai bizonyítják, hogy nem az alperes, hanem a felperes kívánta a munkaviszonyát megszüntetni a korábban megromlott egészsége, illetve a rendészeti vizsgálat eredményétől való félelme miatt. Utalt arra, hogy a perben a felperes jóval korábban kialakult betegségét bizonyította, továbbá az év elejei betegállomány nem áll összefüggésben a pályázati kiírással. Az alperes tehát semmiféle, a felperes munkaviszonya fenntartását ellehetetlenítő magatartást nem tanúsított.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt határidőben kiegészített kérelmében a Pp. 4. § és 253. §-ának (3) bekezdése megsértését panaszolta amiatt, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelmen és a fellebbezésen túlterjeszkedve jogellenesen kibővítette a rendkívüli felmondás indokait és az alperes terhére értékelt a rendkívüli felmondásban nem szereplő indokokat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes a rendkívüli felmondást a pályázati kiírásra, mint a munkakör betöltöttsége miatt jogsértő és ezáltal a munkaviszonya fenntartását lehetetlenné tevő munkáltatói magatartásra [Mt. 96. § (1 bekezdés b) pontja] hivatkozott. A felperes a rendkívüli felmondásban más munkáltatói magatartásra, a pályázat kiírásával összefüggő körülményre nem utalt.
Az Mt. 96. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkavállaló rendkívüli felmondásának indoka tekintetében a rendes felmondás világos indokolásának szabályait megfelelően alkalmazni kell, vagyis abban meg kell jelölni mindazokat a tényeket és körülményeket, amelyekre a munkavállaló a nyilatkozatát alapította.
A perben tehát azt kellett elbírálni, hogy a felperesnek a hivatkozott indokot tartalmazó jognyilatkozata jogszerű-e. Az adott esetben a felperes minden további körülmény megismerése nélkül a pályázati kiírás kézhezvételét követően rövid időn belül élt a rendkívüli felmondás jogával.
A peradatok szerint a felperes a nyilatkozata megtétele napján a töltőállomást érintő vizsgálattal kapcsolatban megjelent a munkáltatói jogkör gyakorlójánál, majd az előző nap kézhez vett pályázati kiírás célja, oka tisztázása nélkül benyújtotta a rendkívüli felmondását. Ugyanakkor az ellene indított eljárásban az alperes által felhozottakat már megismerte. A jognyilatkozatában a pályázat kiírásán kívül nem jelölt meg más konkrét munkáltatói magatartást, amely a munkaviszonya fenntartása lehetetlenné válását alátámasztotta volna.
Mindezek miatt a felperesnek egyedül a pályázattal indokolt jognyilatkozata a rendkívüli felmondás jogszerűségére alapított követeléseket nem alapozza meg.
Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság olyan okokat és körülményeket vizsgált, amelyekre a rendkívüli felmondás nem hivatkozott, és a felperes sem hozta összefüggésbe a perben a jognyilatkozatát a vizsgálat során feltárt szabálytalanságokkal, az emiatt ellene elrendelt eljárással.
A kifejtettek szerint a másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg a felperes rendkívüli felmondásának jogszerűségét. Ebben a körben érdemben az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - a rendkívüli felmondás jogszerűségét és jogkövetkezményeit illetően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét a rendkívüli felmondás jogkövetkezményei tekintetében elutasító részében helybenhagyta.
A jogerős részítéletet az egyéb kereseti kérelmek elbírálására utasító részében nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú részítéletnek az alperest elsőfokú és fellebbezési eljárási illetékben marasztaló rendelkezéseit is hatályon kívül helyezte. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a per és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárás költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.405/1999. sz.)