adozona.hu
BH+ 2000.1.100
BH+ 2000.1.100
Ha a munkáltató a munkavállalónak az önkéntes nyugdíjpénztárba való belépése esetére meghatározott összegű hozzájárulás fizetését vállalta, azt köteles az alkalmazott által választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül a választott pénztárhoz átutalni [1993. évi XCVI. tv. 12. § (2)-(4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987. decemberétől áll az alperes munkáltató alkalmazásában. 1994-ben szerződést kötött az Önkéntes Nyugdíjpénztárral, amely szerződés alapján havi 2.500 forint tagdíjat fizet. Az alperes 1997. júniusában módosította a kollektív szerződését, amely szerint kötelezettséget vállalt arra, hogy azoknak a dolgozóknak a részére, akik a W. Nyugdíjpénztárba 1997. szeptember 1-jével belépnek, személyenként havi 1.500 forint munkáltatói hozzájárulást fizet. A felperes e pénztárba nem lépett b...
BH+ 2000.1.100 Ha a munkáltató a munkavállalónak az önkéntes nyugdíjpénztárba való belépése esetére meghatározott összegű hozzájárulás fizetését vállalta, azt köteles az alkalmazott által választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül a választott pénztárhoz átutalni [1993. évi XCVI. tv. 12. § (2)-(4) bek.].
A felperes 1987. decemberétől áll az alperes munkáltató alkalmazásában. 1994-ben szerződést kötött az Önkéntes Nyugdíjpénztárral, amely szerződés alapján havi 2.500 forint tagdíjat fizet. Az alperes 1997. júniusában módosította a kollektív szerződését, amely szerint kötelezettséget vállalt arra, hogy azoknak a dolgozóknak a részére, akik a W. Nyugdíjpénztárba 1997. szeptember 1-jével belépnek, személyenként havi 1.500 forint munkáltatói hozzájárulást fizet. A felperes e pénztárba nem lépett be, ezért az alperes megtagadta a havi 1.500 forint munkáltatói hozzájárulás megfizetését.A felperes a keresetében 1997. szeptember 1. napjától kezdődően havi 1.500 forint munkáltatói hozzájárulásnak az Önkéntes Nyugdíjpénztárba való befizetésére, valamint a kollektív szerződés módosítására kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes kérését. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperes a munkáltatóval szerződéses jogviszonyban lévő nyugdíjpénztárnak nem volt tagja, az alperest a munkáltatói hozzájárulás fizetésének kötelezettsége nem terhelte. Álláspontja szerint a munkáltató hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy melyik pénztárral kíván szerződést kötni. Megállapította, hogy a felperes a kollektív szerződés módosítása iránt egyéni jogvitát nem kezdeményezhet.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az ítélet akként történő megváltoztatását kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest a munkáltatói hozzájárulásnak az Önkéntes Nyugdíjpénztárhoz való átutalására, valamint perköltség megfizetésére. A fellebbezési tárgyaláson akként módosította keresetét, hogy a munkáltatót terhelő hozzájárulás összegét az ítélet jogerőre emelkedése napjáig az alperes térítse meg a felperesnek.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 1998. április 1. napjától kezdődően minden hónap 15. napjáig utaljon át a felperes javára az Önkéntes Nyugdíjpénztárnak havi 1.500 forint munkáltatói hozzájárulást. Kötelezte továbbá, hogy 1997. szeptember 1. és 1998. március 31. napja közötti időre eső munkáltatói hozzájárulás megtérítéseként tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.500 forintot és annak 1998. január 1. napjától járó évi 20%-os kamatát, valamint perköltséget és illetéket.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás helytálló megállapítása mellett a jogvita elbírálására irányadó jogszabály rendelkezéseit tévesen értelmezte, ezért a döntése megalapozatlan. A perben irányadó 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a munkáltatói hozzájárulásból egyetlen olyan munkavállalóját sem zárhatja ki, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban áll. A munkáltató munkavállalónként mindhárom típusú pénztárban egyidejűleg is vállalhat hozzájárulási kötelezettséget. A 12. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű, vagy a munkabérnek azonos százaléka, amelyet a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül egységesen megállapítani.
A törvény ismertetett rendelkezéséből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a munkáltató hozzájárulási kötelezettséget vállal, ez egyben a pénztárral való szerződéskötési kötelezettséget is maga után vonja, minthogy e nélkül a hozzájárulás nem teljesíthető. A munkáltató a munkavállaló által választott pénztárral köteles szerződést kötni, ugyanis a hozzájárulási kötelezettség a pénztártól és a pénztártípustól független.
Végül rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy az alperes kollektív szerződésének vonatkozó rendelkezése egyrészt az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, amely szerint tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt, továbbá, hogy a törvénnyel ellentétes kollektív szerződésbeli rendelkezés helyett az Öpt. idézett szabályai alapján kellett dönteni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság jogerős ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az önként vállalt munkáltatói hozzájárulás nem vonhat maga után szerződéskötési kötelezettséget, minthogy ilyen kötelezettség a Ptk. 198. §-ának (2) bekezdése alapján csak jogszabály erejénél fogva keletkezhetne. Ilyen jogszabály nincs, ezért tehát jogszabálysértőnek tartotta a jogerős másodfokú ítéletet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan alakították ki az érdemi döntés alapjául szolgáló ítéleti tényállást, melyhez a másodfokú bíróság fűzött jogszerű következtetést. Az Öpt. előírásaiból egyértelműen megállapítható, hogy amennyiben a munkáltató hozzájárulás fizetését vállalta, azt köteles az alkalmazott által választott pénztártól és pénztártípustól függetlenül egységesen megállapítani, és annak a munkavállaló által választott pénztárhoz való átutalásáról gondoskodni [Öpt. 12. §-ának (2) és (3) bekezdései]. E § (4) bekezdése írja elő, hogy a munkáltató és a pénztár között létrejött szerződésnek mely rendelkezéseket kell tartalmaznia.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Öpt. idézett rendelkezései értelemszerűen szerződéskötési kötelezettséget jelentenek a munkáltató számára, vagyis azokat olyan jogszabálynak kell tekinteni, amely a munkáltatót - az idézett feltételek megléte esetén - a szerződés megkötésére kötelezik [Ptk. 198. §-ának (2) bekezdése].
Minthogy az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, kötelezni kellett a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.629/1998. sz.)