adozona.hu
BH+ 2000.2.159
BH+ 2000.2.159
A munkavállalók között tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből következő megkülönböztetés. Ehhez képest nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha a munkáltató magasabb (eltérő) színvonalú technikai berendezés üzembe állítása miatt az azonos vagy hasonló szakképesítésű személyek közül kiválasztja azt, aki a munkakört az új igénynek megfelelő szakképzettséggel képes be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1998. március 11-én rendes felmondással minőségi csere miatt megszüntette. E jognyilatkozat jogellenességére hivatkozással a felperes pert indított. Álláspontja szerint az alperes vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, továbbá a minőségi csere nem volt valós indok. A felperes érvelése szerint az alperes a korábbi munkáltatójának különös jogutóda, emiatt további felmondási járandóságot és többlet-végkielégítést is igényelt....
BH+ 2000.2.159 A munkavállalók között tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből következő megkülönböztetés. Ehhez képest nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha a munkáltató magasabb (eltérő) színvonalú technikai berendezés üzembe állítása miatt az azonos vagy hasonló szakképesítésű személyek közül kiválasztja azt, aki a munkakört az új igénynek megfelelő szakképzettséggel képes betölteni [Mt. 5. § (1) bek., MK. 97. sz. állásfoglalás].
A felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1998. március 11-én rendes felmondással minőségi csere miatt megszüntette. E jognyilatkozat jogellenességére hivatkozással a felperes pert indított. Álláspontja szerint az alperes vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, továbbá a minőségi csere nem volt valós indok. A felperes érvelése szerint az alperes a korábbi munkáltatójának különös jogutóda, emiatt további felmondási járandóságot és többlet-végkielégítést is igényelt.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.
A döntése indokolásában kifejtette: a rendes felmondás indoka valós, mivel az alperes bizonyította, hogy az újonnan alkalmazott munkavállaló PCL programozó, komputerkezelő és szerelő szakképesítéssel rendelkezik, melyekkel a felperes nem rendelkezik. A munkaügyi bíróság azért nem találta a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek az alperes rendes felmondását, mert a felperes alaptalanul hivatkozott másik munkavállalókkal azonos szakmai képesítésére, mivel közülük az alperes szabadon választhatott. Az elsőfokú bíróság végül nem tekintette bizonyítottnak az alperes munkáltatói jogutódi minőségét.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes a felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonya helyreállítását és az alperesnek elmaradt munkabérben való marasztalását kérte. Másodlagosan további végkielégítést és felmondási időre járó bért kért.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az indokolás szerint az alperes rendes felmondása megfelel a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásának, a hátrányos megkülönböztetés nem bizonyosodott be; az alperes pedig nem jogutóda a felperes korábbi munkáltatójának, emiatt a további járandóságokra vonatkozó követelés alaptalan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a felmondás jogellenességének megállapítását, a felmondási ok valósága és okszerűsége hiánya miatt és az 1985. december 4-étől fennálló folyamatos munkaviszonyára tekintettel járó végkielégítést kért.
Az előbbi körben sérelmezte az ún. ügyrendi utasítás nem kellő mérlegelését és figyelembevételét, illetve annak figyelmen kívül hagyását, hogy az alperes milyen előzmények után miért az ő munkaviszonyát szüntette meg a négy technikus munkavállaló közül. Részletesen kifejtette, hogy a bizonyítási eljárást miért tartja törvénysértőnek, illetve részletesen kifejtette személyes körülményeit is. A munkáltatói jogutódlás körében a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában lévő érvelésre hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállalók között tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt (Legfelsőbb Bíróság MK 97. számú állásfoglalás). Megengedett, tehát nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből következő megkülönböztetés. Az alperes a perben hiteltérdemlően bizonyította a rendes felmondása valós és a törvénynek megfelelő indokát [Mt. 89. §-ának (2) bekezdése], a hátrányos megkülönböztetés alkalmazásának hiányát, ezért - a kiegészített bizonyítás eredményét is figyelembe véve - helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a rendes felmondás nem ütközött törvénybe. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a munkáltató magasabb (eltérő) színvonalú technikai berendezés üzembe állítása miatt az azonos vagy hasonló szakképesítésű személyek közül kiválasztja azt, aki a munkakört az új igénynek megfelelő szakképzettséggel képes betölteni.
A Legfelsőbb Bíróság az MK. 154. számú állásfoglalásában kifejtette, hogy a munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti. Az állásfoglalás alkalmazása szempontjából jogutódlásnak kell tekinteni - egyebek mellett - a munkahelynek megállapodáson alapuló átvételét, ha az átvevő az átadó jogaiba lép, a munkavállalókat folyamatosan ténylegesen továbbfoglalkoztatja. Jogutódlás esetén nem lehet szó áthelyezésről, ezért az adott esetben a felek ilyen rendelkezése közömbös.
A rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek annak hiteltérdemlő megállapításához, hogy ez a jogutódlás a felperes tekintetében bekövetkezhetett-e, ha igen, mikor. Ezért a már megjelölt állásfoglalás és az irányadó jogszabályok alapján ki kell egészíteni a tényállást. Vizsgálni kell, hogy az alperes ténylegesen folyamatosan továbbfoglalkoztatta-e a felperest. A munkajogi jogutódlás bekövetkezhetett függetlenül attól, hogy a munkáltatók írásbeli megállapodást erről kötöttek-e. Az állásfoglalás ugyanis csupán példálózó jelleggel, nem taxatív felsorolással jelöli meg a jogutódlást eredményező jogi aktusokat, ennélfogva az alperes jogutódi minőségét önmagában az írásbeli megállapodás hiánya nem cáfolja.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogutódlás hiányával kapcsolatos jogi okfejtést megalapozatlannak találta, ezért megalapozatlan a további felmondási időre eső járandóságra és a többlet-végkielégítésre irányuló követelést elutasító rendelkezés is.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a részét, amellyel a további felmondási időre eső járandóság és a többlet-végkielégítés iránti követeléseket elutasító elsőfokú döntést helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, és e körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése], a jogerős ítélet további részét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése].
A hatályon kívül helyezett rendelkezés körében a felülvizsgálati eljárás illetékét, és a felek felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.410/1999. sz.)